Paddyék a világ legnagyobb metalfesztiválján
Innen folytatjuk.
Délután meg volt a Wacken, igen nagy sikert arattak a magyar Patkányok. (Ez a kisszínpad) Ja, ez olyan, mintha a Glastonburyn játszanál, csak már szeptemberben nincs jegy a következő évi fesztiválra. ;)
Hamburgban értem össze a csapattal, másnap robogtunk Kelet-Németorszába a Gößnitz Open Air-re. A tűző nap ellenére szokás szerint nagyot tombolt a nép. A mörcsölés végére megérkezett a vihar, ami miatt a Wackent is kiürítették egy időre. Megnyugtató volt a sátorban álldogálni, miközben az égőről csordogált a víz...amíg vártam a pár lelkes rajongót, hogy az ígért dedikált pólót megkapják. Turbópakolás a buszba, gyors vacsi, aztán hotel.
Nightlinerek sora közt manővereztünk ki a backstage-ből.
Laza deles indulás, délután kiraktuk a zenekart a szálláson, majd miután előszedtem a helyi kapcsolattartónkat, végül sikerült bejutni a színpad mellé. Kipakol, vissza a zenekarért.
Altena nevű városkában középkori fesztivál volt, korhű ruhába öltözött emberekkel, korabeli mesterségek művelőivel. Szombaton headliner voltunk, vasárnap délután repetáztunk.
Külön szórakoztattak minket, mikor vasárnap visszamentünk a stábbal; két ellenőrzőponton beengedtek, de a fesztivál kapujánál kishíján összeakasztottuk a bajuszt a rend lelkes őreivel. Miután Csobi németül is megpróbálta elmagyarázni, hogy már tegnap is itt játszottunk, és ma is szeretnénk, ehhez pedig viszonylag fontos lenne bejutni a színpadhoz, negyed óra elteltével, megjelentek a helyi embereink, akiknek végül sikerült meggyőzni a marcona felügyelőt, hogy csak jobb lesz mindenkinek, ha bemehetünk. Mint kiderült, az elháríthatatlannak vélt probléma abból adódott, hogy vészkijáraton mentünk be, az pedig lehetetlen. Megmondták Cövek közegnek, hogy a vészkijárat vészkijárásra való. A parancs az parancs. Avagy a német rendőr nem csak hülye, de rendkívül következetesen az. :P
A délutáni bulin is táncra perdítettünk jópár embert, és a mörcs még jobban is pörgött, mint előző este. Kis séta a vásárban, majd visszaeveztünk a hotelbe, hogy kellemes csillezéssel töltsük a nap hátralevő részét. Hétfő hajnal, zenekar Dortmund reptér, a stábbal pedig röpke 12 óra alatt értük el székesfővárosunk.
Szerdán egy laza runnerkedés a Testamentnek.
Jani bát megvesztegettem egy öngyújtóval, és nagyvonalúan átengedte az Iron Reagant nekem. Aki nem értené a riderüket:
- Ne legyen stroboszkóp. Érthető, nem szeretik/epilepsziásak. Oké.
- Ne legyen full blackout (egész színpad sötét), délután hatkor ezt megígértük.
- Ne legyen füst. Itt kezdett mókássá válni a dolog, mert füst nélkül még sötétben se lehet használható dolgot csinálni fényügyileg.
- Ne világítsd a közönséget. Sajnos ezt nem tudtuk betartani, a nap kitartóan fent volt. :P
Röhögtüönk egyet, és minden - átlagban 40 másodberces - szám után színt váltottam, amiből kis színes köröket lehetett látni, ha a lámpákat nézed, nem a zenészeket. :D
A Testament fényese a portugál Margaritha, úgy levillogtatta a bulit, mintha az előre fel lett volna programozva. Új példaképem van. :)
Holnap Klagenfurt Paddyékkel. Rákenrólö. ;)