Mörcsfutár fényember
A nagyszerűen sikerült prágai koncert után már csak 4 finn buli maradt az idei évből. 3 a Battle Beast előtt és egy fesztivál a messzi északi Ouluban.
Az első buli a Helsinki Icehall-ban volt. Megkaptam a ridert, igyekeztem otthon minél többet készülni rá, support buli, sose tudni mennyi időm lesz a helyszínen.
Budapestről egyedül én mentem, és ha már, akkor adjuk meg a módját: hány csomagot adhat fel egy ember maximum? Hatot? oké. A budapesti bázisról a pultomon kívül jött egy sporttáska a backdroppal, két, méretes roggyant bőrönd és két ronda nagy kartondoboz mörcs...
Levi segített feladni Ferihegyen. Mivel valahogy elsikkadt a dolog, és két nappal a buli előtt vették meg a repjegyem...nyilván oda-vissza amszterdami átszállással mentem, hogy máshogy menne az ember Helsinkibe? (Finnair közvetlen gépet járat naponta).
Kis késés, hajnal egy felé meglett az összes csomag. Némi tetrises gyakorlattal ráépítettem mindent egy kocsira, és megvártam a félóra múlva érkező görög brigádot. (Az első turnét végigkeverő Alexi jött monitorozni Anton helyett. Amúgy W.A.S.P, Hatebreed, Symphony X...szóval komoly zenekarok hangmérnöke)
XL Uberbe sikerült mindent is belgyömöszölni, Scandic, alvás. A skandináv szállodától megszokott hibátlan reggeli, egy kis pihenés, shuttle, érkezés az Ice Hallba. Időnk volt bőven. Szolgáltató embere nagyon jó arc, Battle Beast fényese szintén. Adott kis időt még a beállásunk előtt, aztán pocícióállítás, ezmegaz. Koncert. Úgy jöttem ki a FOH-ból, hogy ilyen szar koncertem már nagyon rég volt. Kicsit megnyugodtam, mikor a repülőn hazafelé végignéztem a videót, és egyáltalán nem volt gáz, pedig annak éreztem. Épp, ahogy a mellettem saját performanszát elemezgető holland performansz-táncos lánynak, valószínüleg rajtam kívül nem sokaknak szúrt szemet, de attól még tréül éreztem magam. Gyúrjuk kicsit még a showt...de már látom, hogy timecode lesz ebből előbb-utóbb, mert nehéz labdába rúgni ilyen produkciók mellett. (Ok, nekem semmi floor setem nem volt, a Battle Beast meg elárasztotta a színpadot Acme Tornadokkal...de dulván ;P)
Buli után berámoltuk a buszt, a zenekar elengedett minket (a három technikust) vissza a szállodába, mert hajnalban repültünk haza. A mörcsöt ugyanis meg kellett várni, hadd pörögjön a BB végéig. Ami fura volt, hogy a sofőr nem volt hajlandó megtenni azt a 20 perces utat vissza a szállodába, amíg tartott a főzenekar koncertje, hanem taxit kellett hívnunk. De mint tudjuk, ilyen udvarias népség a svéd, nem piszkálták érte, csak Alexivel puffogtunk kicsit.
Visszafelé ugyanúgy, csodálatos amszterdami átszállással végül hazaevickéltem.
Másnapra úgy kitört rajtam a majd' hete bennem bujkáló valamiinfulendza, hogy két napig ágyban voltam, szerdai újabb repülésre nagyjából rendbe jöttem, de érzem, hogy nem értem még a végére...
Helsinki, közvetlen járat!
Gondviselés-Márton 2:0. Security check, cucc összeszed, cipőfűző elszakad. 3 perc szerelés után ösztönösen végignéztem a zsebeim...útlevél. Ott maradt a tálcán. Év balekja. Manus megtalálta, beszállókártya sehol. Hárman keresték öt percig, nekem közben a hátamon folyt az izzadság...meglett. A biztonsági ellenőrző-személyzetnek imába foglalom a nevét.
Mikor beszéltük három napja az utazást a zenekarral, úgy tudtuk, hogy nem visz Stahl (a backlineos) Turkuba, úgyhogy mondam Mikenak, nem gond, hamar érkezem, úgyis szeretek vonatozni, megyek egyenesen oda. Merthogy úgy tudtuk, hogy a szállás is ott van. Anton és Nico meg jóval később érkezik. Erre kapok a nyakamba egy marha nagy mörcsös dobozt, nembaj elviszem a hotelig, amit közben Anton intézett Helsinkiben. Nem para, akkor maradok. Erra Anton elintézi a hotelt Turkuban. Végül rohanhattam a dobozzal a Scandic-be, hála Istennek a buszsofőr jó arc volt, megvárt, amíg ledobtam a recepción, eldaráltam Anton nevét, rohantam vissza a buszra.
