A nyár utolsó bulija a Kelet Szerbiai Zaječarban. A Sporon mérertű várost a rómaiak alapították, mégis csak a söréről híres a balkánon - ami meglepően finom -, valamint a Gitarijada, európa egyik legrégebbi rockfesztiválja, afféle helyi kimittud, aminek 57. évadában játszott a Firewind headlinerként.

Felvettem a kapcsolatot a technikai szolgáltatóval. Harmadik emailváltásunk alkalmával - indulás előtti napon - plot helyett az alábbi ábrát kaptam. Több kérdésem nem volt...Azt ígérték, Avolites Tiger Touch II. lesz. Elhittem, mert a görögök meg akarták spórolni a feladott csomagot. Jobb is ez így, az Air Serbia nem tűnik túl bíztatónak.

Nem sűrűn repül az ember Belgrádba, és mivel szép, felhőtlen idő volt, és ezek a kis gépek csak 6000 méteren szállnak, végig lehetett követni a Duna-menti településeket, Paks előtt némileg keletre fordult a gép, alattunk végtelen szántóföldek sakktáblái. Olyannira egy a táj, hogy csak Újvidéknél veszed észre, hol vagy, mikor a Dunát ismét keresztezi a repülő útvonala. Onnan már ereszkedik, és 10 perc múlva le is száll Belgrádban.

Három órát ücsörögtem a reptéren, megérkezett Herbie és Jo. Közben próbáltuk kideíteni, merre jár a runnerünk, akihez kontaktot ugyan kaptunk, de angolul nem beszélt. Telt-múlt az idő, közvetítéssel képet is küldtünk magunkról, hátha megtalál. A bejárat közepén álltunk, valahogy mégse vett észre a manus. Herbie szúrta ki, hogy ott áll Firewind felirattal a kezében, ahonnan az ember jön ki, ha leszállt. Logikus, hogy ha két órát késik, akkor mi még nem jöttünk ki...

3 óra autózás - Nishez közeledvén a klasszikus, otthonihoz hasonló házakat lassan a balkáni eklektika sajátos építészete vette át, befejezetlen házaival, kirívó formáival - után lekéstük a saját beállásunkat. Kibattyogok az FOH-ba. Barátom, ez nem Avolites. "nem?" Nem. A kínaiak valami trükkel megoldották, hogy hardwerkulcs nélkül is működjön a V16-os szoftver. Működött is a showm, a Sharpy koppintásokkal nem volt baj, csak szanaszéjjel kellett offsetelni őket, hogy helyükön legyenek. A kolléga tükrözve patchelt...baoldalt jobbról balra, jobbot balról jobbra...hogy a lámpák a helyükön jöjjenek meg a chasekben: elengedtem. Egy klasszikust idézve "Nincs ebben a buliban annyi". :PA kínai csodamasina

Stratos is vért izzadt, mire oda dugtak le minden csatornát, ahova kérte. Beállás után vittek vacsorázni. Bulgáriából ismert terülj-asztalkám, Zaječarsko. A sok olivaolajat egy feles rakiával öbltettem le. Szálloda, egy óra alvás. Majdnem kinyomtam álmomban az ébresztőt, nem igazán tudtam hol vagyok.

Taxi, a sofőr nem tudta hogy jutunk a backstage-be. Kitaláltuk. Az öltöző egy teharutón 20 lábas konténer. Belül mosógép, busz kapaszkodó-csövek, egy fél fodrász szalon. 

A szerb Freddy Mercury melegített...húsz perccel idő után lehetett lerángatni őket. Amúgy elég korrelt Queen tribute zenekar volt. Átszerelésnél Stratosnak vörösödött a feje, aztán csak elindult a buli.

Felénél elfogyott a széloldali füstgép.  Lement a buli, a vizuál sokat mentett rajta. Megköszöntem a bulit a helyieknek, kihúztam a pendriveom, kis szusszanás és Herbievel már egy másik szerb sofőr Passatjában ültünk. Szerencsére megálltunk kétszer, lehet különben nem érünk Belgrádba a már induláskor az arcát csapkodó sofőrrel. A reptérre kanyorodva hol fékezésre, hol kormányrántásra ébredtem. Miután barátunk hősiesen megküzdött egy járdaszigettel, egyben kitett minket a terminálon. 

Herbie egy óra múlva elköszönt. A körülményekhez képest egész komfortos padokon lehet aludni a belgrádi reptéren. Vissza ugyanolyan propelleres géppel egy óra út, majd zombimódban hazabékávéztam.