A második nyolcnapos – a skandináv kört is magában foglaló -, agyzsibbasztó rohanásunk után már nem igazán maradt erőm és kedvem a dayoffokon Zoknit írni, úgyhogy nekirugaszkodok, halványuló emlékeim összerázván kipuzzlézni valamit az agyamból.

A covid miatti turnétologatások miatt borzasztó szürreális útvonalunk volt. Frankfurtból felmentünk Hannoverbe, majd Koppenhágába...eddig rendben is lenne a dolog. Csakhogy utána visszakompoztunk Hamburgba, hogy aztán ugyanarra felmenjük északnak ismét Malmöbe. Ezután a jojózás után elérve a szökési sebességet folytattuk utunk körbe Skandibáviában.

Frankfurtból nem igazán maradt emlékem. Az épület kifejezetten koncertekre készült. Backstage fent, szép tágas. Catering kellemes. Sok zuhanyzó. 1500-as koncertterem, közel teltház. Technika rendben, patchet megcsináltam még a dayoffon. Szépen néztünk ki, laza nap, nem siettünk a buscallal sem, zuhany, alvás. Ébredés Hannoverben.

Itt akadt némi félreértés a handekkel. Kértem, hogy a rámpát ne vigyék el, mert szaladgálnom kell a FOH és a színpad között, és nagyban megkönnyítenék a dolgom. Akadékoskodtak, Daninak is hajkurásznia kellett őket, hogy segítsenek. Véletlenül vette észre, hogy a dobrackeket kint hagyták az utcán, benne a nem túl olcsó mindenféle pótcuccal. Én csak megkérdeztem, meddig vannak kifizetve. Mert ha egész napra, akkor ne nehezítsék a dolgunk, mikor az lenne a feladatuk, hogy könnyítsék...

Markus rendkívül diplomatikusan megoldotta a konfliktust, de mondtuk neki, hogy azért legközelebb szeretnénk, ha nekünk dolgoznának. Nem jó szembeszélben, ugyebár. :P

Nap végére azért összebarátkoztunk velük. Irány Koppenhága.

Koppenhága 1500-as helyszín, elég jó technika. Szép volt. :D Sokkal több nem maradt meg belőle. Oda-vissza átaludtam a kompot is.

Hamburgban Németország legrégebb óta működő koncerthelyszíne volt terítéken.

Egyedül a ki-bekapolás volt kellemetlen, mert egy kétsávos egyirányú út baloldalán állt meg a busz. Angol stílusban nézelődtünk kiszálláskor, el ne csapjon valaki. A backstage marha kicsi, a Firewind szobája a színpad mögött, fent, majdhogy a padláson volt. Plusz extra az egy darab kicsúszott lépcsőfok. Kishíján a nyakamba öntöttem a levest felmentemben.

A mai extra a terem közepére függesztett hatalmas diszkógömb volt, ki is használtam, amint a mellékelt ábra mutatja. Egészen jól elszórakoztam vele. :)

Malmöben pici helyen játszottunk.Talán 600 fős volt. Backstage az emeleten. Szép, tágas, sok szobával. A WC megkapta az ötcsillagos Márton minősítést. Kilátás a buszra, extra kilincs. :P

Programozás után elmentem csatangolni kicsit, mert az agyam megint kezdett megfőni. Hűvös, szeles idő, kifejezetten kellemetlen sétához. Van egy régi temetőjük, ami közparkká alakult, egészen abszurd látványt nyújt, de gyönyörűek a hatalmas fák, hosszú árnyékaikkal a lemenő nap fényében. Láttam pár érdekes téglaépületet, de már úgy 10 perc után megbántam, hogy elindultam. Elmentem a gugli által kastélynak titulált valamiig, de mivel ki se látszott a fák mögül, úgy döntöttem, hogy nem ér ennyit az egész, és ólom lábakon visszakullogtam a klubba.

A buli meglepően jól sikerült, a többi a szokásos rutin. Aztán alvás Stockholmig.

A busz bent állt a klub mellett, de csak délben volt get in. Hát szokás szerint nekivágtam a végtelennek, hogy valami illemhelyiséggel ellátott intézményt találjak. Stan szerint közel egy benzinkút. 5 perc séta után Stockholm külsőn semmi jele benzinkútnak vagy kávézónak, de a belső késztetés egyre erősödik. Egy apró utca kanyarulatában egyszer csak feltűnik egy nightliner. Mifene. Raktárépület előtt áll nyitott utánfutóval. Először azt hittem, egy szomszédos turné, aztán látom, hogy mijáratban. Sofőrt kérdezem, melyik turné. No ez nem igazán tiszta, mert határozottam Moonspell rémlik, de azt nem tudtam összerakni, mit keresne Svédországban. A másik tippem, hogy a Soilwork, akikkel folyton kerülgettük egymást, de ők meg előző nap Münchenben végeztek, nem jön ki a matek, hogy másnap reggelre Stockholmban legyenek. No mindegy.