Vonat megvan, átszállás pipa. Lassan Turku, remélem megvárnak a fiúk a Longeroval :)
Kiszálltam Turkuban, gugli szerint toronyiránt átvágtam egy parkon...fel, aztán le. Kicsit megizzasztott, de átjutottam. Bejelentkeztem a szokásos Scandic-be, a zenekar épp akkor ért vissza. Heppi börzdély kórussal köszöntöttek. Leültünk, és megkaptam a születésnapi Longeromat..meg még néhányat.
Reggel elkezdett esni a hó, és ott tartózkodásunk alatt kis szünetekkel lelkesen folytatta is. Megkaptam az otthonról évek óta hiányzó tél hangulatot. :)
Délután kettőre mentünk csak a Logomoba - első Beast in Black turnémon jászottunk már itt, elég komoly koncerthelyszín. A hosszát a teljes, színpaddal szemközti, lelátós fal előre-háta tolásával lehet változtatni. Másik felén még a ruhatár is vele gurul.
Battle Beast múlt hétről ismerős finn fényese jó arc volt, hagyott időt. Szépen elkészültem mindennel. Csütörtök este 6 óra, a közönséget nem volt könnyű felhergelni. Meg is jegyezték a fiúk, hogy a finnek csak besörözve jó közönség; ezt alátámasztandó Nils megjegyezte, hogy a stage right nagyságrendekkel jobban ordította a Heartless Madnesst...azon az oldalon volt a bárpult. :P
SZAMAI RÉSZ WARNING!
A másnapi, Nokia arénás ridert ekkor kaptam meg...a finn szolgáltató cég két bulit egybegyúrt, így esett, hogy 63 univerzummal kéne valamit kezdenie a pultomnak - noha abból csak 18-at hagynak használni, a Mobile-nál 16 a hard limit, de inkább attól tazdtem el tartani, hogy nem tudom azt a tizenhatot se haszánlni, mert 1, tizenegytől huszonsokig, 59,60,61-es univerzumra rakták azokat a lámpákat. Tamperében senkit sem sikerült találni, a finn Avolites disztribútor buli napján délután válaszolt, hogy van egy D9-ük 650 euró+áfáért, de nem tudják kiszállítani. Köszi.
szakbarbárság vége
Másnap kisbusszal mentünk Tamperébe...vagyis mentek, mert eggyel kevesebb hely volt a buszban, ezért Skinny Pete (a beugrós mörcsös, Amorphissal dolgozik) vonattal ment, de Anton mondta, hogy két jegy van, úgyhogy csatlakoztam hozzá. Már a vonaton megkaptuk a hírt, hogy a technikai szolgáltató 2 óra késésben van...mi lesz ebből.Sofőrünk nem volt a helyzet magaslatán, de végül csak megtalálta az aréna load in bejáratát. Becuccoltunk, összeraktam a pultomat, és vártam. Vártam. Vártam. Kinéztem a hóesésbe. Találkoztam egy szőke lánnyal. A BB egyik gitárosának a barátnője, amúgy ő is fénytechnikus. Megemlítettem a problémát. Elkezdett vadul telefonálgatni, mert a Pakkahuone klubban volt régen egy Arena pult, de már eladták. Kiderítette kinél van, stb. Felcsillant a remény.
Szakbarbárság folytatódik :P
Kapunyitás. Megkaptam a rendszert. Az Arena nem érkezett meg. Az Avo látta a node-okat, random univerzumszámokkal. Artnet. Broadcast nem működik. Kértem a helyi arcot, keressék ki legalább, hogy melyik univerzum melyik nodera van dugva, aztán próbálkozok. Blinder egyes. Az megjött rögtön. Front is meglett. Aztán jöttek a spotok. Sehogy se akaródzott nekik. Félretettem, nekiestem a 64 Acme Pulsarnak, valamelyik csak megjön. 97 csatornás mód, csak ezek 4 hídon 16 univerzum.
Csodák csodája, 10 univerzum meglett belőle. Elég lesz. Ezzel már lehet kezdeni valmit, washok minden számban szépen meg vannak írva. Megfejtettem a Pulsarokat, csináltam pár pozíciót. Georg dobja nem maradhatott ki. A dobszólóhoz mindenképp kell.
