Európai körút a világ legvidámabb sirályaival
Európaturnén a Steve 'n' Seagullssal
Nos, előzmények ITT, amúgy meg in medias res, vagy csapjunk is a közepébe.
Némi izgulás a busz miatt, végül sikerült szerezni egy elég szakadt Ducatot, ugyan az a méret, de hát azok a szagok, hangok...de legalább bika és elhúzza az utánfutót. Reggel nyolckor kilőttem Olaszország irányába, az M7-esen szembe jött velem öt nighliner. Gyors guglizás után leszűkítettem a kört Stingre, aki másnap játszik Pesten és Milánóból jön. :D
A gépsárkány. "This is the ugliest van I have ever seen" Viljam - Steve 'n' Seagulls
Az elmúlt évek turnéstressze és a covid alatti teherautózás összegyűlt a gyomromban, a szlovén határra érve leltem meg a gyógymódot a te hangodban, drága Adél. A teljes lelki megnyugvást a Pál Utcai Fiúk Közönséges Koncertje hozta meg. :)
Genovától 150 kilométerre egy igen furcsa motelben aludtam, ennyi tükröt életemben nem láttam egy szobába bezsúfolva. A hatást a vörös műbőr kárpitok fokozták.
Hajnalban nekilódultam, kis genovai dugó, a már ismert kacskaringós hegyi utak, ahogy az Alpok bal nagylábujján átvág az ember, azokkal a lehetetlenül meredek üvegházas kis hegyi farmokkal, Nizza felé közeledvén. Végül is 10 centin belül, de befértem a magasságkorlátozó alatt, felcsíptem a Sirályokat a reptéren, aztán iramodtunk Montpellier-be. Sy – a francia turnémenedzserünk, ejtsd: száj :D – mindent profin intézett.
Gyors setup, ínyenc francia vacsora: sétáltunk egyet a Rejtő könyveket idéző belvárosban a pálmafák között, majd behuppantunk egy nagyon francia kis étterembe. Mikor visszaértünk a klubba, már játszott az előzenekar, mi meg alig jutottunk be, annyira tele volt.
Izgultam, mit tudnak az új kis kínai spiderek, de mikor kifordítottam őket a közönség felé, meghozták a várt hatást. Ha kibírják a 22 bulit, már megérték az árukat. Végre egy turné, ahol már az első bulit élveztem, semmi stressz, felszabadult hangulat. A franciák nagyon rá vannak cuppanva a Seagullsra, nem is maradt el az elismerés.
Load out, kis utánfutóval tolatós gyakorlás, szálloda, agyhalál. Jó hosszú nap volt. Nekem csak reggel fél hatkor kezdődött, a finneknek fél négykor. Helsinkiben.
Kellemes reggeli, 2 óra autókázás, a gépsárkány megbirkózik a teherrel, de azért érezni rajta a mörccsel agyig rakott utánfutót. A kis belvárosi utcákon diszkrét nyikorgás kíséretében hagytuk el a várost.
Aix en Provence, 6MIC klub. Igen komoly komplexum, és az egész egy műsziklában van. Profi technika, floorsetet is kaptam. A backstage akkora, hogy el lehet benne tévedni.
Itt is meg volt a 6-700 ember, a bál jól sikerült, load out, szálloda.
Toulon, Omega live. A Zénith aréna oldalában. A kaja közepesen ehető volt. Egyre furább cuccokat adnak ezek a franciák, és egyre nehezebben küzd meg vele a belem, de még kitartok. :P
A koncertterem érdekessége, hogy öntöttvas oszlopok tartják. Olyan furcsán újonnan épített réginek tűnik az épület – amolyan macedón ódon, azzal a különbséggel, hogy a franciáknak van ízlése. :P
A megszokott jó hangulatban telik a turné. Viljam (harmonikás-billentyűs-mandolinos-furulyás) kitalálta, hogy konfettit akar. Sy elintézte, mert hát mindent is elintéz. Amúgy Párizsban arénabulikat menedzsel, szóval valószínűleg kapott már bonyolultabb feladatokat is. :P Olyan fél méter hosszú csövek arany színű csillagokkal töltve. Ha erősen megcsavaja az ember, kienged a gáz, és kilövi a konfettit. Jellemzően mindig akkor lövik el a koncerten a másik háta mögött, amikor a legkevésbé számít rá. A közönség is értékeli a show-elemet, de alapvetően a maguk szórakoztatására csinálják. :D Ebből lesz még némi meglepetésem később ;)
Kissé északnak vettük az irányt, a negyedik bulink Romansban volt. Vasárnap lévén meglepően korai, hat órás kezdéssel. Pici hely, 300 fő, sold out. Buli után 3 órát utaztunk, hogy a másnapi travel day „csak” 8 óra hosszú legyen. Rövid alvás, sok buszozás. Hol másutt állnánk meg ebédelni, mint egy autópálya-pihenő éttermében. Az árakon még, Sy is húzta a száját. Apró adag – értsd.: egy fél – csirkemell, zöldbab, sültkrumplival 13 euró. Aztán persze a lustaság csak a szállodában marasztalta a brigádot. Vacsora: valami sonkás tészta – ami meglepően finom volt a sajtos szósz nélkül, érdekesség, hogy egy tükörtojást cuppantottak a tetejére, és meghintették valami, számomra ismeretlen fűszerrel. A mennyiségre se panaszkodtam, szóval jó volt, csak nem ért 15 ójrót...persze mellé 8 a belga sör. A Novotel Valenciennes legjobb része a világító pálmafái. No, meg a pulton lévő akváriumból ingyen szedhető tetkós rágó. :D
Chiara, a német mörcsös lány mindenképp be akart rángatni minket bulizni a városba. Én szilárdan ellenálltam, és nagyon jól esett a 9 óra alvás :D Antti, Jamppa és Hermann beadta a derekát, de másnap csak délután egyre mentünk, és negyed órára voltunk a Nimfákhoz címzett közösségi háztól. Tomit már előző éjjel óta valami nyavalya gyötörte, lehet, a francia gasztronómia tett be neki is, de az esti bulira épphogy életképes állapotba került. Koncert előtt végre volt kedvem-időm-erőm sétálni egy rövidet a kedves kis, apróházas környéken, kifogástalan fények között a naplementében.