No de a komikus esemény folytatódik: lobogtatom a passomat, hogy figyu, a szomszéd turnéból vagyok, de nem engednek be, nincs egy buditok véletlenül? A sofőr a helyi brigád felé biccent, akik vagy fel se fogják a dolgot, vagy teljesen hülyének néznek, minden esetre szívélyesen meginvitálnak, használjam ki a hely nyújtotta szolgáltatásokat. Öt perccel később sűrű hálálkodások közepette visszanyargalok a mi főhadiszállásunkra és röhögve mesélem a történteket a már fent lévő kollégáknak. Akiknek arcán sűrű váltásokkal felfedezhető némi kétkedés, egy csipetnyi megrökönyödéssel, végül kitör belőlük a röhögés, és a „hát te sem vagy normális” kifejeződésének félreérthetetlen jelei.

Ilyen vidám napindítás után reggeli, load in, majd diszkréten elkezd esni a hó. Lisszabon óta vártunk erre a pillanatra. Set up, programozás, kaja, alvás, buli. Szép volt, ráadául egy Arena pulton játszottam. Vincent, örülünk.

Külön móka a napközben leesett hóban való kipakolás. Most már mind a két beam-es konténerem három kerekű. (Kínaiak vitatható minőségű, apró kerekekkel látták el őket, mellesleg, ha nagyobbak lennének, nem fértünk volna be a trélerbe, úgy ki volt centizve a cucc az utánfutóban.

Minden esetre innentől kezdve a turné végéig naponta kétszer megkapom, hogy ezek a custom made rackek mindenki kedvencei. Antti arcát viaszba kellett volna önteni, mikor Szófiában megtudta, hogy nyáron is jönnek velünk a fesztiválokra, mert a cuccom megy Helsinkibe a többi motyóval együtt, hogy ezzel a színpadképpel járjuk végig a finn fesztiválokat. (Megígértem neki, hogy a production daysre viszek cserekerekeket.) :D

Jó veresbor meló után. Késői indulás, ébredés a semmi közepén. Aztán kis reménytelen kavirnyászás buszmosó után kutatva, reggeli benzinkúton, érkezés.

Klub sétálóutcában. 200 m flat push...azaz annyit kell tologatni az egész cuccot. Voltak handek, de, hogy hamarabb végezzünk, nyilván mindenki szaladgált. Backstage egy garázskapu mögött. Ami csak és kizárólag motorosan működik, és nyitás után legalább fél percet úgy is marad. Rendkívül praktikus megoldás egy ilyen köztudottan meleg országban. Reggeli igen szegényes, valamit toltam az arcba, aztán uzsgyi. Nagy LED fal a színpadon, háttérvászonnal nem kell szarakodni legalább. Technika egészen barátságos. Beamek itt sincsenek, de sok wash és szépen világító spotok. Plusz a LED fal miatt nem esik ki 4-6 wash, amivel a hátteret szoktam világítani. Hajszál híján teltház, jó buli.

Turné után, húsvét előtt Máté rám írt, hogy kéne az a kép nagy felbontásban, amit a buli végén csináltam. Kiderült, hogy nem arra gondolt, de jobban megvizsgálván Attét világító Jézusként, azt hittem valami vicc...végül csak a Led fal miatt kellett, de legendás kép született. :D

Egész nap úgy szép csendben jól átfagytunk, erre a kellemes hangulatra kaptam a pofont, hogy zsinórban másodszor sajtos pizzát hoztak aftershow foodra. (Ez egy kardinális kérdés nálam, mert igencsak lelassítja a turnét, ha én tejterméket ennék. Inkább összeszorított foggal koplalok, mint összeszorított seggel...na szóval értitek. :P) Tehát mai vacsora: mogyorókrémes kenyér. És a cseresznye a nap tetején: Bár szóltunk Markusnak este hétkor, hogy a buszban található 17 darab Celsiust kevésnek találjuk, nem sikerült kapcsolatba lépnie a sofőrrel, így miután egy forró fürdővel sikerült enyhíteni a napközben szerzett fagyási sérüléseinket, immár a délutáni 17 fokból – amolyan maksásan – 8 a vécében, 5 lent, a maradékon a bunkok és a frontlouge osztozott.

Stan mindeközben békésen aludta az igazak álmát, mellette felleltük apró, de igen hatékony villanymelegítőjét...

- Bocs, Stan, ne haragudj, de az a gyanúnk, hogy kikapcsolt az állófűtés.

- Dehogyis, hát milyen jó idő van....

- Igen, nálad valóban...

14 fok volt, mikor aludni tértünk, pár órával később minden visszatért a rendes kerékvágásba. Göteborgban szakadó hóesésre ébredtünk.

És mivel az is csoda, hogy idáig eljutottam, inkább a következő részhez csapom a havas Göteborgot.