Január van, off szezon, az utolsó decemberi turnét is elolvastátok már, így aztán úgy döntöttem, hogy kicsit visszanyúlok a kezdetekhez, amikor fiatalok voltunk és bohók...

A Lord Bishop turné előtt meg voltam győződve róla, hogy ennél nagyobb szívás nem történhet zenekarral turnén, mint a Vadvirágok 2011-es Balkán-turnéján. A Vadvirágok volt az első komolyabb próbálkozásunk húszéves fejjel, amilyen kevés ember ismeri, annál több helyre jutottunk el, ráadásul mindezt egy 1982-es Transposterrel, kinek neve: Dorka.

Dorka 2008-ban. 

Az egészet énekesünk, Subi szervezte. Így, miután már belelátok a szakma rejtelmeibe, értem mennyit melózott a bandáért.

A turné úgy kezdődött, hogy „Lemondták az újvidéki bulit, de induljunk el, majd lesz valami.”
Hát elindultunk, Dorkával, az általam barkácsolt 80 kilós tetőboxx-szal a tetején, hogy legyen hova tenni az erősítőket, meg a táskákat. A dobokat matrjoska-stílusban építettük egybe az utazáshoz. Mindennek meg volt a pontos helye. Újvidéken elkezdtünk kérdezősködni a taxisoknál, elkalauzoltak egy klubba, ahol találtunk egy motoros arcot, aki mondta, hogy van a város szélén egy motoros buli, menjünk el vele.
Város szélén, majdnem a semmi közepén, kábé egy tanyán találtuk magunkat, egy ház és vagy 100 motor között. Kőkemény szerb motoros buli volt. Mondták, hogy ugyan van már egy banda, de játsszunk egy fél órát. A fél óra kis híján egy lett, a kőkemény arcok széttombolták a kocsmát, a pultos srác a pult tetején táncolt. Kaptunk bográcsgulyást, természetesen jól leitattak minket, aztán alhattunk a pajtában, kanapén, buszban. Amilyen neccesen indult a történet, olyan fergeteges vége lett az első estének.

Reggel összekapartuk magunkat – szénapadlásról, sufni mögül, busz alól – és elindultunk Szófia felé. Egészen Belgrádig jutottunk, ahol Isteni szerencse, hogy épp egy szerelőműhely mellett adta meg magát a kerékcsapágy. A műhelyben nagyon kedvesek voltak, enni-inni is kaptunk, de kézzel-lábbal se tudtam elmutogatni a mesternek, hogy ha tengelycsonkot nem cseréli ki, csak a csapágyat, akkor hamarost előjön a probléma ismét. Így aztán keresztbe tett ujjakkal folytattuk utunkat Szófia irányába.

Képek: Mindenttu Dóri

 Az első bulink a Tigerfiction turnén bemutatott Swingin Hallban volt, ahol azok a fergeteges backstage-felvételek készültek. :) A buli hibátlanul sikerült, egyetlen kellemetlen dolog az volt, hogy a főnök fia meg a haverjai a koncertünk alatt megitták a catering viszkinket. Szállásra indulás előtt meg kellett innunk a hely specialitását, a Gyomorleves koktélt. Emlékeim szerint tequila, tabasco meg olivabogyó volt benne. Jókedvűen tértünk nyugovóra. Reggelre valami megpróbálta feltörni Dorkát, de valaki megzavarhatta, mert csak a jobb első ajtó zárjának elbarmolásáig jutott. Ekkor került fel kívülre a „go and fuck yourself” felirat. A miheztartás végett.

Képek: Mindenttu Dóri

A következő bulink a Szófia melletti Route 80 nevű motoros motel/étterem/kocsmában volt, ahol Vasko Krupkata – a bolgár Hobó – is csatlakozott hozzánk. Dobszőnyeg helyett a tulaj felszedte a műfű-szőnyeget a ház mellől, Peti zöld alapon verte a dobokat. A buli végén Vasko – aki fiatal korában dobos volt – beült dobolni a jammre, ami ott ért véget, amikor a részeg közönség a Smoke on the watert követelte. Onnantól inkább csak ittunk.

A motel rész is megér pár szót: minden szobában, az életnagyságnál valamivel nagyobb méretű rocksztár-freskók voltak. Nekem Csanáddal Ronnie James Dio jutott. :D

Képek: Mindenttu Dóri

A következő buli Ruse-ban, a Giurgiuval szemközti bolgár határvárosban volt. Dio szellemét nem lehetett leküzdeni, ebben a klubban trónon ülő önmaga felett pózolt a falon az öreg.

Eddig – eltekintve a belgrádi affértól - minden hibátlanul alakult. Jó bulik, szállás, kaja, gázsi mindenhol. Eddig.