Gusztávékkal már nem először turnéztunk, együtt nyomtuk le a Sniffyction-nel a Balkánt. Nem is kell sokat visszalapozni hozzá. Első körben a leglényegesebb dolog, hogy sok zenekarral turnéztam már, de elfogultság nélkül mondhatom, hogy ők az egyik, ha nem a legszórakoztatóbb társaság. :D

Július elején egy hétvégi cseh körre indultunk, ami rövidsége ellenére igen sok érdekességet rejtett magában. A turné apropója egy fesztiválfelkérés Boskovicében. Végül a középső bulit lemondták, így lett egy hangulatos dayoff is. Az első buli Vsetínben volt a Száraz Dokk nevű helyen. Régi gyártelep, de még a háború előtti fajtából. A koncertteremben pedig egy vitorláshajó a díszlet és a zenészek szállása egyben. Megérkezésünkkor kiderült, hogy Gustave lesz a búcsúbuli, a szomszéd vendéglő kilobbizta a hely bezáratását, nem tetszettek nekik a klub mellett másnap délig csövező hippik…

Csoda egy hely ez a Suchy Dok, csuda figurákkal. Egy igazán különleges színfoltját veszítette el a cseh underground színtér. Kár érte, kiváló ügynök volt. De tényleg. A srácok a szokásos őrült formájukat hozták, Erika tombolt a színpadon, meg előtte is. Koncert után kitűnő vegán vacsorát kaptunk, de aztán valahonnan előkerült a kedvünkért kolbász is. Az igazi hardcore punk vendégszeretet. :)

Koncert után a helyi művészek látványos tűzzsonglőr showt csináltak az udvaron…a probléma csak az volt, hogy kicsit közel állt a busz…ezeknek a cuccoknak meg az a tulajdonsága, hogy ha pörgeted, szórja a forró olajat magából. Végül megúszta a fényezés, csak a hamut kellett letörölgetni róla. Az alábbi videó gyönyörűen prezentálja, milyen állapotban voltunk. Érdemes másnaposan megnézni, akkor jön át igazán. ;)

Valamikor délelőtt, amikor felkeltünk, kaptunk reggelit is, aztán mivel közben elállt az eső, és meghívást kaptunk a hegyre egy ott élő hippi sráchoz, beugrottunk a kisboltba, hogy felkészüljünk az estére, majd elindultunk a közelben lévő völgy felé. Mielőtt felkanyarodtunk a szerpentinre, a helyi srác behuppant a jobb egybe és mondta az instrukciókat, hol menjek, hogy felérjünk. Ez nagyjából abból állt, hogy „nyomd neki, nehogy megállj! ” :) Igen szűkös, de annál meredekebb, hajtűkanyarokkal tarkított murvás-földes út visz fel a házhoz. A közelben leginkább nyaralók vannak, elég nagy a nyugalom.

Felkapaszkodtunk egy keskeny teraszra a hegyoldalban, ahol cirkuszos lakókocsik és régi kisbuszok sorakoztak egymás mögött. Úgy tűnt, aki oda egyszer felment kisbusszal, az ott is maradt. Bizakodva a legjobbakban, azért egy zsebkendőnyi területen sikerült valahogy megfordulni. Így hát nyugodtan bonthattuk az első üveg bort.

Alternatív ornitológiai elméletemet, melyet Dénes barátommal dolgoztunk ki, majd egy másik alakalommal kifejtem. Addig is elégedjetek meg azzal, hogy a videóban elhangzó bonszai sas kifejezés komoly kutatómunka eredményeképp keletkezett. ;)

A terasz végén egy kis faházban lakik a házigazdánk, mint később kiderült, egy fiatal család pedig az egyik cirkuszos lakókocsiban. Mondta, hogy régen egész kis közösség volt, de már csak ennyien maradtak.

Beesteledvén tábortüzet raktunk, megittunk viszonylag sok bort, és hajnalig beszélgettünk. Ilyen unalmas este volt. :P

A fesztiválon Boskovice szívében lévő kastély udvarán volt a színpadunk. Buli után a legnagyobb nehézséget egy nyitott kisbolt megtalálása jelentette, hogy olcsó sörhöz jussunk, de Csabi hatodik érzéke segítségével rátaláltunk egy sikátorba eldugott darabra. Visszaballagtunk a fesztiválra, ami amolyan sokhelyszínes városi rendezvény volt. Szokásos nagy mennyiségű drága étel-itallal és olyan kiváló cseh specialitásokkal, mint langoš…

Miután elég késő volt és a nagyszínpadi cseh zenekarok nem győztek meg, visszaballagtunk a pár percre lévő igen kellemes szállodába, majd másnap kényelmesen hazagurultunk Pestre.