Prága, Dayoff.

Dayoffal kezdtük a turnét, mert ennyire lazák vagyunk. A belvárosban lévő hostel elérése után 7 km-t kellett autókázni egy használható – de nem túl drága őrzött parkolóig, majd másnap egy rövid városnéző villamos-bliccelés után vissza és felvenni a lányokat a csomagokkal.

Miután ledobtuk a vasat, becsaptuk a várva várt első korsó jóféle cseh sört, nekivágtunk a nézelődésnek. Már vagy negyedszer voltam Prágában, de végre sikerült látnom is valamit belőle. :D Kristóf, hatodik érzékét bekapcsolva megtalálta a Medieval Tavernt, ahol, egy dolog, hogy az összes boltív koponyákkal van kirakva, de még csinos tűzzsonglőr lányok is ugráltak, az előadást pedig jól megnéztük az ablakból ingyen. :P

Csatlakoztunk a lányokhoz egy világítótornyos kocsmában, ahol befejeztünk a megkezdett ivászatot. Így, hogy már egy ideje nem lehet nálunk bent dohányozni, elég zavaró a vágható füst.

Itt már olyan állapotban voltam, hogy fel se kellet állnom, hogy elmenjek a pulthoz sörért, úgy is ott voltam. :P

Az egész turnéra jellemzően kijelenthető, hogy csak azért nem volt para a timinggal, mert olyan távolságok voltak, hogy az átlag fél 12-es indulás nem okozott nagy gondot. (Itt átlag alatt plusz-mínusz 13 és fél percet kell érteni.) Berlinben a Rote Insel nevű foglaltházban játszottunk, nagyon kedves emberek lakják, Sid, Boxi nepáli barátja intézte a fent említett last minute bulit, így nem tudtuk mire számítsunk, de meghirdettem a Berlin Calling fb-csoportban is. Estére nagyjából 40-50 ember jött össze, sok magyar is. Határozottan jól sikerült első buli volt.

Kattints a többi képért.

A Rote Insel egy, azon igen kevés ház közül, amit sem az amcsik, sem az oroszok nem bombáztak le. Több mint 100 éves épület, a fafödém miatt minden lépésednél érzed az elmúlt száz év hangulatát. De inkább nézzétek a képeket, szavakkal úgy se lehet leírni. (Vagy még inkább: turnézzatok arra.) :D

Jena-nál mosolyogjatok, ha 80-nál gyorsabban mentek. (20 euróval megúsztam)

Fotó: Thüringer Polizei 

Giessen lassan már törzshelyemmé válik turnéim alatt, a Mis-Made (akik egyébként megint jönnek nyáron) és az Ann My Guard után a Sniffyction is megmutatta magát a német egyetemi városban.

Fotó: Scholtz Kristóf

Mint az előző turnén említettem, az Amélie nem épp a legalkalmasabb hely koncertek megrendezésére, de a saját fénytechnikával eléggé feldobtuk a helyet. Először kicsit aggódtam, hogy hányan jönnek, de Alex biztosított, hogy nem lesz gond. Én nem is volt: ismét 40-50 emberünk volt a bulin, akik a videón látható őrjöngést produkálták. :D 

Fotó: Scholtz Kristóf

Alex a már tőle megszokott szívélyes vendégszeretettel fogadott mindet saját otthonában, bőségesen ellátva minket enni-innivalóval. Buli után hajnalig beszélgettünk nála, ott készült egy nagyon jó interjú Boxival, amit, majd ha nagy sztár lesz, egy DVD-extrában megnézhettek. ;)

Fotó: Scholtz Kristóf

Belgiumon át hasítottunk Lille-be. A német pályákhoz hasonlóan a belgák is ingyenesek, ráadásul most a forgalommal se volt probléma. Viszont az elég bosszantó, hogy vagy kártyával fizetsz a kútnál, vagy beslattyogsz, előre kifizeted kápé a néninek, aztán tankolhatsz. A kávé elképesztően pofátlanul drága. Kompenzálásként jó magyar szokás szerint belemarkoltam párszor a kekszes kosárba. :P

Sötétedésre érkeztünk Lille-be, az a környék egyszerűen letaglózott, valami francia játékfilmben éreztem magam. A L’Imposture épületéből lett a Turnézokni nyitóképe, na, ez a turné volt, ahol elindult valami. 

Fotó: Scholtz Kristóf

Sarokház kis bárja, az egész akkora, mint egy nagyobb nappali, de elképesztően hangulatos, olyan nagyon franciás. Malik, a tulaj különleges belga sörökkel látott el minket, úgy az egész este folyamán. A koncerten megjelent 13 ember nem is nézett ki rosszul ezen a pici helyen. :D Utána hajnal háromig buliztunk, elpakolni nem kellett a cuccot, csak feltámolyogtunk Malik emeleten lévő lakásába.

Kényelmesen elhelyezkedtem a konyhában egy polifoamon, onnan szemléltem a játékgyűjteményt, amíg ki nem dőltem.

Fotó: Má