Csak sikerült elhúzni az időt a befejezéssel, de azok a kárcsonyra érkezett apró lábak elvitték az időmet. ;)

Előzményz

• 
• 
• 
• 

Gyors körülpillantás után visszanyargaltam, mert Subi – Vadvirágok alapító-énekese, hosszú és izgalmas turnékat nyomtunk le a Balkánon – egy utcával arrébb vezeti az egész éjszakás jam-sessiont. Vagy ezer éve nem láttuk egymást, és a turné pörgésében a dönereshez sétálásig eszembe se jutott, hogy fűvárosba költözött. :P Cégi cimborák összetalálkoznak, ahogy ez lenni szokott. Rövidsör volt, de nagyon boldoggá tett aznap este.

Tilburg, Poppodium 013. Ez is azoknak a holland koncerthelyszíneknek az egyike, amit kifejezetten e célra építettek. Akkora loading dock van, hogy két kamion befér. Mi a kisteremben játszottunk (700 fő, teltház), sajnos a mellettünk nyekergő K-pop csajbanda miatt nem lehetett áttenni a nagyterembe a bulit. Sebaj, azt gyanítom, jövőre lesz rá esély. Színpadmesterünk elmondta, hogy 100 euró volt rájuk a jegy, plusz 80 az a világítós karkötő, vagy valami nyavalya, amit a fénytechnikus vezérel wifin. Utóbbi nem volt kötelező, de nyilván a kislányok (ki más lenne a közönség) megvetetik a szüleikkel. Amúgy részegen még szórakoztató is lehet. Dreamcatcher a formáció neve, ez is az a tipikus, borzasztó tömegtermék, amivel Korea elárasztja a világot. A vicc, hogy az összes ugyanolyan, ráadásul ’90-es évek fiú/lánycsapatai egy az egyben nyúlva. De hát gyerekeknek mindent el lehet adni, ha gazdag szüleik vannak...láttam anno a Dürerben egy hasonló ratyifiú banda kapunyitását. Majdnem eltaposott a nagyérdemű, néhány perccel később utánuk kullogott az idősebb generáció. (Nyilván, én se engedném el a gyereket egyedül 12 évesen.) Állítólag a szülőknek akciós jegyet adtak. :D
Node nagyon eltekeregtünk. A kisterem a miénk, nagyon jó fénytechnika: 8 spot, 8 wash, 4 wash nem egészen a földön, de oldalt a párkányon. Még hat spot a közönség felett, meg LED PAR-ok. Nagyon pöpec. A buli hibátlan volt,  backstage nagy és kényelmes, a catering első osztályú.

Groningenbe jéghideg, párás, esős időben érkeztünk. Sok kevünk nem volt lófrálni, de azért a buszból kaptunk egy rövid, de annál kényelmesebb városnéző túrát, míg elkanyarogtunk a klubig.

• 
• 
• 

Hála Istennek van saját garázsa a Vera klubnak, így nem az esőben kellett pakolni. Két, igen lelkes, apró, hatvanas színpadkezet kaptunk. Úgy átfagytam a buszban, hogy míg a setup végére nem értem, fel se olvadt az agyam. Aztán kiderült, hogy egy Avolites Arenájuk van, ettől rögtön jobb kedvem lett. :) A robotlámpák régi MAC 250-esek, még épp elmennek ezen az apró színpadon. Ami egyébként a legutóbbi fejlesztése miatt brutálisan tele van rakva lámpákkal. De a legkomolyabb cuccok a kb 30 évvel ezelőtti gel scrollerek. Abban az időben, mikor még izzós, dimmeres lámpákkal világítottak, ha színezni akartad a színpadot, minden színből annyi lámpát kellett felkapolnod, amennyivel szépen be lehet világítani. Aztán kitalálták, hogy a PAR64 elé tesznek egy kis szerkezetet, ami egyik dobról a másikra csévéli a hosszú színfóliát az összes szükséges színnel. Na, ezekből a cuccokból maradt itt 12 darab, méghozzá kifogástalan állapotban. Melléjük már teleszórták zoomos LED PAR-okkal, de még mutatóban fent vannak. Amúgy szépen világítanak, csak a buli hevében elfelejtettem használni őket. Volt elég más, bár amennyire így is leizzadtak a sirályok, talán nem bánták, hogy nem fűtöm őket még fentről is telibe. :D

