A nyár a szakma szokásai szerint igen húzós volt, és majdnem októberig tartott. Maradék energiáim lekötötték az apró emberek. Azután következett három hónap programozás - mert nem elégszünk meg a jóval, legyen sokkal királyabb ;P -, és persze a floorset megtervezése, tesztelés, kábelforrasztás, miegymás.

De főleg programozás...nagyon sok programozás. Január elején a kamion már elindult Stockholmba, mikor még Mátéval a gejzíreket időzítettük. (De legalább nem felejtem el sose, mikor kell megnyomni, nem úgy, mint a Groryhammernél, ahol élőben zongorázom a bulit, és néha jól jönne még pár ujj. :D

Mivel két főzenekaros a turné, két ügynökség keze van a dologban. Duplázódnak a hibalehetőségek. Kezdve olyan apróságpokkal, hogy befér-e a produkció az adott helyszínre...

: by Markus Lempsch

Nyilván - a kért színpadméretek ellenére - sikerült pár olyan helyszínt lekötni, ahol a kívánttól némileg elmaradnak az adottságok. Sajnos engem nem röptettek ki Helsinkibe a technikai értekezletre, pedig sok későbbi kellemetlenségnek és nézeteltérésnek elejét vehette volna. 

Majd a production day-en megoldjuk...csakhogy ha gebasz van, Stockholmban nem mindent tudsz megoldani.

Kirepöltünk, első load in. Bár a kamion Magyarországról jött, nem sikerült elérnem, hogy otthonról rendeljük meg legalább a totemeket, és már felszerelve érkezzenek meg Svédországba. A német olcsóbban adja, és úgyis tőle jön a riser rendszer...

Meg is jött. Nem volt gurulós talpuk, acéltalpat spanizunk 1x1-es színpadelemre. Ezzel még nem is lenne akkora gond, kicsit sárga, kicsit savanyú, de a miénk. Csak a németnek nem volt négy 1x1 méteres lapja, hát küldött még két 2x1-est. A hiányzó tálcákat a tetejéről, amik nélkül nem megy rá a lámpa, sikerült megoldani helyben. 

Kijelültük a kamion rakterének megfelelő méreteket a földön és kezdődött a Tetris. Talán befér.

Nyilván azonal kitört a botrány a sokat látott finnek között. Mekkora amatőr szar ez, be se fér a kamionba, meg amúgy is mennyi cuccunk van. Ez pont olyan, mint a média: ha egyszer valaki bemocskol, kiába magyarázkodsz, te maradsz a feketeseggű. A régi arcok csak zsörtölődtek, de sikerült nekik megmagyarázni, miért van ez. De jött egy díszletes koma. Sabatonnak dolgozik. Ehhez arányosan meg is van az arca és nem tűri az amatörizmust. Ami nem is lenne baj, ha hajnalndó lenne meghallgatni az embert és megérteni, hogy "haver, megszívattak, ez van, ezzel kell kezdeni valamit." Ellenben szépen tudja kelteni a feszültséget, fúrni a seggfej fényest, aki az egész okozója, és a profi munka kerékkötője, plusz napi minimum kétszer találni valamit, amibe bele lehet kötni.

Lement az első buli, megizzadtunk érte, de szép indítása a turnénak. Load out. 

 A 2,7 méter magas totemeket meg kell dönteni, ha egy ajtón be kell vinni - mert nem arénákban jásztunk - borzalmas. három ember egy pillanat alatt megoldja. Persze az nem hat meg senkit, hogy a Machine Head totemjei akkorák voltak, hogy a kamionból is csak döntve féretek ki és 8 hand kellett hozzá, hogy ezt a műveletet elvégezze. Az profi, ez amatőr. Sikerült abszolválni. A nagy szívás, ami miatt a teljes load in-load out borul, hogy át kell kötni a totemeket a kamionban, azok miatt a rohadt 2x1-es alapok miatt. Nyilván kinek szidják az anyját...nem, nem a németnek, aki küldte a szart. Külön kedvesség a finnek részéről, hogy mikor a totemeket kellett a kamionba betenni, tüntetőleg elvonaltak, majd mikor már látszott, hogy így a Layher csövek nem férnek be, jöttek anyázni, meg okoskodni. Mondtam, legközelebb lehet jönni segíteni. És nyilván ezzel is elment vagy fél óra pluszba.

Hajnalban, Osló felé félúton egy erdőben, térdig gázolva a hóba elnyertem lelki békém. (pont a buszos pihenő után ébredtem :P) Meg volt a dolog romantikája. :P

Olso külön boldogság. Utcafronton teherlift, a koncertterem a pincében. A backstage az emeleten és az egész egy labirintus. Az egész ki-és bepakolás kínszendevés, még úgyis, hogy kivételesen intelligens stagehand-eket kaptunk. Csak két totem fér fel a színpadra, nem baj, én alkalmazkodok. Csak jó lenne, ha azelőtt szólnának, hogy felszenvedjük mind a négyet. És ekkor kerül előtérbe a kérdés: miért is mindenki a saját dolgát próbálja előterbe tolni, mikor egy produkciónak dolgozunk? Kiderül, hogy a japán kapuk a Gloryhammer alatt csak a riser mögött férnek el (tényleg, mindek is kéne Helsinkiben prod. day a teljes cuccal...?). Díszletes barátom pedig képtelen az intelligens kommunikációra. Azonnal támad. Nem baj, megoldjuk. Akkor eltoljuk a totemeket hátra átszerelésnél. De hogy miért nem lehet ezt normálisan megbeszélni? Arra jutottam, hogy elég frusztrált a csóvó. Amúgy a legtöbb északi technikus ilyen. Ha úgy érzik, hogy bármi problémájuk adódhat, hogy az ő felelősségük miatt valami nem lesz jó, azonnal kimosakodnak. Van, aki ezt úgy éri el, hogy megpróbál a földbe taposni, fúrni, beszólni. Egész arzenálja van rá. Csak azt nem értem, mitől ilyen ideges. Állítólag profi. Minden esetre a konfliktushelyzeteket - amiket jószerével ő generál, mert én igyekszem a tőlem telhető legkompromisszumképesebb és segítőkészebb lenni - elég amatőr módon kezeli. 

