2017. nov 05.

Lord Bishop a Balkánon

írta: Krómer Márton
Lord Bishop a Balkánon

Avagy jól válaszd meg, kivel leszel összezárva egy dobozba 3 hétig

Ez a turné az eddigiekhez képest némileg negatívabb hangnemű lesz, ennek apropója, hogy finoman fogalmazva nem a legjobb szájízzel fejeztük be. Ahogy fogyasztjuk a kilométereket, szép lassan érthetővé válik a dolog, illetve az elején igyekszem vázolni a kiindulási állapotot. Minden esetre sajnos ez is hozzátatozik a szakmához, hála Istennek eddig nem futottam bele ilyenbe, remélhetőleg ebből okulva más se fog ezután. Úgy gondolom, hogy elég sok tanulságot le lehet vonni belőle mind emberileg, mind szakmailag. Azt az alcímet is lehetne adni a bejegyzésnek, hogy 'turnépszichológia'.

21032431_1838698909480376_2885995981509246976_n.jpg

Lord Bishop egy New Yorki fekete blues zenész, főhadiszállása 20 éve Németországban van. Először zenei mentoromtól és unokatestvéremtől, az újságíró, Szilvay Gergőtől hallottam róla. Majd jó pár évvel később egyszer csak az arcomba tolta a facebook, hogy Pesten játszik a Trafikban…hétfőn. Igen meglepődtem a dolgon, de nyilván bármi jobb egy dayoffnál alapon szervezték, mint utólag kiderült elég last minute. Egyetlen szerencséje az volt az öregnek, hogy lejött az Asphalt Horsemen és hozott embereket.

Minden esetre már rég kíváncsi voltam rá, így mivel épp nem volt más dolgom, eltekertem megnézni. Ekkor elegyedtem beszédbe vele, majd később érdeklődtem, hogy milyen előzenekari turnés lehetőségek vannak nála. (Mivel gyakorlatilag állandóan turnézik, adott a kérdés.) Majd mikor mondott egy olyan árat, amin igazából csak nevetni tudtam, felajánlkoztam inkább sofőr/tourmanagernek nála.

10362360_932302903453319_569115932285700827_n.jpg

Őszintén szólva először jópofának tűnt a dolog, első látásra, külső szemlélőnek egy jól felépített brand, működő történet. De a lóláb ott lóg ki, hogy ha valóban olyan jó lenne, mint amilyen a látszat, már 10 éve az A38-on kéne játszania, nem a Trafikban vagy az S8-ban. Bishop kitalált magának egy jól hangzó, nemlétező zenei stílust, (Hendrixian Motörfunk) zeneileg pár fröccs után élvezhető a produkció, de valami egészen mást várnál egy fekete blues zenészről. Nyilván van benne sztereotípia, hogy tőlük jött a blues stb, de egyébként ő az, aki ezen lovagol, és talán részben ez nem hagyja, hogy nagyobb legyen, mint aki, az elmúlt 20 évben. Bishop maga mondja mindig, hogy a "big black guy"-ra mindenki kíváncsi. A gyakorlat nem egészen ezt mutatja.

Az a szomorú a dologban, hogy minőség viszont nincs mögötte. A zene átlagos, ami nem lenne feltétlenül baj, ha ütne. De nem üt. Nincs egyben, lötyög az egész, öncélúan játszik, a zenészei meg próbálják egyben tartani a sztorit, több-kevesebb sikerrel. Már a zenekar összetétele kérdéseket vet fel. Dudát, a dobost Brazíliában szedte össze, mikor turné közben kidobta aktuális dobosát. Azóta Németországban él. Nem rossz a srác, de hiányzik belőle a stenk, és ő is elhiszi magáról, hogy rocksztár. John, az argentin basszusgitáros Madridban él, onnan repked Drezdába. Jó zenész, de Dudával nem alkotnak ütős ritmusszekciót. Ez teszi - pláne Bishop összevisszaságaival megtűzdelve - kissé kaotikussá a produkciót. Ennek tetejébe a lord meg van győződve róla, hogy k**va jó és rocksztár. Ezen körülmények előre vetítik, hogy a turné - hm érdekes lesz...

route_2.jpgHogy miért volt fontos egy Balkán-turnét Észak-Németországgal kezdeni? Mert ott fizettek neki relatíve sokat...egy kis fesztivál van Fehmarnban.

