Hopp...hát igen. Véletlenül becsempésztem Bécset Zlín elé. Szóval Pestről Csehországba mentünk, aztán volt a bécsi dayoff...de ki tudja már követni. 

Ha már úgyis Zlín felé tartunk, kanyarítsunk egy zárójelet a buszról. Mivel errefelé volt talán a legnehezebb aludni...

Van egy egész jó buszunk. A leghosszabb emeletes Van Hool, viszonylag új, 16 személyes, buszságához képest egész tágas. Az emeleten hátul 6 bunk van egy szobában, középen, ahol a lépcső feljön, lounge kanapékkal, asztallal. Elől a többi bunk, szintén ajtóval leválasztva. jobbra 3x2 bunk, balra 2x2 és előtte 2 ülés a felső szélvédőnél. (Sok értelme nincs, mert sose lehet kilátni rajta :D) Felső ágy felett polc, ami miatt nagyon alacsonyak a bunkok - szinte be kell kúszni - de valamit valamiért. Középen még egy egész nagy polc is van a bőröndöknek. És mivel nem volt tele a busz, egy szabad ágy elől, kettő hátul. 

Atte bemutatja.

Eddig szép is lenne, csak van a busznak sofőrje...meg gyanúsan rázkódó futóműve. Tavaly a Setraban nem éreztük a betonlapos autópálya minden zöttyenését, itt számolni is lehetett volna...

Tehát az éjszakák nem teltek túl kellemesen, és Törner úr vezetési stílusa erőteljesen hozzájárult a kialvatlanságunkhoz. Stan, a Coach Service cseh sofőrje tavaly úgy vitt át a Királyhágón, hogy Kolozsvárott ébredtem csak fel. Azóta is visszasírjuk Stant.

Megérkeztünk Zlínbe, a városba, ami egy cipőgyárosnak köszönheti nagyságát. A városi kosárlabda csarnokban játszottunk. Hasonló hangulatban telhetett az Iron Maiden '84-es magyar koncertje...az idő megállt  a környéken valahol a hetvenes években. A szocreál hangulathoz hozzátartozik a kizárólag csehül beszélő, és koncertet életükben nem látott színpadkezek hathatós segítsége. Milánóhoz hasonlóan egyedül oldottam meg az építést-bontást. A fényes srác már ismerős volt a Rock Caféből. Olyan mérges voltam, hogy nem lehetett idejében lekommunikálni a helyi fénycuccot, hogy szegényt jól megszivattam a címzésekkel...meg kicsit magamat is, de az már nem zavart. :P  (Örültem a Sharpyknak, de sptonak Mythos II-ket raktak fel. Az meg nem olyan jó spotnak. Nem annyira foglalkoztam eddig a kérdéssel, de ezen a turnén a saját bőrömön tapasztaltam, hogy a hibrid lámpák (beam-spot) csak az egyik funkciónak felelnek meg igazán. Megapointe  ugyanez. Hiába van forgatható GOBO-tárcsája meg szélesre nyitható zoomja. Spot üzemmódban borzasztó hotspotos (közepén jóval elősebb a fénye) és elég macerás szép fókuszt álltani rajta.) Aztán kiderült, hogy nincs artnetjük, 5 univerzumot akar fizikai kimenetekkel, ami az én három floorsetes jelkörömmel kicsit sok lenne...Külön élmény a csillogó fehér plafon, de ilyen apróságok már nem zavarnak. :D

Kénytelen volt a srác megtanulni, hogy kell digitálisan összekötni két fénypultot...megköszönte a végén, hogy ma is tanult valamit. Nem ő volt az egyetlen a turnén, aki ebbe belefutott. Szerencsére a megromlott lámpa pont Atte dobdobogója felett volt, gyorsan kicseréltük egy használhatóra. Meglepően hamar kész lettem a dolgaimmal, valahogy mostanára ülepedett le minden, és kezdett szépen működni a rendszer. 

Rávettem magam: leültem díszletes kollégámmal beszélgetni. 

"Te figyu, mi bajod velem?"

