Nyár van, kicsit nyaralunk. Előre szólok, hogy ebben a cikkben érdemes a galériákat végiglapozgatni. ;) Portugáliában októberben is lehet nyaralni. :) Sőt, némileg még kellemesebb is. Nyilván fesztiválszezonban nem sűrűn pihenhet az, aki a zeneiparban dolgozik, így maradt az ősz. És miért Portugália? Első sorban, mert oda megy olcsó Wizz három különböző helyre is (Porto, Lisszabon, Faro). A terv – mivel minél több világítótornyot ki akartunk pipálni -, egyik helyen leszállunk, másikról haza. A legolcsóbb verzió per pillanat a Lisszabon-Faro kör volt. Béreltünk autót, amit le lehet adni a faroi reptéren. A két város közti táv pedig 3-4 nap alatt kényelmesen autózható, bőven hagyva időt a világítótornyok tanulmányozására.

A Wizz hitelkártya előnye, hogy ingyen ihatsz a Mastercard löncsben Ferihegyen, ki is mentünk jó időben, hogy nyakára hágjunk a whisky-készletüknek. Csakhogy a Szófiából érkező gépünk két órát késett, így mire felszálltunk, már ki is józanodtunk. :P

Kellemes koraőszi hűvös este Lisszabonban, épp csillezős-sörözős idő. Bevettük magunk a városba, majd a velkámsör után megkerestük a hostelt az – mint kiderült – indiai negyedben. Nem para környék, nem is egy Hilton, de kedvesek az emberek és olcsó. Ráadásul közel mindenhez.

 

Szokásos kavirnyászós városnézést tartottunk, belőttük irányba az érdekesnek tűnő dolgokat, aztán hadd szóljon. Természetesen sűrűn teleszúrkálva kávéval – vége egy ország, ahol iható kávét készítenek, ráadásul meglepően olcsón -, némi sörrel és ebéddel. Amivel mindenképp nem árt tisztában lenni, az az, hogy este tíz után sehol nem tudsz inni. Se kint, se bent. Ellenben hatodik érzékünk segítségével természetesen ráleltünk az egyetlen kultúrkocsmára, ami illegálban nyitva tart. Alteros, romkocsma-hangulatú földszint alatt hatalmas pince berendezve lemezbolt/turkálónak, még beljebb ping-pong szoba, meg egy furcsa, apró helyiség egy DJ-pulttal, ahonnan szürreális zene szűrődik ki, és folyamatosan valami pszichedelikus vetítés megy alatta.

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

A házi páleszük borzalmas, messziről kerüljétek el. ;)

Második nap pótoltuk a kimaradt sikló-villamost, felcsíptük a csajozós verdát, (Ez volt a legolcsóbb, amibe még be tudtuk magunkat hajtogatni :D) és meg sem álltunk az első világítótoronyig. Az összes közül ez volt a legmókásabb, ahogy robotfejével kikandikált a bukszusok közül.

• 
• 
• 
• 

Lisszabontól északra csak az óceánhoz nyúló csücsökig mentünk fel, ha már közel van, meg tele van erőddel is. Legnagyobb csalódásomra a legtöbb világítótorony katonai területen fekszik, így nem látogatható. Azért kívülről is igen impozánsak.

Cascais-ban van egy nagyméretű, látogatható erőd, illetve egy, a lisszaboni házakhoz hasonlatosan kifordított világítótorony. (Kívül csempézték ki :D) Ebben valami múzeum is volt, de valamiért nem mentünk be. Mint később kiderült, ez lett volna az egyetlen alkalom, hogy fel is jussunk egyre, de majd legközelebb. Különben is lehet, hogy csak a ronda fehér házban lévő kiállításhoz engedtek volna. Minden esetre elidőztünk itt egy darabig, megmásztuk a tenger által egészen szecessziósra faragott sziklalabirintust, hogy a tökéletes képet tudjuk készíteni. (Onnan volt háttal a nap, meg különben is kellett valami izgalom).

• 
• 
• 
• 

Kiszaladtunk még a csücsökre, megnéztük az apró állomást, majd visszafordultunk délnek. Bár észak felé a sziklán kirajzolódtak egy hívogató erőd kontúrjai, úgy döntöttük, azt meghagyjuk a következő, Porto-Lisszabon túrára. A fővárostól délre még le-letértünk a pályáról, hogy a sivatagi földutakon a sziklás óceánpartra rallizzunk. (Ha ezt a Sixt tudná… :P)

 

Esti állomásunk Sines, egy aprócska város, amiről leginkább azt kell tudni, hogy ez az egyetlen parti városka, ami megfelelő távolságra van a fővárostól délre az első este eltöltéséhez, és ahol van hotel is. :D Asszem egy darab. Nem túl drága, nem túl extra. Pont jó. Az étterem természetesen este hét után nyit – nem volt épp szezon, az egész város borzasztó kihalt volt. Nyitásra kellemes hangulatba kerültünk, két üveg jó bor segítségével.

 

• 
• 
• 

Másnap amennyit csak tudtunk, lent csettegtünk a part mellett. Itt találtuk meg a Balatonra méretezett, rekord apró póznát. Később drukkoltunk a szörfösöknek, hogy látványosan hulljanak le a hullám tetejéről, kinéztünk egy kis öblöt, lehűtendő felhevült testünk, csobbantunk egyet, és leöblítettük a faházban egy jó ebéddel, sörrel.

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

A következő világítótorony egészen eldugott, semmi közepén, egy olyan lagúnával, ahova a nyomokból gyaníthatóan valaha lépcső vezetett le. Senki nem volt rajtunk kívül, miután kihullámoztok magunk, kiéltem erődépítő-hajlamomat, ami egy óra önfeledt, stresszmentes küzdelmet eredményezett, de én nyertem. :D

Esti úticélunk a déli csücsökben lévő szörfparadicsom. Marha mókás volt, kissé kilógtunk a hullámlovas társaságból a szörfhostelben. :) Azért lemehet a fenébe a sok ausztrál hülyegyerek, akinek semmi dolga nincs egész éveben, csak mindig oda utazni, ahol szörfszezon van...Sagres egyben Portugália délnyugati csücske. Ennek megfelelően kötelező turistákkal teletömött világítótoronnyal, amihez meglepően közel lehet menni, de a világért se engednének fel rá. 

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

Ebédünket már azokon a déli partokon költöttük el, amiket a prospektusokban is láthatunk. Gyermeki vigyorral az arcunkon próbáltunk talpon maradni az aprócska, eldugott strand három méteres hullámaiban. Pontosan ott gyönyörködtünk a naplementében, ahol a Paddy and the Rats két nappal korábban klipet forgatott. És ennyi az összes zenei kapcsolódása a túrának. :D Sajnos pont elkerültük egymást.

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

Már sötét volt, mikor a hotelbe becsekkoltunk, majd belevetettük magunk az éjszakába. Faro éjszakai életére nem lehet panasz, rendkívül hangulatos kocsmái vannak, és igen különleges sörei.

Utolsó nap még egy kis laza sör délelőtt, aztán leadtuk a verdát a reptéren, hazaröppentünk, majd asszimilálódva egy jó körúti sörrel nyújtottuk meg a kirándulást.