Az útvonal meglehetősen egyszerű: egyenesen le Athénba, aztán vissza. Persze volt pár állomás közben. :)

Döcögős kezdés után elérvén a szökési sebességet kilőttünk Pestről, hogy este 11-re Szkopjébe érkezzünk. 

Mind a szerb- mind a macedón határon meglepően kedvesek voltak, eszükbe se jutott a hangszerekkel piszkálódni. Déli szomszédunknál volt egy kis izgulás, de hála Istennek nem abba sorba álltam, ahol az a barátunk állt, aki Szófia felé megszívatott.

Másnap mászkáltunk egyet a városban. Én már jártam Szkopjében, így nem lepett meg a látvány, de a többiek reakciója azonos volt az enyémmel, mikor először erre jártunk.
Aktívan próbálnak történelmet építeni, de ha már az egész országban nem találtak egy embert, akinek van némi esztétikai érzéke, legalább importálhatnának valahonnan...

Legyen kicsit London (busz), legyen kicsit Párizs (diadalív...miért???), kicsit nagyon görög/római. 

Ahogy Csabi megfogalmazta: minden egyes szobor az ellopott pénz reprezentációja. Mint ismeretes, 1945-ben hozták létre Macedóniát, gyanús, hogy igazából kissé eltörökösödött bolgárok, az Oszmán birodalom ideje alatti nagy keveredésből, majd Jugoszláviából ez maradt itt. A macedón, mint nyelv, gyakorlatilag egy bolgár dialektus.

De hát mit ér egy nemzet történelem nélkül? Nyilván szeretnének Nagy Sándor hagyatékán álmodozni, csakhogy a görögöknek is van ehhez néhány keresetlen szavuk. Ha egy görög megkérdezi hol voltál, a helyes válasz: Szkopjében.

A történelemépítés pedig oszlopos épületekben és belváros szerte véletlenszerűen és koncepciótlanul leszórt igen nagy szobrokban manifesztálódik. Lehangolóan szórakoztató.

Kiadós reggelink elfogyasztván folytattuk utunkat dél felé, az idő továbbra is pompás, a macedón autópálya egész használható, a görögök se kötekedtek a határon. Viszont Szkopjétől délre csodálatos hegyek között vezet az út Thessaloniki felé. Nem siettünk, mégis másfél órát vártunk, hogy beengedjenek a klubba. Ja, igen a déli lazaság.

Mivel Görögországban is lehet bent cigizni, inkább városban sétálgatással és buszban szunyókálással töltöttem az estét, mert nem akartam megfulladni. Gustave-ra benéztem azért. A koncertnek valamikor kettő felé lett vége, mert ugye az emberek nem akarnak hamarabb jönni...

Kiderült, hogy a buszt nem tudjuk a szállásnál leparkolni, az őrzött parkoló meg bezárt. Azt javasolták, hagyjam a buszt a klub előtt. Tekintve, hogy egész éjjel ott grasszáltak a bulizók, jobban féltem attól, hogy meghúzzák, vagy letörik a tükröt, mint, hogy feltörik. A vicc mégis az volt, hogy amikor abbéli aggodalmamat fejeztem ki, hogy mit szól hozzá a rendőrség – tekintve, hogy eleve be se jöhettem volna abba az utcába – azt mondták, ne aggódjak,  ez itt nem érdekel senkit. :D

Ezek után kiderült, hogy két zenésznél leszünk elszállásolva, ahova gyalog megyünk, nincs messze.

De messze volt. Csabival ketten vállaltuk a helyi zenekar – Bat Signal – ismeretlen volt dobosánál alvást, ahova a borzasztó részeg Mike, az énekes srác vitt el minket. Olyan háromnegyed óra gyaloglás után felmerült a kérdés bennünk, hogy miért nem hívtunk taxit...de akkor már mindegy volt. Végül bennszülött segítséggel sikerült megtalálni a házat, a nem túl lelkes házigazda beeresztett (4:15), majd a kanapé kinyithatatlannak bizonyult, de a földönalvást enyhítette a hűsítő reggeli hideg zuhany. Miután Csabi kifüstölte a srác mikróját, úgy döntöttünk, ideje reggeli után nézni, és sietősen elhagytuk a helyszínt. :P

Szendvics pékségben, aztán kiültünk kávézni egy stégre, majd taxiba ugrottunk, felcsíptük a buszt, némi trükkel sikerült kikeveredni az utcából, aminek nyilván utolsó kanyarjának Demszky-karói lehetetlenítették el a kijutást. Elzúztunk a többiekért, majd kilőttünk Karditsa felé.

Mivel eléggé ráértünk, megálltunk nézelődni egyet a tengerparton, ahol ezek a nagyszerű fotók készültek. :)

Plusz segítettünk vízre bocsátani két öreg autentikus csónakját. Marha mókás, hogy az egyiptomi gerenda-pakolgatós módszerrel eresztik le, csak ezeken nem gurul, hanem csúszik a hajó. Pont naplementekor fordultunk nyugatnak a hegyek felé. Így elég hangulatos utunk volt a kisvárosig, ahol az aznapi buli volt.

Ennyi szöveg elég is mára. Jövő vasárnap folyatjuk.