Pár szót az előzményekről: amikor – két héttel a turné előtt - megvettük a repjegyeket, eredetileg Jejun, Dél-korea lengagyobb szigetén rendezett rockfesztiválon lett volna a koncertünk csütörtökön. Csakhogy két nappal az indulás előtt tört ki a belpolitikai korrupciós botrány, milliós tüntetéseket, és általános népharagot vonva maga után – érdekesség, hogy mi semmit sem tapasztaltunk ezekből a város másik felén. - Ezért lemondták az egész fesztivált úgy, ahogy van. Így last minute klubkoncertet szerveztek nekünk helyette.

Csütörtök reggel áttaxiztunk a Hotelbe, ahol az aznapi koncertért foglaltak szállást nekünk. Szöuli taxisélményeink igen színesek. Két autóval mentünk, jellemzően belpiacos Hyundai Sonata, olyan New yorki taxi méretű vasakkal járnak. A mi sofőrünk nem találta meg a sarkon lévő 16 emeletes szállodát, a helyiektől kérdezősködött, miután elment mellette. A másik sofőr egyszer csak kiugrott a kocsiból, majd a csomagtartónál belehugyozott egy palackba, majd visszapattant és mentek tovább. :D

Máskor hiába próbáltuk magyarázni, hova megyünk, feladtuk. Mondtuk, hogy Itaewon, azt legalább megtalálták. Aztán sétáltunk. :D A város másik felében volt a csütörtöki buli, ahhoz közel foglalták a szállodát. Délután átmentünk a klubba beállásra.

Beállás után átugrottunk némi bizarr, de finom helyi specialitást kóstolni, majd kisgömbőcként visszagurultunk a klubba.

Három helyi banda játszott előttünk. Azt kell tudni a Koreában zenélni kezdő gyerekekről, hogy ha valamibe belekezdenek, azt nagyon komolyan csinálják. Így aztán egytől egyig hibátlan produkciókat láttunk. Az összes srác nagyszerű zenész volt. Az egyik együttes hard rock feldolgozásokat játszott, az énekes Ian Gillant megszégyenítően énekelt. Leszakadt az agyunk tőle. :D

Előzenekarunk igen komolyan készült a koncertjére a backstage-ben.

A koncert jó hangulatban telt, a közönség jól fogadta a Junkiest, tetszett nekik, még úgy is, hogy nem értették a szöveget. Mindent bevetettem az analóg fénypult mögött, a végén asszem meg is halt egy poti a keverőn…buli után iszogattunk egy darabig, aztán vissza a hotelbe.

Péntek reggel visszagurultunk Itaewonba, ahol első szállásunktól nem messze az Itaewon Land nevű „spa és guesthouse”-ban laktunk két napig. Ez egy igen furcsa, autentikus keleti fürdő, ahol szobákat is ki lehet venni. A hely szürreális alaphangulatát az – épület ablaktalanságából adódó – általános félhomály és a szellőztetőrendszer permanens zúgása adja meg. A külvilággal ez egyetlen kapcsolatot a férfi WC-ből nyíló dohányzó falán lévő ventillátoron beszűrődő napfény jelenti.

A recepción le kell venni a cipőt, kapsz ez szekrényt és egy digitális kulcsot, amivel aztán fizetni tudsz a különböző benti szolgáltatásokért. Férfiak jobbra, nők balra. Az első szint a szigorúan koedukálatlan fürdő, ahol különböző hőfokú medencékben illetve szaunákban csupasz seggel ülnek a vendégek. Ha nincs szobád - a vendégek 99%-ának nincs - akkor a spa öltözőjében kell hagynod a ruhádat, és rövid szárú-ujjú egyenpizsamában lófrálhatsz az objektumban. Így próbáld őket megkülönböztetni egymástól. :D Férfiaknak kék, nőknek rózsaszín, gyerekeknek sárga. Szegény feminista ismerőseim jól ki lennének akadva. :P

A fürdőn (spa, nem a fürdőszoba) keresztül jutunk a következő emeletre, ahol van játszóház és étterem, itt lehet találkozni a másik irányból érkező hölgyekkel. A harmadik szint közepén egy hatalmas tér van, oldalt apró, ablaktalan két-háromágyas szobák. A helyiség végében kondigépek, a két sarokból pedig két apró ajtón át egy-egy farönkökkel kirakott falú, sötét, üres terembe jutunk. Az ajtó feletti digitális kijelző mutatja a teremben lévő hőmérsékletet. Nem sikerült kiderítenünk, hogy vajon mire való.

Miután leszórtuk a cuccot a főhadiszálláson, másnaposságunk enyhítendő Barbaróval kiugrottunk egy levesre, arra a helyre, ahol a Buli van klipje végén Attila issza a sört. Második nekifutásra jutottunk be. Pici hely, ami előtt folyamatosan sor áll, mint a Kazinczy utcai Borsnál. Már nem emlékszem milyen leves volt, valami helyi speckó cucc, Attila vágja. Minden esetre hibátlan másnapra, és akkora adag, hogy a végét meg is hagytam, hogy a gyógysörnek is maradjon hely.

Este csak annyi dolgunk volt, hogy fogjuk a gitárokat, és átsétálunk a sarkon lévő klubba a második koncertre. De erről majd csak az utolsó részben olvashattok. Addig is jó izgulástö.