Ahol az "Ich will" a legnagyobb sláger
Steve 'n' Seagulls Európa-turné 2022 - harmadik rész
Előzményz. 1, 2.
Ma Nürnberg, ahol régi harcostársammal futunk össze, akivel vállvetve csajoztunk Törökországban. :P Timet is csak turnék alakalmával látogattam az elmúlt 5-6 évben, most sincs másképp. 
A Hirsch az a fajta régi vágású hely, ahol az összes özönvíz előtti dimmeres PAR64 fent van, amivel piros, zöld és - elég halványan - kék színt lehet csinálni. Legalább a hídon lévő 4 egész jó robotlámpa mellé kitettek még négyet floor setnek. Azért néhány LED-es színezőlámpa igazán felférhetne rá. Minimálban, nem volt vészes, a saját cuccom kellett, hogy kinézzünk valahogy, de nem repkedtem a boldogságtól.
Ma egy nagyon jópofa családi panzióban aludtunk. Fűtés ugyan nem volt, de nagyon hangulatos kis udvara, és régi fajátékai igen.
Mivel Aschaffenburg közel van, és a Thomann útba esik, tettünk egy kanyart. Izmos kedvezményeket ígértek a zenekarnak...ehhez képest Skubu 3%-ot kapott a cintányérra. Jó nagy suttyóság, pedig még játszottak is a gitárok között, felvettek valami promóvideót a Thomannak. Jól által lettünk...ejtve, na. Én vettem egy félkemény tokot a LED barjaimnak, legalább postaköltség nincs. Meg kaptunk ebédet.
Aschaffenburg! Emlékszel, drága Adél, mikor a Dynazty-turnén itt jártunk, sushit rendeltem neked a buszból haza? Ma van az aschaffenburgi turné-szusi fordulónk! :D
Mikor elindultunk, még nem sejtettük, mennyire megutáljuk Svájcot, közvetlen belépés előtt...
Végül 3 órát vesztegeltünk a határon és több, mint 5000 euró depositot kellett ott hagyni, hogy beléphessünk a felszerelésünkkel. ATA carnet-t a finneknél csak cégeknek adnak ki, ráadásul lehúznak egy rakás lóvéval. Tanulság: csak suhanj által a határon, ha megfognak, ugyannnyit szívsz, mintha legálisan szeretnéd intézni...
A zürichi Dinamo kifejezetten erre a célra kialakított kulturális intézmény. Nagyon jópofán van megépítve. első két szinten ruhatár, kiszolgálóhelyiségek, harmadikon a koncertterem, negyedik kétszintes galéria, ami furaság benne, hogy üveggel leválasztva szemben a színpaddal, és dohányzó. Az ötödik emeleten van a backstage, meg egy táncterem.
Két kedves hölgy volt a helyi segítségünk, utragyors setupot kellett prezentálnunk a határon való veszteglés miatt, ráadásul előzenekar is volt aznap. Meglepően simán ment minden, és még a fényes lánynak is maradt ideje kapunyitás előtt pozíciót állítani.
Délután eléggé izgultunk, mert 500 embert vártunk a zürichi szeánszra, és habár Tomi kijelentette, ők ugyan az életben többé be nem teszik a lábukat Svájcba, a közönség hangos tetszésnyilvánítása talán meggyőzi. (Meg az a zsíros gázsi, amit „funny money”-ban fizetnek. (Viljam után) :D
Lehet a szálloda ára is segíteni fog meggyőzni a fiúkat, hogy legközelebb nightlinerrel kéne jönni, mert majdnem annyit fizettünk, mint egy busz napidíjának ránk eső része lenne, ha osztozunk egy másik zenekarral...
Visszafelé szarakodtunk még egy órát, de végül visszakaptuk a depositot és meg sem álltunk Karlsruhéig.
A Substage egy rekreált gyártelepen van, az épületet újracsomagolták, de körülötte azok a tipikus, 1800-as évek végén épült tégla gyárépületek szolgálnak további bulizni vágyó bennszülöttek igényeinek kielégítésére. Nagyon hangulatos kis hely. Ilyen lehetett volna akár a Közvhágóhíd is, és nagyon drukkolok, hogy egyszer a Kőbányai Sörgyár csodaszép ipari műemlék épületeiből is egyszer a kultúra központja lesz. 
