Beast in Black Európa-turné 2023.
Első rész - Lisszabon-Madrid-Murcia-Barcelona
Bilbao felett tanyázunk egy kempingben. Dayoffunk van, holnap reggel ereszkedünk le a városba, hogy a turné ötödik teltházas koncertjét adjuk. (Igen, ez lesz az ötödik koncert. ;))
És most jöjjön valami egészen más...
A covid által kettétört életem tavaly márciusban hirtelen magasabb sebességbe kapcsolt, és olyan szédületes gyorsasággal és töményen hozta be a lemaradást, hogy mire felocsúdtam, van egy csodálatos feleségem, kislányom...és emellé a csoda mellé, ami történt velem szűk egy év alatt, tavaly lenyomtam három turnét, és az egész nyarat végigröpködtem. Egészen elképesztő belegondolni, hogy tavaly hozzávetőleges becsléseim szerint 70 ezer ember látta a munkámat...
Most pedig kéthónapos turnén vagyok a Beast in Black-kel, azzal a finn metalbandával, akik többször végigturnézták a világot a Nightwish előzenekaraként, akiknek másfél évig programoztam a fényeit, és akik úgy törnek fel a covid utáni megtorpanásukból, ahogy a sok megpróbáltatás után a Nagyfőnök talán úgy gondolván, megérdemlek egy kis boldogságot, katapulttal lőtt engem az élet sűrűjébe.
Mondanom sem kell, némileg megváltozott élethelyzetem újabb kihívásokkal borzolja idegeim. Saját fejlesztésű elméletem az élet értelmére, két dolog megléte: szerető család, gyerekek és egy olyan hivatás, ami boldoggá tesz, ha csinálod, és meg is élsz belőle. Summa summarum: hála Istennek, úgy tűnik, az életem elindult ezen az úton...csak hát nem gondoltam, hogy mindez egyszerre fog bekövetkezni. Így aztán nagy erőkkel dolgozom a fények tökéletesítésén (sose mondd, hogy kész) és mellette próbálok egyensúlyt tartani, hogy kis családom is kapjon belőlem. (ugyan tömbösítve, de akkora nagyon :D)
Mivel Tony – aki a finnesített „Martikanen” nevet adta nekem – családi okok miatt nem dolgozik már a zenekarnak, Máté régi harcostársát, a Wisdom egykori dobosát hívta dobtechnikusnak. Ezzel elértük, hogy a magyar a második legnagyobb koncentrációban jelen lévő nemzetiség a turnén. :D
Hogy kicsit ráhangolódjunk a turnéra, egy nappal hamarabb repültünk Lisszabonba, így volt egy teljes napunk nézelődni. Amúgy is kedvelem a várost, most turistáskodtam harmadszorra a portugál fővárosban. Le is jártuk a lábunk rendesen. Közben megérkezett a finn különítmény is, este Anton eligazítást tartott, reggel megérkezet értünk a busz és átvitt a Lisboa Ao Vivo klubba.
Az első nap mindig káosz. Mindenki feszült, hogy az otthon kitalált és szépen átgondolt dolgokat sikerül-e megfelelően átültetni a gyakorlatba. Látvány szempontjából a fényeimen kívül a nagy változás Cindy és Mindy, a két kiborg a csövekben és a hozzájuk tartozó kezelőpanelek. Szuper törékeny cucc, borzasztóan kell rájuk vigyázni. No, és persze helyet találni nekik, meg minden másnak a színpadon, hogy a zenészek és a Firewind is elférjen. Ez a turné első hetében nem kis fejtörést fog okozni nekünk.
Kissé agytornászva sikerült valahogy felpatchelnem a kínai lámpákat a pultra. Nagy segítségem volt a helyi srác, aki gyorsan megírta a fixture profile-t az Avo pultomra. (Lassan én is megtanulom, de eddig nem volt rá kapacitásom, pedig igen hasznos.) Estére összeállt a színpad és meglepően jól sikerült az első buli. És ahogy ez már végig így lesz a turnén: gyors és hatékony összepakolás, a tréler újrarendezése, hogy minden beférjen. A mörcs végül nem velünk jön, annyi cuccunk van, hogy külön furgon hozza. Hulla fáradtan ágyba esés, majd – a Dynazty-turnéhoz kísértetiesen hasonló módon, olyan mártonosan – összeszorított seggel barátkozás a sofőrökkel, amíg az első benzinkúthoz elérünk. Nem túl felhasználóbarát módon, a stressz és kimerültség kombója emígyen gyilkolja le emésztőrendszerem. De szerencsére csak az első napok ilyenek, aztán hamar belerázódik az ember. Minden esetre a sofőrökkel mindig legyél jóban, ha turnézol, sosem tudhatod, mikor mentik meg az életed. :P
Mivel ez a turné is még a covid miatti tologatások áldozata lett, másnap rögtön dayoffunk volt Madridban. Ahogy az Alestormmal is, a belvárosi, hatalmas mélygarázsban álltunk. Markussal – mivel Lars feladta a zenebiznisz-béli tevékenységét, ő az új turnémenedzserünk – és Danival – nevezzük így a dobtechnikust, mert ez a neve – nyakunkba vettük a várost. Újítottunk 5 eurós egyenpapucsot, (igen, fontos dolog zuhanyzás miatt is, meg ha a budira mégy a buszban) mert mindhárman otthon hagytuk a lábbelit. Visszafelé egy jó csikenburgerre csatlakoztunk Antonhoz és Attéhoz. Egy gyógysörrel leöblítvén visszatámolyogtam a buszhoz és 13 órát aludtam...
Samival elszaladtunk egy tökéletes kávéra a felkavaróan hideg, majdnem fagyos Madrid belvárosában.
Begurultunk a klubhoz, load in, összeszerelés. A fényes állványaim nem fértek fel, úgyhogy az egész koncepciót újra kellett húzni, emiatti stressz kissé ledarálta az agyam, de a rögtönzött új, kisebb színpada adaptált setup kész, a másnapi murciai koncertre már szinte zen állapotban érkeztem. Ráadásul bepakolás előtt, így két és fél nap után végre sikerült zuhanyozni. :P
Olyan alacsony volt a belmagasság, hogy – helyi embereink őszinte utálatát kivívva – négy felszerelt lámpát arrébb kellett építeni, hogy Cindy is Mindy felférjen a színpadra. Végül ezt is megfejtettük és apróságához képest meglepően rendben volt a koncert.
Negyedik helyszínünk a Salamandra Barcelonában. Végre egy igazi klub, jó lámpaparkkal, magas színpaddal, a galérián egy Avolites Tiger Touch II. a megfelelő szoftverrel. Már-már boldogság. :D
A Salamandra helyi embere rendkívül segítőkész, sokat látott öreg róka, sitty-sutty felpatcheltük a pultot, telerámoltuk a színpadot díszletekkel, kitaláltam hogy legyen a helyi floor set is, és még arra is maradt időm, hogy a timecode-dal bindzsizzek.
Már a Firewind nagyot ütött, de a BIB végre elérte azt a látványt, amit megálmodtam. (Remélhetőleg a felvételek visszanézése után a művész urak is így gondolják majd) A koncert végére elfogott az a szokásos, művészfilmes érzés. Álltam a karzaton a pult mögött, bólogattam a ritmusra, és boldogan néztem alá a hömpölygő tömegre és a színpadra. Ma este valami csoda történhetett, hogy Sami (hangmérnök, nagyon ritkán elégedett a hanggal) is azt mondta, hogy élvezte és Máté szerint ők is mind az öten (Anton még annál is ritkábban elégedett a bármivel is).
Folytatása Bilbaoból