Kiderült, alapvetően nem rosszindultaú a manus, csak profin akar mindent csinálni. Elmondtam neki sokadszorra is, hogy miért nem 10000 eurós lámpákkal dolgozom, miért nem tudom összerakni a totemeket, ha nem azt küldik, amit kérek stb. Meghallgattam a tanácsait, biztosítottam afelől, hogy nyilván én is azon dolgozom, hogy minden profin működjön, pár dolgot még csiszolgattam a cuccon, hogy neki is tetszen, és megkértem hogy feleslegesen ne csesztessen...mert a stressz hibákat szül. Innetől egész elviselhető lett a közös munka. 

A buli jól sikerült, másnap pihenés Bécsben, amint azt az előző részben véletlenül elmeséltem. :D

Bécsból Krakkóba zúdultunk, hasonlóan kellemes utakon. Tavalyi helyszín, ahol a catering a folyosón van (engem nem zavart, csak le kellett sétálni a színpadról meló közben egy kis erősítésért), Markus produkciós irodája is ott volt...szegény nem annyira örült neki. Viszont a szauna még mindig nagyon jó. Koncert után le is zsibbasztottam magam, míg Anton és Atte valami gyógynövényes bokrokkal csapkodták egymást. :D Valamint megtudtam, hogy ha sört öntesz a szaunakövekre, nagyon kellemes kenyérillatot áraszt.

Lipcse, dayoff. Reggel riggelték a hidakat, megbeszéltem velük hova kérem a beameket, minden nagyon szépen a helyére került. A Haus Auensee 1914-ben készült el, nagy múltú épület. Épp felújítás alatt.

A koncertterem csodaszép, a backstage része még épül-szépül, de nem volt zavaró. A nap nagyrészét átaludtam, estefelé elugrottunk egy fura, amerikai témájú étterembe, aztán átmentünk a Delaint meglátogatni a Hellraiserbe. Markus bérelt egy kisbuszt. Sam, az amcsi turnémenedzserünk dolgozott épp velük. Meg a tilburgi fényes barátom. Amióta a fél zenekar lecserélődött már nem az igazi a Delain, de örültek - főleg a zenekar látogasásának. Előzenekaruk az Eluveitie énekesnőjének Illumishade nevű matekmetal projetkje. Fabienne hangját nagyon szeretem, de ezzel a zenekarral valahogy nem sikerült számomra élvezhető zenét írniuk.Illumishade - Hellraiser

A Hellraiser meg még trébb lett, mint ami előtte volt...pedig nem indult magasról. Jó lesz a Firewinddel visszajönni...

Delain után hulla fáradtan visszazúztunk a buszhoz. Hazefelé egy kebab, aztán alvás. Másnapi buli laza volt, irány Oberhausen. Talán 3500-as hely, teltház. Valahogy kezdünk fáradni már két nap után is a wiesbadeni koncert utáni dayoffot várjuk.

Wiesbaden, olyan kétezres hely. Kedves helyi fényes lány, pár hónapja kezdte tanulni a pultot. Színpad szép nagy, kamion közel áll, totemek begurulnak, targonca felteszi őket. Fronton analóg lámpák, de van egy mókás kosaras emelőjük, így élveztem az állítgatást. Itten vagyunk.Arzenálom a totemek nélkül. Azok látszanak a videó elején.

Backstage szép nagy, kényelmes. Cateringgel nem lett volna baj...ha nem raknak a vegán ételbe sajtot...ez némileg megkeserítette az esét, de kiserült kibekkelni. :P

Valamiért a dayoffon nem engedtek be, hogy használhassuk a backstaget nap közben, úgyhogy reggel első utam a hotelbe vezetett, ahol közöltem, hogy van egy szobánk - az szerencsére nem érdekelte az úriembert, hogy ki az a mi :D - úgyhogy beengedett egy gyors lelki béke körre. :P

A nap séteálgatással meg Zokni írással telt. Este 9-kor elindultunk Párizsba, mert a friss hírek szerint a gazdatüntetések miatt problémák adódhatnak a városba való bejutással.

Párizsi reggeli izgalmakkal folytatjuk. ;)