Végre egy hely, ahol van mosógép. Ez talán már sejthető, hogy a turnén esszenciális kérdés, hogy mikor van időd/lehetőséged mosni. Nagyritkán a kluboknak van saját mosó-illetve szárítógépe, jellemzően Hollandiában. Másképp csak dayoffon van idő ilyen luxusdolgokra. :P Tomi és Viljam bőszen teletömte a ruháival...majd 5 perc után megmurdált a masina. Valahogy széjjelkapták, kézzel kimosták a cuccukat, de az egész indulásig pörgő szárítógép így se járt sikerrel.
Ezen a helyen külön séf főzőtt ránk. Egy nagyon profi német srác volt, olyan thai vacsorát kaptunk, 10 ujjunk megnyaltuk utánna. És még a belem se akadt ki tőle. :D
800 ember, nagy színpad, egész jó fénycucc. Azt gyanítom, tetszett az embereknek a koncert, mert még akkor is üvöltötték németül a visszát, amikor a zenekar már a mörcsben dedikált 10 perce...
Bochum
Este felé érkeztünk a hotelbe. Kis szusszanás – azonnal elaludtam, amint ledőltem az ágyra – aztán elmentünk valami étel után nézni. Bermuda háromszögnek hívják a bulinegyedet, ide kalauzolt minket a bennszülött Chiara.
Volt a hotel mellet egy aluljáró, ahol rózsaszín neonnal megannyi nyelven volt olavasható egyik irnyányból "hová", másikból "oda". Igen jópofa. Igen, magyarul is. :) Ha olvastátok az essenes részt a Dynazty-turnéból, hát ahhoz kísértetiesen hasonlatos Bochum. Azzal a különbséggel, hogy a rengeteg török felirat mellett van pár egyéb egzotikus hely is. Egy jó dönerrel indítottunk, a hely furcsasága az volt, hogy egyrészt – gyorsbüféknél szokatlanul – miután megetted utána fizettél, másrészt, hogy mondtad mi volt, és egy automatába kellett belegyömöszölni a pénzt, csak így lehetett fizetni. Mehikói étteremben nekiláttak a sirályok a koktélozgatáshoz, én maradtam a sörnél, azt is diszkréten. Mikor megunták, átugrottuk egy sportkocsmába Tomi nagy örömére, mert az egyik kivetítőn foci helyett vasárnapi NFL meccsére sandíthatott, néha hangos felkiáltással nyugtázva a zajló eseményeket. A harmadik helyre már nem mentem át, inkább hazakavirnyásztam a hotelbe. Másnap ígyis megszenvedtem a söröket.
A Karlsruhében sikertelenül végződött mosás olyan szagokat eredményezett a szobában, hogy a nagyember is úgy döntött, tesz még egy próbát, és mivel utoljára Kielben zúdítottam ruháim a német ipar csoda masináiba, tettünk egy diszkrét kirándulást a mosodába. Antti határozott unszolása ellenére Viljam engedett a kísértésnek és megszabadult szakálla kezdeményétől. Én kint ácsorogtam a borbély előtt, észre se vettem, hogy megnyiratkozott, olyan gyorsan kijött. 10 euró. :P
Visszaborotgáltunk, kiteregettem a közepesen nyirkosan maradt ruháim, és megírtam a Zoknit. Pont befejeztem, mikor indultunk a Matrixba. Nem tudom mi lehetett a nagy, kocka, téglaépület, minden bizonnyal valami ipari komplexum. Az alagsora egy hatalmas boltíves labirintus, ott van a klub. Valamiért pont ekkor kezdte megbosszulni magát a tegnapi sör, durva émelygéssel összekalapáltam a cuccot, míg a helyi arc áramot csiholt a robotlámpákba. A használható állomány 4 kínai wash, 6 beam, abból négy Elation, kettő Martin. Persze minden oldalra felszerelve. Kifagyasztottam a prizmát, máshogy úgyse lehet használni értelmesen ezeket a lámpákat a csőpincében. Mérsékelt elvárásokkal néztem az este elé, ahhoz képest egészen felvillanyozva fejeztem be a bulit. Jó érzéssel tölti el az embert, ha tré cuccon mégis jól néz ki a buli. :)
Laza három óra gurulás Hannoverbe. Szép, napütéses időnk volt. A Musikzentrum egy ex-gyártelep, téglaépületében kapott helyet, a büro az öltözőkkel a szomszédos téglakupacban van. Jópofa, galériás hely, fénypultnak fent van hely, csak nagyon alacsony a sörpad, ami miatt a koncert közepére az ücsörgős buli miatt már nem maradt vér a lábamban. :D
Másnap hosszú út Amsterdamba. Innen folytatjuk, talán kisebb kihagyással, mint az előző és e cikk között.