Amikor vacsorázni mentünk, akkor láttuk a plakátokat a falon, és kederült, hogy ez a klub olyan legendás hely, hogy a U2 is játszott még itt. Amint azt a mellékelt ábra mutatja.
Kezdéskor valahogy nem éreztem a stenket. Úgy megyegetett a buli, de nem volt az igazi. Skubu Pretenderje törte meg a jeget, aztán mikor 450 ember 600 hangerejével üvöltötte a Self Esteem refrénjét, akkor végképp elszabadult a boogie, és én is nagyon jól éreztem magam onnantól. A ráadásra annyira bepörögtek, hogy meg volt az „acoustic circle pit” :D

Sűrűn előfordul a részeg rocker közönség soraiban, hogy egy-egy sört úgy izomból belehajítanak a tömegbe, de én ennyi sört a földön buli után még nem láttam. Nem cuppogott, tocsogott. :P Ráadásul ilyen rohadt drága söröket, amik itt vannak...állatok ezek a hollandok.  :D 
Érkeztünkkor még nem látszott, hogy a bulinegyed közepén vagyunk. Induláskor derült ki, hogy az a kerek csatornafedő igazából egy utcai piszoár, amit nappal az utca köve ápol és eltakar, és csak az est tivornyára kerül elő a süllyesszőből. Zseniális.

Kölnben nagy, hangárszerű épületben játszottunk. Hatalmas, jéghideg backstage. Viljam bevásárolt zsákvarró tűkből, hogy a cafatokra szakadt háttérvászon-táskát röpképes állapotba hozza. El is szórakoztattta magát vele koncertig. :) Jóféle technika, zenészeim pedig egy húrszakadás alkalmával kihasználva a holtidőt, rögtönzött heppi börzdéllyel kedveskedtek nekem. Hát igen. Az ilyen figyelmességeik miatt (is) szeretem ezeket a srácokat. 800 ember köszöntött fel a koncert kellős közepén. Egészen elérzékenyültem. :)

Gyors összerámolás, hotel. Az uccsó napra jutott még egy izmos táv Hamburgba. A Fabrik egy régi, faszerkezetes gyárépület. Nagyon érdekes hangulata van, az egyetlen furcsaság, hogy nagyon keskeny a középső, magas rész.

• 
• 

Összerántottuk a cuccot,engem már két napja valami megfázás gyötört, úgyhogy csak egy ágyat akartam. Másnap pedig 1200 km haza. Eldöntöttem, hogy lenyomom egyben. Reggel elköszöntünk a szipogó Chiarától, a zenekart brutális mennyiségű mörcsével és minden egyéb cuccával együtt kiraktam a reptéren, és kilőttem haza. Szétkoffeineztem az agyam, és 14 óra elteltével valamikor estefelé sikerült is begurulnom házikóm elé. Az hiszem még senki nem adott olyan erőt egy ilyen brutál hazaúthoz, mit Te, dárga Adél!

Nagyon izgalmas, fárasztó, de vidám, és szakmailag igen nagy tapasztalatot adó turné volt. Vicces belegondolni, hogy a francia riviérán azért morogtunk, hogy nem működik a klíma a buszban. Hála Istennek a turné nagy részét megúsztuk ősszel, de az utolsó pár napra igazi tél köszöntött be. Eleinte nem értettem, miért fázom annyira, aztán megláttam a deres leveleket. :D Remélem jövőre bevállalnak egy nightlinert, hogy beférjen a két méteres színpadi traktor is. :P

Happy End!