Jól beígértem a skandináv turnét, azt tessék...az a helyzet, hogy másfél nappal az indulás előtt kavarodott meg úgy minden, hogy itthon maradtam. Nem jött meg időben egy papír a teherautózásomhoz, el is lett engedve a sztori, mert sprinterezünk. Erre a technikusokkal való egyeztetés után mégis s.o.s. teherautó lett a vége a történetnek. Szép piros. Kétszer is beleférnek. Sőt, mivel az utánfutóra meg volt véve minden kompjegy stb, olcsóbb volt vinni, mint hazaküldeni Zlínből. Úgyhogy Piros busz, piros utánfutó, piros teherautó. Csodálatos együttállás. :D

Ezzel a szörnnyel mentek a tavalyi 'A' piacos turnéra, a Powerwolf turnéján az Amaranthe busza volt. 24 félőhelyes, ami kell is, mert a technikusok Bootyard Bandits nevű bandájával három zenekar van a buszon. Sokkal jobb, mint a Fairline-é volt a legutóbb.

Ez már az űrből is látszik...

Slussz poén, hogy a Sprinter, amivel Zlínig mentünk volna péntek este meggondolta magát, úgyhogy Kristóf tankjával csapattuk. Bobó és Marci is csatlakozott a pesti különítményhez.

Szokásos turnényitó őrület, mindenki keresi a saját motyóját, rámol ezerrel. Persze a riserek - színpad tetején színpad, jellemzően dob, szinti és 2,5 méteres felfújtató gumikacsa van rajta -  lábai túl hosszúak. Hétfő még egy kör Krakkóba egy ládányi félméteres acélcsővel. :D

Amikor megjön egy turnényi mörcs, plusz van az előző körről leftover (maradék),  mindent leszámolsz meg újraorganizálsz, hogy ne kelljen minden nap az összes dobozd berángatni. El is játszottunk vele késő délutánig, akkor meg már ott maradtam vacsorára, aztán zúztam haza. 4 óra az út Pestig, nem vészes.

Hétfő reggel riser-lábak összeszed, aztán indultam hogy átkeljek a Tátrán a tradicionális lengyel népi tánc, a wypadki városába: Krakkóba.

Lassan 11 éve, mikor frissen vásároltuk Dorkát, nagyon fellelkesülve meglátogattuk az összes Erasmuson lévő havert. Így indultunk neki akkori bandámmal, a Vadvirágokkal késő este Krakkó felé. Akkor először. Persze mind nagyon szégyelljük, és tán le is tagadnánk de sajnos a sztori kedvéért sose merülhet feledésbe: de hát a banda fele gyakorlatilag a buszba szállástól számított fél órán belül – Maci anyukája előzékenyen megjegyezte, hogy lehet jobb lesz az ablak mellé ültetni, céges vacsiról jönnek – beállította a következő 48 órában stagnáló véralkoholszintet. Dobosunk, a részegen mindig kreatív Peti jött rá az értelmezhetetlen táblák nyilvánvaló magyarázatára. Jelesül, hogy a fent nevezett wypadki, tradicionális lengyel néptánc, amit egy lábon ugrálva, átellenes kezet a magasban lóbálva kell a zebrán áthaladáskor járni. Természetesen azóta bármikor arra van dolgunk, eljárjuk a kötelezőt, fényt és derűt hozva a bennszülöttek szürke hétköznapjaiba. A zebrán való nyugodt táncolásra pedig nyalókás kislányok vigyáznak.

Na de az már rég volt, most Donovalyban még javában tart a síszezon, amúgy az utak szárazak. Mire megérkeztem Krakkóba, némileg kattogott már az agyam a hegyek között kanyargástól. Vacsora, egy jó lengyel IPA, legalább megnézhetem egyszer a bulit ezen a turnén is. (Nem mintha sokat változott volna december óta :D)

A szálloda nem volt rossz, leszámítva, hogy éjszaka közepén arra ébredtem, hogy valaki rókázik a fürdőszobámban. Ja, nem. Csak a szomszédban, de kissé áthallatszik. :P

Bevásároltam egy pár karton lengyel sört, aztán hazacsorogtam a hegyen át. Vicces volt, mikor megálltam egy kútnál és egy kisbusznyi lengyel manus csorgatta a nyálát a főni verdájára. :P Azért örültem, mikor visszaültem a Boxerbe, ki lehet látni és van benne váltó. Hiányzott. :)

Ez alkalommal Skandináviát nem sikerült  kipipálni, de ami késik...;)