Ha lemaradtál az első részről, itt megtalálod.

A Fabrica – amint a nevéből is kiderül – egy régi gyárépületből átalakított igen nagy romkocsma, külön kocsmarésszel, koncertteremmel és gépzenés helyszínnel. 3-400 fős helyszín, profi a stáb, nagyon jó a hangzás és a látvány. (Füstfolyadékot mondjuk tőlünk kaptak. :D)

A bepakolás a belső udvarról volt, ahol hamar feltűntek a szomszéd gyerekek...nem volt túl megnyugtató környék, de Alex biztosított afelől, hogy csak el kell hessegetni őket. Ezt a műveletet rábíztuk inkább a helyi kollégákra.

Habár Alex, a helyi promóterünk helyi supportot is szerzett, sőt, még kicsit meg is turbóztam a facebookon a hirdetést, sajnos a közönség létszáma némileg elmaradt a várakozásoktól. Minden esetre az előre megbeszélt fix gázsit és a szállást megkaptuk. A román hostelekkel eddig csak jó tapasztalataim vannak, Budapesti színvonal és csinos recepciós lányok jellemzik őket. :D

Craiova nincs messze, így végre kipihenhettük magunkat. A következő állomás nagyjából a román Salgótarján, stílszerűen egy szocreál művházban játszottunk, volt is némi probléma a villamos rendszerrel, aminek a PAR lámpáim itták meg a levét. Azt hittem, hogy kilőtte a helyi rendszer a vezérlőpaneleket, de később kiderült, hogy minden bizonnyal Kolozsvárott is gond volt az árammal, mert otthon sikerült őket ismét működésre bírni. 

Itt is kapunk egy helyi előzenekart, és meglepődtünk, hogy este nyolc felé gyülekeznek az emberek. Végül 40-50 fős közönségünk lett, de ők aztán beleadtak mindent, hatalmas tombolás volt végig mind a három koncerten. Kevésbé volt szimpatikus, hogy koncert után kábé kidobtak minket a helyről, csak az ostor hiányzott a szervezők kezéből, hogy pakoljunk ki azonnal. Egyébként sok rendes arc volt, akik segítettek kirámolni aztán miután megmutatták a szállást – ahol én ott maradtam inkább aludni – hajnalig buliztak velük a többiek. A szállás egy felújított kollégiumban volt, egész tűrhető, ha nem nézel ki az ablakon, és eltekintesz a koedukált vizesblokktól. :D

Ha szeretsz szép tájakat nézni jó muzsika mellett, akkor dőlj hátra és élvezd a következő három percet. :)

Elérkezett a várva várt dayoff. Craiovából 130 km Rânca, az utolsó település a Transalpina úton, ami még márciusban megközelíthető. Ennél fogva másnap vissza kellett mennünk Râmnicu Vâlcea-ig és az Olt völgyében átvágni a Kárpátokon. Kolozsvár irányába három lehetőség van átjutni a hegyen, de csak az Olt völgye járható egész évben.

A Transalpina volt az első, aztán a nagyfőnök gondolt egyet, és megépíttette a Transfagarasant. Talán az egyetlen értelmes dolog, ami Caucescu megalomániájából született. Azóta többször beválasztották a világ 10 legszebb hegyi útja közé. A Transalpina is megér egy kört, de sajnos – mint Rancán megtudtuk – az idei enyhe télen esett három méter hó fedte a 2145 méteres hágót.

A dayoff viszonylag nagy mennyiségű alkohol vásárlásával alapozódott meg. :P Hogy megérte-e ott tölteni a napot, a képek alapján mindenki eldöntheti. Nekünk határozottan bejött. Egy kis, háromszintes házat béreltem 100 euró alatt, 12 főre. A lányok felvonultak a padlásszobába számot írni, a többiekkel csilleztünk pár üveg bor/sör társaságában, meg barátkoztunk a házőrzőnkkel. Végül az este mélyfilozófiai és vallástani megfejtésekben csúcsosodott ki. Ekkor már nem voltunk szomjasak. :D

Kedden korán indultunk Marosvásárhelyre, szinte hihetetlenül gyér forgalom mellett, a gugli által számított időt is tartva, röpke hat óra alatt ott voltunk a Jazz & Blues-ban.

