Hajnali öt, felébredtem. Párizs belvárosában gurultunk, Markus már készülődött, hogy eligazítsa a sofőröket, hova kell beállni. Az Olympia alatt van egy hatalmas mélygarázs; akkora,  hogy három emeletes busz és két kamion és elfér benne és még meg is tudnak fordulni. Ide álltunk be, csakhogy szóltak, hogy reggel 8-ig nem lehet elhagyni a buszt. Rutin kérdés: van még benzinkút addig? Nincs. Ugorj le a buszról, szemben ott egy nyilvános WC...érintésmentes üzemmód ;) Aztán kint rekedtem...épp jött egy autó, sikerült visszakúsznom a buszba és aludni a hivatalos getinig.

Izgalmas kezdés után készülődés. Francia úriemberek hada építi a riget nekem. Minden van, ami szemem-szám ingere. Kaptam egy figyelmeztetést, hogy ha a Megapointekkel felgyújtom a függönyt sokba fog kerülni. Biztosítottam Markust afelől, hogy vigyázni fogok, nyugtassa meg a helyi promótert. :D

Keverőállás a karzaton. Hangosok nem nagyon szoktak neki örülni, én annál inkább. Végre látom az egész színpadot, mélységében is. Mondhatni tökéletes. Pultokkal sokjóember kishelyenist kellett játszani, de összematekoztuk, hogy mindenki beférjen. Ilyenkor jól jön, a kis Avo Titan Mobile. Egyetlen macera volt, hogy lifttel lehetett csak elérni az FOH-t, minden egyes ki-be szaladgálás a színpadhoz vagy 3-4 perc.

Az Olympia egy igen régi színház, szép nagy, sok karzattal, színpad is méretes, van hely mindennek, még járás is marad a háttérvászon mögött. Csak ne lejtene a közönség felé :P Mindent is fékezni kell, különben a zenekari árokban köt ki. A kis totemeim a mélynyomókhoz támasztottam, Tilburg óta nem bízok semmit a véletlenre.

Majdnem kész vagyok a pozícióimmal, mikor hirtelen megtelik a színpad emberekkel. Nézek ki hülyén a fejemből. Stábfotózás, kastély verzió. Hát ki volt írva, meg a Mastertourban is benne van. Frankó. Lehet, hogy néha bamba vagyok, de mentségemre szóljon, hogy loadin óta nem voltam az öltözők környékén, telefonom meg nem szoktam nyomkodni, ha két ember melóját csinálom és fel-alá rohangálok a színpad és a keverő között.

Fotó: Markus Lempsch

Gloryhammer beállás után maradt időm kiszellőztetni a fejem. Ez a Párizs  - mármint az a környék, ahol az Olympia van - még olyan Párizs-szerű, amilyennek egy ember elképzeli a francia fővárost; kedves kis utcákkal, kávézókkal, franciákkal...
A művészbejárrattal szemközti kis kocsmába be is ugrottam egy jó kávéra. Nemsokára a GH csapata is fellelte a kellemes kis kiülős helyet egy sör erelyéig. Rövid séta után szemhunyásnyi relax, aztán jöhet az esti buli.

A koncertek a tilburgi bulival vetekedtek, minden adott volt a szép látványhoz. Profi handekkel hamar kiszórtuk a cuccot a kamionba. Eredetileg tervezett párizsi dayoffunk székhelyét áttettük Brüsszelbe, mert a traktoros tüntetések miatt Markus jobbnak látta mihamarabb elérni a szökési sebességet és kilépni Párizs vonzásából.

Hideg, szeles napra ébredtünk Brüsszelben.  A stadion parkolójában töltöttük a dayoffot.Nem sok kedvem volt kirándulni, napi sétám a kebabosig tartott rövid kitérővel a közeli Atomiumhoz.

Hajnalban átgurultunk a koncerthelyszínre a belvárosba.

Valahogy mindig olyan nagynak tűnt a színpad reggel, mikor Zak elkezdett méricskélni...aztán délutánra összement. :P

A buli átlagos volt. A load in/out elölről, a svájcinál is nagyobb díszletemelővel. Catering jó volt. Más nem igazán maradt meg. Talán annyi, hogy sokadszorra ismét nézeteltérésem támadt a kivételesen az átlagosnál jobban bekarmolt egyik finn technikusunkkal, amiért a zenekar (nem is a sajtájaim) füstgépeit megpróbáltam a kamionban úgy pakolni, hogy ne hulljanak le a többi rack tetejéről, mert elég kellemetlen, ha kifolyik az olaj...Valamiért a finn technikusok magasan sz@rnak arra, hogy vigyázzanak más cuccára, nekem meg elég sok pénzem van a fénycuccomban, úgyhogy volt köztünk súrlódás, amiért meg mertem őket kérni, hogy úgy tegyék a rackjeimet, hogy ne boruljon le. Szerencsére Norbi, a kamionsofőr mindig figyelt arra, hogy a felszerelés biztonságosan utazzon.Geiselwind: az a bizonyos 5000 fős koncerthelyszín egy autópálya-parkolóban...catering a hotel éttermében volt, rendben volt nagyon. Ez volt a másik hely, ahol a helyi srác gyorsatalpalóban megtanulta az ArtNet használatát, és nagyon örült neki. :) Egész jó cuccot kaptam, volt mindenből. Mikor kész lettem, csapattam egy szaunát, Antti, a gitártechnikusunk még pont ott volt. Ebéd, aztán jó nagy alvás. Buli után még egy szauna, aztán robogtunk is tovább Stuttgartba.