Később mindenflée trükköt próbáltam bevetni, de a kedvenc Mac Viper Profile-jaim csak nem lettek meg. 20 perccel bulikezdés előtt...
- Te figyelj, mi lenne, ha fellőnéd az MA3-at a rendszerre, és csak a spotokat nyomatnám róla.
- Próbáljuk meg.
Közepes MA3 tudásom teljesen Avoba fordult aggyal próbáltam összegereblyézni. Csináltam 4 pozíciót, 3 effektet és egy GOBO-t.
szakbarbárság nagyjából vége :D
Két pulttal, két kézzel - a wingemre kitettem viccből két blinder-effektet - , sőt a buli végén még fél méterrel kijjebb a wingen a blindereket is futtattam. :D Lement a buli. Nem is rosszul. We happy, Vincent.
Nagyon megköszöntem a kollégának a segítséget, boldogan begyűjtöttem az elismeréseket, összeszedtem a pultot és mentem dobot szerelni. (Mert az eheti srác, akit Stahl küldött, csak vezetni volt hajlandó, bár ahhoz se volt nagyon kedve) Mint tudjuk, a basszusgitáros a dobos legjobb barátja, így esett, hogy hosszú underground zenei pályafutásom alatt megtanultam dobszerkót szét-összeszerelni - bár nem egy agysebészeti mutatvány -, minden esetre Georg nagyon örült, hogy a tróger, dolgozni nem akaró backline-os helyett nem neki kell csinálnia. Én pedig ezután a buli után olyan szíves örömest tettem, a pörgés bennem volt, testvér. (Ébrenjárók után szabadon)
5000 ember, az egész zenekar elégedetten jött le, hang - mint mindig - hibáltan volt. Fáradtan, de boldogan zúdultunk vissza a szállásra.
7-kor reggeli, kilőttünk Oulu felé. Küldtek egy 14 személyes luxus Mercit.
Megtapasztalhattuk a téli - pedig még csak november van - észak fura, rövid nappalát az elejétól a végéig:
A fenyőfák tetejét reggel 9 felé kezdte sütni a tompa szögben felkelt nap...a második megállónál, dálután fél kettőkor pedig megnéztük a naplementét.
Az Oulu jégcsarnok egy faszerkezetes, fejjel lefelé fordított tányér. Catering finom, kedvemért csináltak tejmentes csirkés izét. Kifogyhatatlan Longero-kínálat. (Szigorúan a buli után). Még Tamperében a szállodában gyorsan felütöttem a fesztiválpatch-et. Pult összedug, kaptam még egy átállásnyi időt programozni. Nem volt teltházas a fesztivál, de a közönség lelkes volt, este hétkor végeztünk is. Kaptunk egy új backlinert, aki szeret dobot pakolni, úgyhogy miután összeszedtem a cuccom, szisszentettem egyet kedvenc finn italomból.
Reggelihez indulván összefutottam Jonntével, aki nem állt épp a helyzet magaslatán, de vette az akadályt, és 20 perc késésssel, de megvárta őt a shuttle. :P
Én a csatlakozás miatt délutáni géppel mentem. Sofőröm egy oului hangmérnök, mondta ne izguljak, kiérünk időben. Másfél órával indulás előtt üres volt a reptér. Igazából olyan, mint egy vidéki buszpályaudvar. Napi 6 gép a forgalma Helsinkibe. Feladtam a csomagokat, kicsit ücsörögtem, végignéztem, ahogy kivételesen nem dobálják a bőröndöket, légcsavarossal elreppentem Helsinkibe, onnan pedig hazafelé tartok egy közepesen kényelmetlen, kis Embraerrel, de leglább lekötöm magamat Zokniírással.
Jó mozgalmas év volt. Visszakerültem a Dynaztyhoz, ami a legjobb dolog, ami történt velem a legutóbbi apróember születése óta. :) Végignyomtunk egy európai headliner turnét, a Tábor feszten hirtelen kellett újra összeraknom a floor setet a svéd turnéra, aztán a spanyolra. Egy oneoff Prágában, majd az a négy finn buli. Idénre vége. Megint szélsebesen elrepült, most egy időre visszasüppedünk a rentalcégek kellemetlen világába, de nem fognak annyit hiányolni az apró emberkék otthon.
És végül, de Első sorban, köszönöm a feleségemnek, hogy hátországot biztosít és tartja a frontot otthon! Boldog Karácsont!
(Ha a Lidlinek szabad novemberben, akkor nekem is. Érjétek be ennyivel idén :P)
