Reggel Glasgowban.

Ránéztem a Master Tourra: (turnéalkalmazás, a turmémenedzser feltölti az összes infót, mi pedig meg tudjuk nézni a telefonon) Glasgow – 10:00 get in, catering ready. Nickkel és Stratossal ki is pattantunk a buszból. Kérdezzük Markust, legnagyobb csalódásunkra elfelejtette frissíteni. Ma is marad a mogyoróvajas kenyér reggelire. Hát röhögtünk egyet, ittunk rá egy kávét, aztán berámolás. Meredek utcán állt meg a busz a klub mögött, az összes konténer rácsúszott az áruhatároló-rudakra (load bar), felmásztam, kiadogattam a dobozokat, aztán Anttival közös erővel kirángattuk őket. Kis reggeli torna. :D

Összeraktam a cuccomat, felpatcheltem a pultot, aztán – bár borzasztó fáradt voltam – elindultam világot látni, mert közölték, hogy a lakók miatt délután ötig nem lehet füstölni.

Valamiért nem működött a mobilnetem, úgyhogy – szó szerint – toronyiránt lezúdultam a meredek utcán, át egy gyalogos felüljárón, majd jobbra egy kedves, ligetes utcán találtam magam. Ugyanolyan házak sorjáztak rajta, újabb jobb kanyar és megleltem az első csokor tornyot. Kettő valami házhoz tartozott, a harmadik, és legnagyobb csak úgy magában állt, látszólag indokolatlanul. Lesétáltam a dombról, kisebb templomot találtam, majd még két torony, az egyik a Szt. Mary church, a másik szintén templom volt, de már rendezvényhelyszín...elég elszomorító látványt nyújtott. Átsétáltam egy patakon, és a másik oldalán messzebb felsejlő nagyobb torony felé vettem az irányt. Tiszta Majland, jó, hogy nem Nagyabonyban vagyok, elég unalmas lenne a séta. :D

Ráleltem erre az apró, kedves kis kávézóra, lehuppantam egy jó presszó erejéig, majd ott találtam magam a nagy parkban. A torony ami a parkba vezetett, a glasgow-i egyetem impozáns épületegyütteséhez tartozik. Benne kanyarog a Clyde folyó, ami inkább nagyobb patak, de csodás kis szigetnyi természet a városban.

Kanyarogtam egyet én is benne, aztán visszafelé vettem az irányt (közben meglett az elveszett mobilnet), mert akartam szusszanni egyet még a buszban meló előtt. Már a végén jöttem rá, hogy az első, ligetes utca másik oldalán vagyok, egészen izgalmas, tiltott park terül el a házsorok között, rozsdaette kerítésén tábla figyelmeztet, hogy csak helyi lakosoknak, akik az érintetlennek tűnő mohaszőnyeg alapján szintén inkább kívülről gyönyörködnek benne.

Visszatértem a Garage-ba, elmúlt öt, ennek örömére fúvattam egy izmosat a gejzírekkel, ami olyan tornádót indított a helyiségben, hogy lemenekültem a kabátomért. Kisvártatva megjelent a helyi ember, mondta, hogy hát igen, az automata azonnal felpörgeti a keringetőt, ha füstöt érzékel. Lecsillapította a vihart, én meg befejeztem a programozást.

BIB kezdés, szokás szerint Cindy és Mindy lámpa felkapcsol intró intrója végén. Nem kapcsol fel...ellenben nekem kihunyt a lámpáim fele. Sprint a galérián le a színpadhoz. Vadul keresem a hibát, közben Atte már a helyén, a közönség tombol. Megvan. Dani rossz kapcsolót nyomott meg (hogy ezeknél miért kell minden egye elosztó összes konnekorjának külön kapcsolója lenni...). Lámpa vissszakapcsol, sprint a galériára, emberek rebbennek jobbra-balra. A keverőállásba vetődve azzal a lendülettel nyomtam a füstgépek gombját és a frontfényt. 1 másodpercet késtem. Rocknroll.

Ébredés Dublinban, a busz még gurul. Drop&go load in, mint Bilbaoban...aztán a nap vége kísértetiesen hasonlított a baszk bulihoz...

