A turné nyomokban tartalmaz:

5 svéd
4 amerikai
3 magyar
2 francia
2 orosz
1 angol
1 norvég
1 olasz
1 cseh
1 görög
1 Feröer-szigeteki
és 2 lengyel sofőr

In medias res

Mikor az ember feje kezd csendesen koppangatni a bunk végében, felmerül a gyanú, hogy közelítünk a célállomáshoz. A hatórás megállás után a fiatalabb sofőr vette kezelésbe a gépet. Azóta kicsit tengeri beteg vagyok. Tekintve, hogy a nightliner arra hivatott, hogy az emberek útközben aludjanak benne, ez némileg ront az alvás minőségén.  

Arra jutottam kedves Adél, hogy hogy diszkrét kábultságomban megfoganó, nyomokban szürreális hangulatokat tartalmazó gondolataim digitális lábnyomát legjobb, ha rögtön neked továbbítom, mielőtt még a turnébusz savanyú lábszagú miliője lemarná róluk a csillogást. Igen, Zoknigyanús a sztori, de múzsa nélkül csak a lábszag maradna belőle. :D

A titkos ajtó mögé Anton (az orosz medve, az első számú hangmérnökünk) száműzte magán a backlounge-ba. Döntését általános üdvrivalgással fűszerezett teljes konszenzus fogadta, ismervén az ajtó és motorzúgás szorzatának jótékony hangszigetelő hatását.

Nem úgy, mikor meglátták a turnékonténeremet, amit a fénycuccomhoz raktam össze. Történt – egész pontosan sajnálostos módon covid-cunami által bedarálva nem történt meg – a Leecher 2020-as turnéja, amire építettem nekik egy három villanycselló, fellépőruha és egyéb szállítására alkalmas konténert, ami azóta is a pincémben szívta a fűrészport. Idő hiányában némi kreativitással ebből született vészmegoldásként Mr. NO TIP. (Meglepő hasonlatosságot mutat a Belleville rendez-vous kétajtós szerkrényeivel). [NO TIP=ne borogasd, turnészleng. Szállításkor sokszor oldalára borítják a konténereket. Részben a jobb helykihasználás végett, részben, mert ugye az oldalán nincs kerék :D]

Később Münchenben kiderült, milyen pöpec kis totemek rögtönözhetők Mr. NO TIP darabjaiból.

Kristóf összeszedett otthon a Sprinterrel, amit agyig pakoltunk mörccsel az irodánál és zúdultunk nyugatnak. Már Prága felé félúton tudtuk, hogy este 10-re nem ér oda a busz Krakkóból, de este 10-kor is csak a menedzser elvtárs határozott fellépésének köszönhetően sikerült kideríteni, hogy hanjal egyig ne számítsunk a nightliner érkezésére. Mivel Jancsinak (kilétét övezze balladai félhomály) haza kellett indulnia, egykor teleszórtuk a prága külsőn lévő lakótelepi utcát a szajréval, és ácsorogtunk mellette, míg fél kettőkor befutott a busz. 

Egy ilyen nap után próbálj hirtelen hozzászokni egy olyan, koporsónál nem sokkal nagyobb ágyban [=bunk] alváshoz mozgó buszban, amiben ha kinyújtózol, talpadtól a fejed tetejéig végig érsz...meg még egy kicsit érnél, de már ott a fal. :P

Ja, apróbb nehezítő körülményként,  a busz késése miatt a főnök utasítását precízen betartva a Dynazty zenekar repülőgépe leszállása óta lelkesen ivott, amit buszraszállásuk után a készletek kimerüléséig folytattak. A járulékos hanghatásokat ne firtassuk.

Igen, elérkeztünk minden turné origójába, a témához, ami az egész embereiséget foglalkoztatja, de csak kevesen mernek beszélni róla, a sarkalatos kérdés, ami miatt a kezdő turnézó némileg frusztrálva érzi magát: jelesen mi lesz, ha felébredsz, a busz robog alattad, de a budi szabályzata szigorúan csak folyadékok ürítését engedélyezi. (Első nap azt se, mert nem tölötték fel a víztartályt idulás előtt...)

No, hát letántorogtam az alsó szintre, átkommandóztam az éjszaka romjain, és udvariasan jeleztem a sofőröknek viszonylag sürgős megállási igényemet, amit röpke fél órán belül prezentáltak is a kedvemért. Lelki békém visszanyervén beájultam a bunk-omba, amíg be nem futottunk a Backstage klubba Münchenben. Sűrű hálálkodás közepette megköszöntem a segítséget a lengyel úriembreknek, azóta jóban vagyunk, ami nagyban megkönnyíti a fent említett reggeli lelki béke elérését a turné további részében. ;)

Ilyen szokatlan és intenzív nulladik nap után óriási lelki energiát adott látni-hallani téged, drága Adél. Új lendülettel estem neki a színpadnak, hogy az első bulin bebizonyítsam a birgádnak, itt a helyem a turnén. 

Estére az idegesség és két Vörösbika elég adrenalint tolt az agyamba, hogy odategyem magam a nyitómeccsen. Érzésre elsőre jó volt, de a visszajelzések abbál jobbak. :) 

Aztán ami ekkor következik: cucc szétszed, load out, majd kettőkor beájul a buszba. Hova is megyünk? Aschaffenburgba. A teljes brigád - küllönösképp a svédek és az amerikaiak - töretlen lelkesedéssel folytatta az előző éjszakai ünneplést. Diszkréten zümmögő kórusukat a füldogó kis mértékban enyhítette, míg álomba nem ringatott a klíma és a motor dörmögése.