A tökéletes load in: közvetlen a színpadra pakolsz a buszból. :)
Általánosságban elmondható, hogy a francia koncerthelyszínek igen jól fel vannak szerelve, a nagyobb helyek jellemzően páréves művházak, és mivel a franciák alapvetően kultúraszerető népség, hát tesznek is bele pénzt rendesen. Egyszóval hibátlan koncerthelyszíneink voltak Galliában. A 800 fős terem közel tele volt, annyian jöttek, mint a pénteki bulira.
Sy, jó menedzserhez illően kissé narcisztikus, sokat beszél és mindenről határozott véleménye van. Igen heves vitába keveredtünk például amiatt, hogy mennyire pofátlan dolog, ha egy helyszín levámolja a mörcsöt, holott gyakorlatilag semmi közük hozzá az asztalon kívül, amit adnak. Lehet menedzserségével járó szakmai ártalom, vagy van benne abból, az alapvetően kisebb növésű emberekben lévő frusztrációból – mert hát alapvetően egy apró ember -, amit mindenképp kompenzálni akarnak - jellemzően határozott megjelenéssel -,ráadásul jó néhány éve együtt dolgozik a Seagullssal, de a piszklódást láthatóan nehezen viseli. Koncert előtt ücsörögtünk az ebédlőben. Sy hangosan zenélt valami countryt a laptopjáról. Egyszer csak jött a kérdés egy 3 centis sótartóra bökve. „Sy, ilyened neked is van otthon?” A célzás egyértelmű, és hangos röhögéscunamit indít a társaságban. Emberünket látszólag zavarja, ha a méretével viccelnek, de az ár megállíthatatlanul hömpölyög tovább. Jamppa füléhez teszi a fülhallgatója apró tokját mintha telefonálna. „Sy-phone?” (Sy nagyon pedáns és mindenből a legmenőbb Apple cuccai vannak) És ez így folytatódott még hosszú perceken keresztül, könnyeket csalva a Sirály-tábor arcára, némi bosszúságot a szenvedő alanyéra. Francia barátunk talán kiheverte azért, de sose árt tükröt tartani egymásnak. Még akkor se, ha az néha arcon csapja a másikat :D
Gyors összerámolás, hotel. Reggel elbúcsúzunk a TM-től, fontos bulijai lesznek Párizsban, azért nem tart velünk a turné többi részén, nem azért, mert megsértődött. :P Az irányt tartjuk északnak, meg se állunk Kielig. Erős 13 órás út vár ránk. Szerencse, hogy a Sirályok Skubu kivételével mind szeretnek vezetni, így bőven van friss ember a volán mögött. Elő a kabátokkal. A francia Riviérához képest itt már tél van. Hideg, szeles, nyomasztó északi kikötőváros.
Ugyan még csak egy hete vagyunk úton, de már nagyon hiányoztok, mindketten, drága Adél! Az a szerencse, hogy - minden bizonnyal említettem már, de az a helyzet - a Seagulls a világ legaranyosabb társasága, ráadásul igen jó a humoruk. Különösen kedves dolog, hogy minden egyes koncert közepén Tomi bemondja: "És itt van a hatodik sirály középen, az a szakállas gentleman, Antti, a hangmérnökünk, közvetlen mögötte egy másik szakállas gentleman, a magyar Sirály, Marton, a fénymérnökünk. (Mindig light engineert mond :)) És van egy német Sirály, Chiara, ott áll a mörcsben, ne feledjétek kifelé megkeresni, koncert után mi is ott leszünk." Szóval már hivatalosan is Sirály vagyok. Így gyorsan reppennek a napok, és lám, már csak három hét, és újra otthon leszek veletek!
Folytatása következik, hiszen a turné zúdul tovább!