Tehát busz megáll, mivel ugye itt mindenki a rossz oldalon közlekedik, érdemes körülnézni, ne kenődj fel a villamosra kiszálláskor. A handek elég jók, kiszórjuk a cuccot, busz el. A klub szép lassan elnyeli a felszerelést. Kávészünet után nekiláttam patchelni, mert a kicsi színpad tele volt a dob darabjaival. Itt is egy jó Avolites Tigris, sok-sok Robe Pointe (ami beam), spot nincs. Ma is izgalmas lesz a látvány. A galéria elég közel a színpadhoz, az emberek többsége alattunk. Fogalmam sincs, hogy nézhet ki lentről. :D

Kaptam egy lelkes handlányt, aki mint utóbb kiderült, lengyel, és fényessé akarja továbbképezni magát. Sokat segített, aztán tanítgattam kicsit a pultra. Két óra két perckor megkértem volna, hogy álljon a színpad közepére, míg beállítom a szólókiemelést. Szólt a helyi főni, hogy, bocs lejárt a munkaidő. Stratossal azt hittük viccel, de nem. Mondjuk annak fényében, hogy vagy fél órát csúsztam a tanítgatás miatt, talán ennyi belefért volna, de mink tiszteljük a dolgozó nép svájci óráját. Röhögtünk egyet majd elmerengtünk rajta, milyen szép is az élet errefelé, hogy annyit dolgozol, amennyit kifizetnek. ;P

Firewind simán lement, majd átszerelésnél kezdtek meghülyülni a lámpák. Kábelcsere, nem segít. Kiiktatok két LED bart. Vissza a galériára, egyik beam megzizzen, össze-vissza forog-villog. Rádiózok Markusnak, kapcsolja le a gejzíreket, mert az a tippem, hogy árampara van a helyen. Nem segít. Újra át a teltházon a színpadig. kábelcsere, ok. Vissza a keverőbe. Bladerunner elindul, zenekar a színpadon. Másik beam (nem az előző párja) meghülyül. Megint belevetem magam a tömegbe. Két szám között kábelcsere, egyenesen a splitterből a megőrült beam-be. Vissza a galériára. A kis rohadék hátat fordít és tüntetőleg nem hajlandó dolgozni. Oké feladom. Nem zavar sok vizet. Párját kiparkolom, két beammel megy le a buli.

És, hogy volt-e árampara...nos, egészen gyanús módon a pultom kislámpája pont zenére villogott... ;P (Az érthetőség kedvéért: nem, nem szoktak ezek a kis lámpák villogni. Egyáltalán. :D)

Cseresznye a nap tetején természetesen a diszkó load out. Volt némi nézeteltérésem a helyiekkel, amikor a csajokat meztelenül akarták levenni a színpadról. Harmadszorra már üvöltöttem, hogy „előbb becsomagoljuk Cindyt és Mindyt, aztán mennek le. Még 20 bulit ki kell bírniuk” Aztán nyilván engem vett elő Markus, hogy nem vagyok elég kedves...hát megnéztem volna mit kapunk Antontól, ha valamelyiken egy karcolás is esik. 

Ellenben legalább adtak elég embert. Ha azt akarod, hogy takarodjunk, adj hozzá embereket, hogy kivigyék a cuccot. Az utcán elkerítettek egy karámot kordonokból, meg kapunk egy rakat szekust, akik arrébb tessékelték az utcán várakozó nagy mennyiségű embert, de mégiscsak szokásos demoralizáló dolog, hogy egy teltházas buli után úgy dobnak ki. Hozzá kell tenni, hogy itt – Bilbaoval ellentétben – megtiszteltek annyival, hogy nem piszkáltak, amíg az öltözőben voltunk.

Buszra fel, hosszú travel day, komp Angliába. Reggel tízkor ébredés, még másfél óra, míg kikötünk. Némi szenvedés után a vámhivatal konténervárosában értem el lelki békém. Szerető csapattársaim kétszer is megtapsoltak visszaértemkor.. Át a szigeten, aztán Dover. Éjfeles komppal mentünk, és mivel kellő motiváló erővel bírt az ételkupon, a társaság nagy része nem maradt a buszban. Egész kellemes, kiadós vacsora, inni se kellett a dülöngéléshez, olyan vihar volt a tengeren. Duty freeben kis ajándék a gyerekeknek, whisky a zenészeknek. Calais, vissza a buszba, alvás. Délután értünk Frankfurt külsőre. A backstage-et kinyitották nekünk. Markus berendezte az irodáját, én felvittem a pultot és programoztam, kis séta egy közepesen rossz kebabért, majd befejeztem a Zoknit.

És mivel pillanatnyilag a következő nyolcnapos skandináv etapot próbálom kipihenni, ennyi elég is lesz mára.