Majdnem pontosan három évvel ezelőtt mentem fénytechnikusként első nighliner-turnémra a Dynaztyval. A svéd zenekar különösen kedves csapat számomra. Azon felül, hogy borzasztó aranyos brigád, nagyon jól lehet velük dolgozni, és értékelik az ember munkáját. Az a bizonyos, két hónapig tartó Beast in Black turné ütközött az övékkel, így kerestek egy másik fényembert. Teltek-múltak a turnék-évek...

Jó dolog újra-és újra megélni az isteni Gondviselést. Tavalyi Firewind turnén pont úgy jött ki, hogy Praksch Andris be tudott ugrani helyettem egy hétre, és két nappal visszaindulás előtt meg is érkezett az apró ember, ekkor már nagy családunkba. Aztán buszpara miatt kiestem a két héttel később kezdődő Ingested turnéból, ami - tekintve, hogy három gyerekkel, akiknek össz életkora nem éri el a hat évet - igazából nem volt nagy baj, ezt elég hamar beláttam. így esett, hogy eladtam a lelkem a Soul Lightnak, ami ugyan nyáron majdnem olyan, mintha turnén lennék, de némi anyagi megnyugvást jelent. Túléltük a nyarat, elkezdődött az építkezés, a szezon meg decemberig tartott. Átléptünk a januárra, és a közepe táján sikerült végre kicsit kiengedni, rendeztük soraink.

Valamikor év elején ráírtam Kristófra, nem tudna-e felírni a Dynazty pesti bulijára esetleg.

A turné előtt egy hónappal jött a válasz.

 - Érdekel egy turné?

- Fénytechnikust keresel? 

- Igen, egy nagyon norámlisat.

- Akkor ne keress tovább.

így hát vadul nekiestem a floorset megálmodásának a saját motyómból, közben egyeztettem a Nanowar of Steel fényesével, hogy miben tudunk közösködni a a felszerelésből, mert a tréler 20 köbméter és 2,2 tonnát bír. Ezért a beamek ki is maradtak, de végül nem bántam, szép LED-es lámpapark lett belőle bőven elég cuccal. A színpadokon pedig sokszor ezzel is küzdeni kellett, hogy minden elférjen. És persze nekiláttam leprogramozni a showt, nulláról. A három év és az a pár turné épp eleget alakított rajtam, hogy úgy érezzem, meghaladtuk az első látványt, amit ugyan felpimpeltem azóta, de az is rég volt már. Elkészült az új show, és bár nyár előtt még megfaragom egy kicsit, ezzel most meg vagyok elégedve. És a zenekar is, ami ugyebár nem elhanyagolható szempont. :D

Az Ingested turnéra - ahova végül nem fértem be a buszba - bevásároltam Gravity standekből, (vastalpas hangfalállvány eredetileg) mert a Firewindnél nagyon beváltak. 4 állvány, mindegyiken egy sokkoló, egy LED bar és egy, a kis kínai spider beamjeimből, amik olyan nagyot mentek a BIB turnékon is. Földön-riseren 8 kis kínai wash, 4 LED bar a dobogó előtt, Lupo kolléga 5 Prolights LED stróbja - amik nagyszerűen működnek wifiről, ami kábel spórolás szempontjából igen előnyös - 2-2 gejzír fronton és riseren és végül az olaszok  - kommunikációs anomáliák miatt sajnálatos módon csak két - hidegszikra-gépe. Sajnos nem volt eszemben, hogy egyben megörökítsem a floor setet. Később lesz kép, amin a spiderek, blinderek és szikra is látszik.

Levi, a fotós - és már mindenes is - felcsípte a cuccom és gurultunk a Barbába production napra. Összeraktam mindent, előkészítettem az olasz kolléga eszközeinek is a kábelezést, mert az én 32 A-es betápombról kapta minden a delejt, ott voltak a splitterek, minden kábel szépen egy helyre futott össze. A helyszínektől csak egy 32 amperes, meg egy Cat kábelt kértem a két univerzumhoz a dobdobogó mögé. 

Délután megjött a zenekar, akik rendkívül precízen elpróbálták a műsort...kétszer, illetve ott lett pár új ötletük, amit hirtelenjében kellet leprogramozni. Jó hosszú nap lett belőle. Berámoltuk a szajrét a furgonokba, éjjel hazaestem és gyorsan összepakoltam a bőröndömet. Reggel Levi felcsípett Rebit meg engem, start a Barbából. Furgonnal mentem, hogy szóval tartsam mindenes (is) kollégát, mert ő se aludt sokat. 

Bécsben már 4-5 helyen játszottam az elmúlt években, a Simm City-ben még pont nem, de nagyon korrekt helyszín, csak a load in macerás kissé. (lift, sok tologatás) Összecimbiztünk az olasz kollégákkal, aztán indult a rakenról. A busztársaság ugyanaz a Creative Music nighliner Lengyelországból, ami három éve volt...stílszerűen ismét 4-5 óra késéssel érkezett a busz, ismét nem beszéltek nyelveket a sofőrök, ismét nem volt egy egészen apró áruhatároló rúd sem a trélerben (legalább lámpa igen, ne legyünk telhetetlenek :P), és ismét soha nem értünk oda sehova időben. Mellettük szóljon, hogy vezetni többé-kevésbé tudtak, sőt még tolatni is, csak a parkolásoknál rángatták úgy a buszt, mintha ólomcipőjük lett volna. A busz nekem gyanúsan ugyanaz volt, mint három éve, egy öreg Van Hool emeletes, 22 bunkkal. Kissé szűkös, ellenben az alvóhelyek meglepően szélesek és magasak is voltak. Hosszukkal se volt baj. Végül is főleg aludni fogunk benne.

Első buli utáni hullafáradt load out...busz az utcán parkol, most kell kitalálni, hogy lesz a teljes felszerelés az egész turnén, hogy minden beférjen és hatékonyan lehessen pakolni. Valerio, a NOS hangembere rávetette magát a melóra, közmegegyezésre ő lett a trélerfelelős, elég jól csinálta, és maradt pár, szállóigévé nemesült mondata, amit sosem fogunk elfeledni. Ha egyszer végére érek a sorozatnak, erre is fény derül. ;)

Felkerült a lakat a trélerre, de mivel a busz késett, reggel 5 előtt nem tudtunk indulni a pihenőidő miatt. Kezdésnek egy jó kis késés Lipcséből...még szerencse, hogy csak egy köpésre van Bécstől...

Utolsó turném - aminek közepén megszületett a kisember - bélügyileg kissé kellemetlen volt, a rossz emlékekből maradt stresszen a turné elején nem tudtam úrrá lenni, ezért aztán inkább biztos ami biztos alapon a turnéindító bulit kihagyván bereasecezve elmentem aludni. Hajnalban a sofőr diszkrét rángatással jelezte, hogy indulunk, délután a sofőr diszkrét rángatással jelezte, hogy megérkeztünk a Hellraiserbe.Kis csalással ugyan: ez a kép 3 éve készült, most ugyanez, hó nélkül. Tízéves fejlesztésként leszőnyegezték a rámpát, már nem csúszik.