Egy négynapos nyári cseh kör után megegyeztünk, hogy szerzek neki egy nagyobb buszt, amibe az előzenekarral (Audiowolf) együtt befér, és én viszem a turnét. Már ekkor rossz előérzetem volt, de az ember nem mehet mindig a Gustave Tigerrel nyaralni, néha dolgozni is kell. Így hát bármilyen tré is lesz a turné, megcsináljuk. Meló. Rögtön az elején megjegyezném azt – a későbbiekben igen fontos részletet -, hogy a megállapodás a gázsi mellett szállás és étkezés. Ahogy normális turnékon ez lenni szokott…

Délelőtt indultam Pestről, késő délután érkeztem a bázisra Drezdába. A vacsora Duda zöldséglevese. (Itt még adott a látszatra az öreg.) Johnnal a Brain-ben aludtunk, Dudának volt foglalva hotel…

Reggel megjött az Audiowolf Hamburgból. Akik nem turnéznak húsz éve, mégis százszor profibban csinálják, mint az öreg. Mert nincs nagy arcuk. Bishop megtartotta nyitóbeszédét, aztán száguldottunk északnak.

Kora reggel indultunk - volna - Drezdából, mégis kicsit megcsúsztunk az Fehmarnba való érkezéssel. (Bár talán 600 km-en a negyed óra késés megbocsátható. Háromszor cuppantunk bele dugóba a német pályán, ezeket az alkalmakat használtuk ki gyors pisiszünetre, mert Bishop folyton morcoskodott, hogy elkésünk.) Ekkor még lelkesen próbáltam tartani a timingot, és mindent megtenni, hogy a miatta való másfél órás csúszást valahogy ledolgozzam. Később ez a lelkesedés exponenciálisan csökkent.

Az utolsó 100 km különösen izgalmasra sikerült: Próbáltam megoldani az: érj oda időben - kifogy a gázolaj, de nincs idő tankolni - óvatosan menj, mert 10 percenként 0,1 bart ereszt a jobb hátsó kerék három ismeretlenes egyenletét. Végül meg lett a közös nevező, az eredmény pedig egy kerékcsere a helyszínen.

dsc_0115.JPG

Fehmarn Németország északi-tengeri szigetén fekszik, apró üdülő-település, kizárólag németek látogatják. Ennyi részeg német hippit még nem láttam egy helyen. :)

A buli kellemetlen mellékhatása, hogy az „utózenekar” is Duda dobszerkóját használta, ezért elég későn értünk a szállásra, és bár igyekeztem előzetesen pótolni a várhatóan kieső alvást a buszban, viszonylag szétcsúszott állapotban néztem a következő 750km igen izgalmas autópályás vezetés elé Prágáig. 

Itt még kaptunk reggelit a szálláson, de közölte az öreg, hogy rakjunk el kaját ebédre, mert spórolni akar. Jójó, magyar zenészként én is szoktam ilyen csinálni, - sőt élvezem is - még Téglás Zoli az Ignite-ból is zsebre vágja a backstage-ben maradt piát, de amikor az ember melózik, csak jobban érzi magát, ha normálisan tud étkezni.

A koncerthelyszín a prágai Soroksár, a hostel a Rózsadombon van. Csupán 20 km-re egymástól. Load in után zsebemben némi euróval elzúztam átvenni a szállást. Nyilván a booking.com nem jelöli, hogy csak koronával lehet fizetni…a recepciós lány némi mosolygás után, és a fejemet látva mégis megengedte, hogy felmenjek hunyni egy cseppet, elég buli után fizetni. A vacsorám a Prágába épp visszaérkező Dénes barátomnak köszönhetően megoldódott, egyéb iránt maradt volna a backstage-szendvics.

A hostel a régebbi lengyelországi látogatásaink emlékeiből felsejlő omladozó kollégiumokat idézte. A zuhanyzást - tudván, hogy Pesten otthon alszok - elnapoltam. Duda csak „prison”-nak hívta…

Elérve a szökési sebességet már-már hihetetlennek tűnő fél órás csúszással elhagytuk a várost, végeláthatatlan pályafelújításokat leküzdve visszaértünk Pestre. (A hírhedt szétcsúszott-betonlapos cseh autópályák felújítása borzasztóan felgyorsult mostanában, gyakorlatilag több a terelés Brno és Prága között, mint az ép szakasz, de ha ilyen tempóban haladnak, talán jövőre már használható lesz a pálya.) Kiraktam a bandát szálláson csillezni, és elzúzam a szervizbe, hogy visszategyék a hiányzó műanyag díszléceket a busz oldalára, amik előzetesen lekerültek karosszéria-javítás miatt, csak Püspök úr hiányolta őket.

dsc_0149.JPGMivel a busz folyamatosan turnén van, a szépségápolás hosszú folyamattá alakul át. Ezeknek a Merciknek típushibája a látható helyeken való rozsdásodás, ekkor épp folyamatban volt a kozmetika, de amíg nem értek körbe a szakik, addig szürke maradt. Azóta megkapta szép új sárga fényezését.

