2017. nov 19.

Lord Bishop - csillezés Boszniában

írta: Krómer Márton
Lord Bishop - csillezés Boszniában

Az első két rész elolvasható itt és itt. Érdemes. Tudod, Dallas. ;)

Átzúdultunk Mostarba. A mai napig vannak benne lyukas házak, de alapvetően szépen helyreállították, a belvároson nem látszik, hogy 20 éve szétlőttek mindent. A koncerthelyszín egy, már ötven éve létező kulturális központ, amiből a bombázások után csak pár fal maradt, később lelkes helyi művészek foglaltház-szerűen használták, építgették, majd a német követség közreműködésével gyönyörűen újjáépült. Jelenleg egy nagyon hangulatos kávézó, egy nagy udvar és egy kb. 400 fős koncertterem készült el, de tervben vannak új fejlesztések. A helyi srácok nagyon lelkesek, és hál’ Istennek úgy tűnik, a nyugat lélegeztető gépén szép lassan újraéled Hercegovina kulturális központja.

 

A bennszülöttek nagyon örülnek, ha külföldi zenekarok látogatnak hozzájuk, amint úgy általában Kelet-Európában. A színpad nagy, a technika is nemzetközi színvonalú. A közönség lelkes, a bosnyák sörök úgy általában ihatóbbak a magyar átlagnál. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint, hogy a német srácok fanyalgás nélkül pusztították nagy mennyiségben. Plusz mókás, hogy olyan üvegben adják, mint Magyarországon a ’90-es évek végéig. Abban a kis tömzsiben.

mini-mini-sarajevsko.jpg

Az Audiowolfot megvártam, aztán eldőltem aludni a buszba, mert ismét kijött rajtam az elmúlt 40 óra hatása. Cuccokat otthagytuk a koncertteremben beriasztva és eltaxiztunk az Stari Mosthoz, hogy feltegyük a cseresznyét a nap tetejére. :P

21616708_1460994560653861_989614950_o.jpg

Mostar a nevét is fél évezredes hídjáról kapta, (most=híd), egyik kedvenc Csontváry festményemről ismervén hosszú évek óta nagy álmom volt eljutni a kisvárosba, és bár pár éve Montenegró felé tartva már voltunk itt, az élmény még mindig felejthetetlen.
Jó kis kocsma, a teraszról nézegetheted a hidat. Kimentem sétálni egyet. Amikor tök egyedül vagy az éjszaka közepén a gyönyörűen kivilágított öreg hídon, és sehol egy turista, csak a folyó két oldaláról szóló különböző zene, meg a bulizó helyiek némileg távolabb: minden másra a Mastercard. :)

Összekapartuk a csapat kevésbé beszámítható részét és elsétáltunk a Pavarotti Centerbe, aminek a tetőterében kaptunk szállást. Ránk fért végre egy 3 óránál hosszabb alvás. Füldugó be, hogy ne halljam a mellettem halálhörgéseket hallató influenzás Nilst. Túlélte. Egyébként eddigre már a fél zenekar túl volt a hullámvölgyön, én reménykedtem, hogy nekem nem küldik tovább a cuccot. A tavalyi macedón kanyar torokkaktuszos élményei után nem nagyon hiányzott. 

21557303_1818650731759472_266956053_o.jpgA teraszunk nem volt rossz. :)

Reggeli helyett gyógyszertár. Bishop papa ismét sikeresen megspórolt egy étkezést. Minden bizonnyal azt gondolta, majd jóllakunk a látvánnyal.dsc_0211.JPGcsontvary_mostar_hid_itb_0.jpg


Amíg vártunk a taxira vettem egy müzliszeletet – amire az Audiowolf hívott meg – berámolás, indulás vissza Szarajevóba. Az út egy, vagyis két duzzasztott tó mellett halad végig a völgyben. Igen, elég szép. Sajnos, mivel a főnök beéri a látvánnyal a jobb egyből - ha épp felébred - nem volt alkalmunk megállni gyönyörködni a tájban, de már a völgyben való vezetés is elég jó élmény.

canyon-bosnia.jpgForrás: http://tagrent.com/driving-in-bosnia-and-herzegovina/

Duda kitalálta, hogy odafelé látott egy jó éttermet, ahonnan szép a kiáltás a völgyre, együnk ott. Addig-addig válogatott, míg egy közepesen ehető ételeket felszolgáló 10 csillagos étteremben töltöttük fel üzemanyag-tartályainkat, amiből legalább az egyetlen látvány a főút volt. :P Nájsz csojsz, Duda. A legszebb az egészben, hogy Bishopnak és Dudának fel sem tűnt a probléma, csak zabálni akartak. Intelligens emberekkel turnézni jóóó...


Természetesen a szokásos késéssel értünk vissza Oliverhez, akihez közben megérkezett a lengyel csapat egy LT-vel. Némi, 30 fokos lejtésű utcán való ipszilonozás, két különböző navigációs rendszer és egy csapat helyi lány megkérdezése után érzésből sikerült végül megtalálni a koncerthelyszínt.

Ekkorra már az idő is elég szelessé-vizessé vált, a koncertlátogatók számát megduplázta a később beeső részeg lengyel társaság…az Audiowolfnak a turnéról való álláspontja konszenzusra jutott.

Hazaúton benéztem egy lámpát, kiugrottam, amikor csak az egyenesnek volt zöld, szépen visszatolattam, megvártam a sajátomat, aztán csorogtunk. Fél perc múlva megelőzött egy hármas Golf, villogó POLICE felirattal a hátsó ablakában.

