Jóformán arra sem volt időm, hogy feldolgozzam a Presser-arénabulit, és már lőttünk is ki szélsebesen nyugat felé a Leecherrel.

Tim barátom mindig jól helyezkedik, ahogy Mis-Made-del, az Ann My Guard angol turnéjának végén, vagy a Sniffyction izgalmasra sikerült turnéján; ismét vendégül látott minket, csak közben Nürnbergbe költözött, hogy félúton el tudjon minket szállásolni. Rendes gyerek, csak a zenekaroknak él. :D
S mivel a Hangfoglaló Program berántott minket a meghallgatásra, becseréltük a három unalmas Brugge-i, párizsi és dijoni dayoffot 1500 km autókázásra.

Egyébként a Leecher indiegogo-kampány keretein belül gyűjt az új lemezére. Itt segíthetsz nekik! Nem akármilyen ajándékokat kaphatsz cserébe! Például rajzfilmesített zenekart pólón, vagy rocksztáros társast! :)

Timnél kellemes bajor sörökkel öblítettük le az út porát, majd folytattuk a zenekar LEGÓ-történetét egy turnékamion asszisztálásával. Másnap délután Rédingben találkoztunk a Blodigával, akikről eddig is tudtuk, hogy állatok (koncert után egy seggel Varsó-Budapest, majd alvás nélkül tovább Milánóba), így aztán nem lepődtünk meg, hogy meló után éjjel jöttek egyenesen Rómából. (Diszkrét 1100 km) Amúgy rettentő szórakoztató ork-folk-metalt játszanak, hibátlanul. Anton, a moldovai-olasz frontember akkorát zúz a színpadon, hogy még az ólomkatona is pogózni kezdene tőle. :D

Le Lapin Blanc: egy csodálatos kis bár, hatalmas ablakokkal, amint a mellékelt ábra mutatja. :)
Olasz barátaink vérprofik, saját digitális keverővel, fülmonitorokkal jöttek. Én csináltam a fényt, ők a hangot. Szépen megkeverték a Leechert is, fülmonitorokat mi is hoztunk. Mennyivel szebb így az élet! 

Hangulatos kezdése volt a turnénak, 40-50 ember, jó kis bemelegítés. A szállás Phil – a tulaj – lakásán a klub feletti padláson. Na az is megér pár szót... :D
Téglára kötött csapóajtón át jutsz fel, igazi padláslomok között, aztán sok-sok szoba, mintha mindent elkezdett, de félidőben elment volna a kedve. Félig festett fal, félig leszakadt tapéta, hatalmas házimozis kivetítő...de nem találtuk meg, hol kell a filmet betenni. :D
Alapvetően kedves lakás volt, csak először kicsit ijesztő. Phil is aranyos csávó, csak folyton be van szendvicsezve. :D

Igazi francia reggeli a közeli pékségben, kávé, vendégkönyv, fénykép és már zúdultunk is – nyilván jól beállt német autópályákon – Gie$en felé.(sic!)

Habár ismerem Alexet a Café Amélie-ből már régóta, és tudtam, hogy új helyre költöztek (Lollar, egy falura Gießentől), a felújítás alatt lévő vasútállomás-klubhoz érkezvén némileg meglepett, hogy egy totálisan szétcsúszott Alexet és egy építési területet találtunk...de ne izguljunk, gyorsan összerámolják a kőzetgyapotot és a szerszámokat, addig menjünk el kajálni.

Többé-kevésbé össze is állt a hely, mire visszatértünk, összekalapáltuk a hangcuccot, beálltunk és vártunk. Vártunk. Még egy vonatot, azzal jönnek az emberek majd Gießenből.

Ja, amúgy tüntetés van szabadtéri koncertekkel. Hétig tartanak, aztán jönnek az emberek. Tudják, hogy buli lesz itt. Ja, nem, kilenckor fejezik be.

Vártunk.

Vagy tízkor? Még egy vonat és kezdhetitek.

Vártunk.

Oké, megjöttek a haverok a kollektivből. Tízen. Jól odacsapattam neki a füstöt...igen, a létra azért van a mellékelt képen, mert elfelejtették kikapcsolni a füstjelzőt. A tűzoltók nem jöttek. :P

Játszottunk. Blodigáék is elpróbálták a necces számaikat kicsit. Holnap nekik is nagy buli lesz. Hajnalban kelés. Este Dánia. Nekünk Eindhoven. Délelőtt 11-kor ott kell lenni.

Az olaszok kemények. Ott aludtak. Kicsit poros volt, de legalább nem volt zuhanyzó. Mi kerítettünk egy hotelt jó drágán, mert a FEMME-n egyben kéne lenni. De volt hozzá reggeli.

Majdnem időben ott is voltunk a holland városkában. A vasárnapi bulit az általam meglátogatott Altstadtból áttették a Popei-be, mert le volt zárva az egész város a maraton miatt. Ezzel mi elég jól jártunk, mert egy nagyobb, és profibb helyszínen játszhattunk. A szervezés is profi, végre minden úgy működik, ahogy kell neki. Ton Dekkers rutinos öreg róka, és lelkes csapata hibátlanul bonyolította le az eseményt. Négy koncert, kettőtől hétig. Vasárnap ráérnek a hollandok, és nem zavarja őket, hogy délután van. Ja, így is lehet? Igen.

Mi nyitottuk a napot, bőven volt időnk beállni, rettentő jól szólt a klub, hangos srác zseniálisan kevert. A fénycucc a kilencvenes éveket idézte, hozzá egy 15 milliós Grand MA pult. Fura volt így együtt, de jól nézett ki. A videós srác nagyon meg volt elégedve a fényes munkámmal. :)

Eszter – Ann My Guard – azt mondta, fura közönség a holland, műértő, hallgatja a zenét, nem nagyon zúz, de kíváncsi, figyel, tapsol. Na hát a srácok ezen felül még jól meg is mozgatták őket, a műértő közönség ugyan nem pogózott – azért az mégis túlzás lenne arrafelé -, de meglehetősen hangosan-és metalvillásan nyilvánította ki tetszését.

És ha ez nem lett volna elég: koncert után kifelé SORBA ÁLLTAK a cédékért! Ann My Guard után meet and greet, ami a nagy érdeklődésre való tekintettel fél órával tovább tartott a tervezettnél.

Az Ann My Guard csütörtökön lemezbemutatózott, mert holland kiadójuk van, utánunk pedig egy félakusztik szettet nyomtak. Ők tavaly is játszottak, idén a lemezbemutató miatt dupláztak és már elég komoly rajongótáboruk van kint.

Mivel estére Nürnbergben kellett lennünk, kilőttünk, amint sikerült. A mörcsöt Eszterék utánunk hozták Pestre. Köszi. :)

Egy kis diszkrét viszkizés még Timmel, aztán reggel zúdultunk Pest felé, hogy a délutáni meghallgatásra az A38-ra érjünk.

Folytatásunk következik. :)