Tanulságok

Vissza a hotelbe, át a hírhedt S8 Undergroundba – igen, Budapest legtrébb klubja. Mindig ég a pofám, ha Budapestre hozok zenekart, és sz@r helyen játszanak. Lehet ezt olvasván páran meg akarnak kövezni, de ez van; magára valamit is adó banda nem játszik ilyen helyeken. Még a kezdő zenekarok is hamar rájönnek. A vicc, hogy Bishop még a turné végén is veszekedett velem, hogy miért fikázom, az egy jó hely. Mondtam neki, hogy felőlem aztán gondolhat akármit róla, attól nem lesz jobb. Pl. ezek miatt nem tud előrelépni a csávó. Borzasztó amatőr hibákat csinál, amit már két év után kinőnek a normális zenekarok, ő meg még 20 év múlva is beléjük fut, és meg van győződve róla, hogy minden rendben. Nem akarom bántani a srácokat, akik az S8-at csinálják, de felesleges munka. Rossz helyen van, és ezen az se segítene, ha jól szólna. De nem szól jól. Az emberek a Dürerbe is csak akkor mennek ki, ha valami olyan, számukra különleges banda játszik, akinek nagy rajongójuk, és ritkán látják őket. Jellemzően szubkulturális szinten közepesen- vagy nagyon ismert bandákra. Egy külvárosi helyszínre még akkor is rohadt nehéz lerángatni embereket, ha az már-már kultikus, jól menedzselt, jól megcsinált hely. Mint például a régi Kék Yuk/Vörös Yuk. Ma Kvlt és Vörös Yuk. Azonban sajnos ha egy igényes zenehallgató meghallja, hogy egy banda az S8-ban játszik, az együttest is leírja magában.

Ennek a turnénak a legnagyobb tanulsága, hogy megfelelő promótert kell találni, aki a megfelelő helyre viszi le a zenekart. A turné többi buliján is elő-előjönnek gyakorlatilag ugyanazok a hibák. (A balkáni részt valami horvát szervező intézte, a pesti bulit Bishop.) Egy jó promóter ismeri a helyi viszonyokat, tisztában van a legfontosabb alapvetésekkel:

-a hét melyik napja működik az adott városban
-klub elhelyezkedése
-van-e a klubnak törzsközönsége
-milyen stílust, melyik klubba lehet levinni
-intéz szállást a bulihoz, ami nagyban csökkenti a költségeket
-érdekelt abban, hogy sokan legyenek, (százalékot kap) akkor neki is több pénze lesz belőle
-mekkora klubba vigye le a zenekart, vagyis várhatóan mekkora az igény arra a zenére
-REKLÁMOZ, hogy az emberek tudjanak a koncertről

Nyilván ha minden klappol, akkor is bele lehet szaladni 10 emberes koncertekbe, de ha ezeket betartja a szervező, akkor nagy gáz nem lesz. Vegyük példának, hogy ha szállás van, még üres teremnél se bukik nagyot a zenekar. Ez jellemző a hétfő-keddekre, még nagy zenekarok is olcsóbban jönnek ilyenkor. Lásd: LA Guns-t ezért tudta megvenni a tatabányai Roxxy hétfőre.

Ha az ember magának szervez bulit, nagy a rizikó, mert nem ismeri a helyi viszonyokat, jól utána kell nézni, akkor talán bele lehet fogni, de kell hozzá bátorság. Franciaországban azért működött, mert a megfelelő embereket sikerült megtalálnom.

No de vissza az S8-hoz...Bepakoláskor látván, hogy a lelkes helyiek zsíroskenyeret kennek, gyanítottam, hogy ismét el lesz kummantva a kaja, felhúztam magam, beugrottam a helyi kínaiba vacsoráért. Már itt kezdett rezegni a léc a turné alatt.

Jövő vasárnap továbbzúdulunk Kolozsvárra. Addig is rezeg.

 

Szólj hozzá