Elég elszomorító, hogy bár Döme, a főnök mindent megtett azért, hogy legyenek emberek és még el is csúsztattuk a kezdést, az a cirka 300 ember a nagyteremben bulizott a retrodiszkóra, így közönségünk a ruhatár miatt arra tévedő embereken kívül két nagyon lelkes 15 éves román rockerre korlátozódott, szegények este 8-tól vártak ránk. Ez egyébként egy amolyan "furcsa és megmagyarázhatatlan" dolog: Erdélyben városról városra változik, hogy mi működik, és mi nem. Vásárhelyen nagyon nem működik, Kolozsvárott, ha megtalálod a megfelelő helyszínt, nagyon jó bulikat tudsz csinálni. Döme rendes volt, kaptunk útit, szállást meg vacsorát. Illetve egy meghívást a decemberi rockfesztiválra.

Ha ez nem lett volna elég, Kolozsvárott kiderült, hogy ahol játszunk, oda nem igazán járnak emberek. Így a fizetett hirdetések ellenére 4 emberből állt a közönségünk…plusz volt egy jó drága szállásunk. Egy napra ennyi szívatás elég is volt. (A decemberi turnén a La Teviben játszunk, ott már nagyon várják a lányokat.)

Utazás román stílusban, (avagy lencsevégre kaptunk egy szokásos román előzést...) és egy kis Sniffy-busz hangulat. :)

Kárpótolt minket Temesvár, ahol a viszonylag pici Manufactura-ban játszottunk, a helyhez képest egész sok embernek, akik viszont nagyon élték a bulit. Szállásunk egy parasztházból átalakított hostel, jó nagy kerttel, ahol bőven kipihenhettük ez elmúlt napokat, Szeged közel van, ráadásul visszakaptuk azt az egy órát, amit a bolgárok lenyúltak tőlünk. :)

Még a tavaszra kicsit várni kellett, ezért a Grand Café Várkertben bent játszottunk, de kárpótolt a rendkívül jó látvány, amit sikerült a fénycuccommal és elképesztő mennyiségű füsttel összehozni. :D

Gusztávékat szeretik Szegeden, úgyhogy elég jó közönség összejött, így a temesvári bulival együtt segített a hét közepének negatív hullámait lecsillapítani.

Köszönjük a képeket Erlauer Balázsnak és az Elephant Studio-nak.

Utószó.

Amikor már azt hiszed, hogy minden fasza, utolsó leheletedből hazavezetsz Szegedről a turné végén, vágyakozva az otthonra, mégis kicsit keserű szájízzel, hogy egy ilyen fasza 10 nap véget ér, és ki tudja, mikor lesz a következő ilyen jó hangulatú turné…akkor jön az autópályán valami, amiről nem tudod, hogy mi, hála Istennek olyan hirtelen, hogy még félrerántani se van időd a kormányt, de az a valami ott van, de igazából nincs is, mert se a rendőrség, se a gyanúsan épp ott parkoló autópálya-karbantartó nem látta, de mégis kiüti a helyéből a hűtődet, minek következtében megfőzöd a motort, és reggel tízre sikerül hazaérni egy önfeláldozó unokatestvér jóvoltából, aki hajnal háromkor kimászik érted a lajosmizsei pihenőhöz, hogy bevontasson…akkor nem pont így képzelted el azt, hogy turnéznál még egy kicsit.

Ez mind a Zafirával történt, én is elkaptam a Boxerrel a szellem-izét, de annak keményebb az eleje. Mi csak reggel négyig voltunk ott, amíg Doma – hatalmas riszpekt – kijött értünk és bevontatta a srácokat Vecsésre, majd egyesével mindenkit hazavitt Dorkával miközben még slussz poénként egy kereket is kicserélt a buszon.