A Wagenhalle egyértelműen kicsi ehhez a produkcióhoz. Kis színpad, mínusz totemek, még így is kicsi. Alacsony belmagasság. A lámpák felét egyik irányból sikerült feltenniük, a másik felét a másikból...pont annyira bosszantó, és plusz munka, mint amennyire az embernek ki van már mindene egy ilyen turné végén...Egyébként meglepően jól sikerült a buli, bár sokat nem vártam tőle. Uccsó előtti koncert Saarbrückenben, még kisebb helyszín, még macerásabb építés, még kisebb színpad. A helyi fényes öreg róka, nagyon segítőkész és jóarc volt. 12 beam-spotjából 4-et beamnek használtam, 8 spot elég volt erre a kis helyre. Rengeteg analóg lámpából jól jött a frontra egy kis plusz, Gloryhammerék pedig nagyon örültek az ACL-eknek. Gyors pakolás, el kell érni a kompot. Hajnali határellenőrzés, várakozás, várakozás. Reggeli a kompon, zombiüzemmód. A crew angol és finn része - az ivós fajta - nekiállt sörözni. Dayoff van. Délutánra némi bénázás után végre megérkeztük az O2 Fórumhoz. Fémes kattanás, csattogás. Miután beállt a busz a parkolóba, végleg feladta. Mr. Turner karmája visszavágott. De legalább nekünk már nem kellett sehova menni vele.

Máté talált egy olcsó bed&breakfastot és mivel az angolok nem adnak kaját meg mert sikerült frankón megfáznom, kivettem egy szobát én is. Egy sörre lecsorogtam a legközelebbi pubba, kebab, aztán még egy séta este, mert az Aszpirintől hirtelen megnőtt a vízfogyasztásom, a helyi vezetékesben meg annyira nem bíztam, aztán alvás reggelig. Amúgy nagyon kedves kis környék volt.

London a Gloryhammer nagy bulija. Ma ők voltak a headliner. Erőst hallatszott a közönségen is. Mondjuk másfélszer akkora hangerővel üvöltötték, hogy "Hoots, hoots!"Sikerült elég rendesen odatenni a bulit. Utána nyilván mindenki, mint az őrült bontott. Dani meg pár hand segített lebontani a totemeket, összerakni a lámpáimat. Anttival megbeszéltem, hogy gyorsan összerakom, amit tudok, és menjen koppra a falra a kamionban, mert csomó apró doboz van, és az én szajrém az utolsó állomás. Nagyrészt sikerült is betolni a cuccot, pár kimaradt, ők meg elkezdték feltölteni a kamiont. De egyáltalán nem kockázva, simán volt a tetején hely. Aztán jött a hiszti, hogy nem lesz egyben a budapesti motyó és összekeveredik a valovással (ami Helsinkibe megy). Felmásztam a konténerek tetején és a két nagy racken kívül minden egyben volt a falnál. De ekkor már nyilván az én anyámat. Persze, mert mertem ellenkezni, hogy a fényeim épségben hazaérjenek. Mindezt brutál monszun szakadó esőben. Markus - akinek a dolga volt Düsseldorfban átpakolni a kamiont, mert a finnek elrepültek haza - megköszönte, hogy csak azt a két racket kell arrébb tolnia...

Ilyen kellemes hangulatban telt a turné vége. Az némileg vigasztalt, hogy az angol crew-val elég jól összebarátkoztam,  a bulik nagyot ütöttek, Jim, a Gloryhammer főnije pedig szuperlatívuszokban dicsérte a munkámat és meginvitált a következő turnéjukra. Egyébként van egy céges policy nálunk (én vagyok a cég:P), hogy minden buli hozzon legalább egy, de inkább két másik melót. Úgy tűnik utóbbit sikerült kipipálnom, mert Lord Zargotrax beajánlott az egyik barátjánál, úgyhogy kaptam egy felkérést egy olvashatatlan nevű metalbandától (Ingested), hogy menjek velük turnézni áprilisban. Kemény tavasznak ígérkezik, ha lesz agyam, majd írok azokról is.

Addig is pár hét szusszanás, majd jöhet a Firewind turné, ezt meg fejezzük be stílusosan az End of the World-del, Párizsból.