A következő szabálysértéseket követtük el:

  • piroson (majdnem) áthaladás
  • ittas (egy sör) sofőr
  • sör az anyósülésen ülő kezében (nem szabad)
  • 10 ember a buszban, ebből egy hátul az ágyon

-Igen, bocsánat, fáradt vagyok, zenészek, koncertről jövünk, vissza is tolattam, bocs.

-Alkoholt fogyasztott? Nem? Oké, menjetek haza aludni.

Olivernél még egy sör mellett levezetésképp pár órát dumálgattunk az egy méterrel a föld felett lebegő lengyelekkel. 

Hétfőn lesétáltunk a városba a német kollégákkal. Oliver háza a határon van a hegyen Szarajevó felett. Ez a rész  a Boszniai Szerb Köztársaság része, pár utcával lejjebb a város felé már a Bosznia-Hercegovinai Föderáció kezdődök. Gyorstalpaló Boszniából itt: 

https://hu.wikipedia.org/wiki/Bosznia-Hercegovina

Szarajevó nagyon izgalmas, ha kívülről befelé haladsz, először a golyónyomokkal tarkított jugoszláv stílusú brutalista panelházakkal találkozol (hasonló a Caucescu-éra építészetéhez. Videó eleje, Craiova), amik keverednek a háború után épített, jellemzően üveghomlokzatú toronyházakkal és egyéb furcsaságokkal. Kissé beljebb érve a belvárosba a monarchia nyomait találjuk. Van egy rész, ahol egymás közvetlen szomszédságában van katolikus templom, zsinagóga és mecset. A legóbb (sic!) óváros pedig egy mini-Isztambul.

Forrás: http://taximia.hr/sarajevo/

A kettő az egyben ország olyan banális anomáliákat is hordoz magában, mint, hogy a taxis kiugrott egy pirosnál, lekapta a táblát a tetőről, majd közölte, hogy csak Hercegovinába szól az engedélye, és mivel mi felmegyünk a hegyre, most illegálisan dolgozik. :P

Aznap este csak az Audiowolfnak szervezett bulit Bishop – senki se tudta miért -, úgyhogy átcsorogtunk Pale-ba, 30 kilométerre Szarajevótól. Pici város, pici klub. Arra kértek, 11 előtt ne kezdjünk. Kétségeink voltak, hogy bárki eljön-e, lévén hétfő, de legnagyobb meglepetésünkre a kb 30 ember, amivel majdnem meg is telt a kocsma, nagyon jó hangulatot csinált.

Kedd, chillout, blogírás, este koncert a szomszédos Hadziciban. Oliver tanyája közben újabb lengyelekkel és egy magyar párral bővült.

dsc_0262.JPG

Egy nyugodt percünkben – nála csak az volt – pedzegettem, mit csinált Oliver, mielőtt elkezdett vendégházat üzemeltetni. A válasz balladába illő sejtelmességgel csak annyi: nem emlékszem…nem is akarok. Aztán még hozzátette, hogy 20 évig bulizott, aztán jött a háború…aztán még 20 évig bulizott. Igazából a háború alatt is. (???) Ehhez képest három nagyon normális gyereke van. A kisebbik lánya például szobrász.

Érdekes jelensége a helyszínnek Ala, a fiatal lengyel leány, aki némileg exhibicionista lévén igyekezett a társaság többségének permanens figyelmét elnyerni. A leányzó 3 napos ott tartózkodásunk alatt gyakorlatilag folyamatosan be volt tépve. A figyelemfelkeltésre használt legfőbb eszköze az igen lenge öltözet volt. Valószínűleg bosszantotta, hogy az Audiowolffal egyetemben gyakorlatilag teljes mértékben ignoráltuk őt. Mikor lehuppantam blogot írni a kanapéra, csak megtalált, kellemes beszélgetés kerekedett belőle, bár miután a következő párbeszéd lezajlott köztünk, nem igazán tartottam érdemesnek a kapcsolat hosszú távú ápolására. :P

-Miért élnek magyarok Szlovákiában?
-Mert 1000 évig Magyarországhoz tartozott a terület…az ember azt gondolná, tanultál történelmet. :P
-Hát, tudod engem inkább a matek érdekel, a lengyelen kívül nem igazán foglalkoztam, csak a szomszédos országok történelmével…
-Kedves Ala, tudtad, hogy 1000 évig szomszédok voltunk? :P

mini-mini-dsc_0254.JPG

Az abszolút kiütést Nilstől kapta, mikor megemlítette neki, hogy tök be van tépve. A válasz: szólj, ha nem leszel. Azért szórakoztató színfoltja volt a háznak.

Délután bevágtuk magunk a Sprinterbe és átgurultunk a 20 km-re lévő kisvárosba. Igen apró kis kávézó, rengeteg füstölgő emberrel. Az ember ilyenkor tudja igazán értékelni a benti dohányzás tilalmát. A buli fergeteges volt, az emberek pogóztak Bishopra! És közben folyamatosan füstöltek, mint a gyárkémény. 20 perces váltásokban ültünk  koncert alatt a mörcsnél.

Másnap délelőtt elbúcsúzkodtunk a kis tanya lakóitól és tovább indultunk Horvátország felé.

Mai cikk végére egy jó tanács: Ha common rail (cdi/cdti stb.) diesel autóval mégy a Balkánra, CSAK és kizárólag prémium gázolajat tankolj. Ezekben a nagynyomású befecskendező-rendszerekben 1500-2000 bar nyomás van (összehasonlításképp: a busz kerekében 4-5), így a legkisebb szennyeződések is igen hamar tökre vágják az injektorokat, amik cseréje típustól függően 100-300 ezer forint. Darabja. Boszniában ki is írják a kútoszlopra a maximális megengedett szennyezést ppm-ben. (parts per milliliter).

Jövő héten vége a rémálomnak.:P
mini-dsc_0265.JPG

Szólj hozzá