Nos, hát hamar összebarátkoztunk az új kollégával és ez a kellemes lelki teher még rákerült a vállamra az amúgy se kevés megoldandó technikai probléma mellé. 

A felmerült problémák tüneti kezelésére a főnökség első ötlete volt, hogy két totemet kiveszünk a buliból, mási kettőt pedig a handekkel buli előtt minden nap felépítek, majd utána lebontok. Végül sikerült kompromisszumra jutni: két totem marad, kettő bontódik. Elméletük már az oslói bontásnál megcáfoltatott, mivel a fél kamion meg volt már pakolva - a brutál hosszú, liftes load out ellenére - mire lebontották a handek a két totemet, és elpakolták a lámpákat. 

Persze következő amatőr dolog - nyilván az, de mivel a lámpák a totemeken utaztak volna, nem hoztan hozzájuk konténert - miért kartondobozokban visszük a szajrét. Hát haver, mert leszedetted a totemről, azért. Pesten átveszük hozzájuk a rackeket, és akkor talán ez a hiszti kipipálva. 

Közben Koppenhágába a tervezett 10 helyett délután egyre érkezett a kamion (spóroltak a váltósofőrön), és mivel elég jó floor setje volt a helyi srácnak, elengedtem a sajátomat, csak a nehézfüst és a Tigris szeme maradt belőle. 

No totem, no cry. Koncert alatt fejben átszerveztem a totemekről lekerült lámpákat. Pár napig eltart, míg rendezem soraimat, és több színezést kapnak a zenészek előlről, cserébe kevesebb lesz az effekt, de minőségben nem romlik a látvány, és ez a lényeg. 

Hamburg az első igazán nagy helyszín: kosárlabda aréna. 4000 fős. Hamar megvilágosodtam, miért kellett érkezésig összeszorított seggel izzadnam a buszban. (Vigyázni kell a misztikus ételekkel #epicfest). Reggel nyolckor riggelték a hidakat, mikor megérkeztünk. Kérdezték hova tegyék a hátsó hidat, nézem a plotot: nincsenek beamek...a promóter, és egy, a  Soul Light főnihez kísértetiesen hasonló karakterű, nagyon segtőkész rentálos tulaj jóvoltából mégis lettek.

Itt kerül ismét előterbe egy apró tervezésbeli probléma: Az ügynökség, mikor leszerződött a promóterekkel, a szerződésben benne hagyta, hogy "house lights", ahelyett, hogy "lights by rider". Ez a turné 80%-ában problémát okoz, és folyamatos harcot kell vívni, hogy megkapjam a minimum szükséges lámpaparkot. A legtöbb esetben 700-1000 eurót kérnek 8 beamért a hidakon, mert hát ez plusz cucc. Amit meg is próbálnak a zenekaron leverni. Emiatt a "kisebb" - értsd kb 1500 fős - helyeken el is engedtük a sztorit. Cserébe nekem okoz fejtörést, hogy nézzen ki mégis jól a koncert. Hála Istennek eddig mindig sikerült megoldani, bár nyilván ilyenkor nem olyan látványos, mint Tilburgban.

A hamburgi arénabuli igen látványosra sikerült. James, (basszeros-mindenember, Gloryhammer) a beálláson azt mondta, ez lesz minden idők leglátványosabb GH bulija. Jól esett. Mondtam hogy igyekezni fogok. :) Majd kérek képet Zaktől, a hangemberüktől, mert nekem nincs kezem még fényképezni is rajtuk. 

Tilburgban megkaptam mindent is, amit kértem. 14 wash, 20 gyögyörűen vikágító Robe Forte spot (fesztivál nagyszínpad méretű cucc), és 8 Robe Pointe beam. Egy rakat LED par oldalon színezni, és annyi lámpa a fronthídon, hogy a Forték 20%-on mentek. 3000 ember nézte végig élőben, és elég sok felvétel fent van már youtube-on, úgyhogy még sokan is fogják látni. Drága Adél, olyan boldog vagyok! Végre beért a sok hajhullatás-idegtépés, amit a programozás okozott. Ez a buli nem csak ütős volt, de csodaszép is! Még az se szegte kedvem, hogy az egyik minitotemem feldöntötte egy hand, és odalett egy beam meg egy spider. Hála Istennek volt spare és a promóter kifizeti. És holnap dayoff.

Úgy elszaladt egy hét, mintha egy, nagyon-nagyon hosszú nap lett volna. A stáb a teljesítőkepessége határára jutott. 5 buli plusz prod. day. Épp jókor jött a pihenés. Innentől lazább lesz, kevesebb koncert dayoff nélkül. Túléltük az első etapot.