Lady Gagát összeereszted egy metálbandával. Így lehet a legegyszerűbben leírni a produkciót.

Egy hete hívott Érsi, hogy meló van pénteken, vállalom-e. A38-ról kell Akváriumba mászkálni az amcsikkal, mert kinőtték a hajót, és átkerült a majdnem dupla befogadóképességű Nagy Hallba, viszont az Erzsébet téren macerás megállni egy nightlinerrel.

Reggel felcsíptem a Sprintert, és zúdultam a hajóra. A felső rakparton láttam a buszt, fura volt, hogy nem jönnek le. Várunk a helyi erővel, telefonálgatunk, busz sehol. Felmentem értük, épp akkor indultak. Csakhogy nem a hajóra, hanem a belváros felé vették az irányt. 10 perc múlva jött az email, hogy load in van. Nagyszerű.

Fotó: Katarzyna Cepek

Odagurultam, a József Attila utcában közvetlen a megállni a tilos tábla után villog egy emeletes busz meg egy méretes teherautó. Csak megoldották. A stagehandek már a liftnél rámolják a motyót.
Eddig nem volt sok dolgom. Következő feladat: vigyek valamit mosodába. Velem jött Gala, a legaranyosabb személyi asszisztens, akivel találkoztam. Mosoda után vissza a hajóra a pénzért, ami catering helyett kértek – na emiatt lesz még dolgom bőven – Gala borzasztó hálás volt a rögtönzött városnéző körútért, még műrózsákat is sikerült újítani egy körúti kínai boltból. (Kell a sóhoz) Mondta, hogy volt már Pesten háromszor, de a reptéren és az Arénán kívül csak a Ritzben volt, ahol Enrique Iglesisas megszállt. Ja, az ő személyi asszisztense, ha turnézik a manus. :P

A délután többi része is hasonlóan telt, néha beugrottam az Akvába, megnéztem, hogy áll a szerelés. Mikor berámoltak mindent a kamionból, az egész terem tele volt a konténereikkel. Miután fémcsipeszt és mágnest a Praktiker szegényes kínálatából nem sikerült beszerezni, igazi férfias feladatot kaptam: szerezz piros körömlakkot.

Telefon a húgomnak: hol lehet körömlakkot venni? :P dm. Fasza. Milyen vörös? Vérvörös. Jó, majd kerítek valamit a barkácsboltban, amivel felvagdosom magam, hogy legyen színminta. Kedves nagymama kisegített a boltban. Missön komplítid. Mosodába beugrasz? Necces, a világ végén vagyok. Gala elrohant a cuccért. Vissza az Erzsébet térre.

Can I help you Katie? (tour manager) Kaptam egy olyan bevásárlólistát…CBA. Reggeli is meg lesz. Kis szundi a kanapén, lassan kapunyitás. Voltak gót kiscsajok, akik már két órával a nyitás előtt ott álltak, hogy első sorban várják a bulit.

Ami másodpercre pontosan kidolgozott látványos show. Programozott fénytechnikával- és vetítéssel. A folyamatosan a színpad alján gomolygó füstöt egy fürtnyi CO2 palack biztosítja, amit a főhősnő körül elhelyezett négy nagy teljesítményű ventilátor gyúr viharrá a színpad közepén. Minden szám után átöltözés, addig átvezető samplerről, szólók, minden precízen előre megírt koreográfia szerint. Többet nem érdemes róla beszélni, inkább nézzetek bele:

No, essen pár szó arról, hogy dolgozik egy profi amcsi tour crew, mert ez valóban tanulságos dolog, sokat lehet tőlük tanulni. Magyarországon csak akkor lát ilyet az ember, ha külföldiekkel dolgozik.

Az öttagú zenekar mögött kétszer akkora csapat dolgozik. A főhősnő primadonnaságáról tesz tanúbizonyságot, hogy egyrészt van egy személyi asszisztense, aki egyébként a csapat koordinálásában is szerepet játszik, afféle segéd turnémenedzser, és van egy testőr, aki mindenhova kíséri, és az öltöző előtt őrt áll, majd a koncert alatt a színpad szélén vigyáz a rendre. Sámsonnak hívják, két méteres, kigyúrt, szakállas, hosszú fekete hajjal. Inkább néz ki metálzenésznek, mint szekusnak, de így jobban beleolvad a környezetébe. :) Egyébként ő az egyik legjobb arc, mindig jókedvű, szuperudvarias és segítőkész.

A csapat másik mókás figurája: Bubba, a Sámsonnál még egy fejjel magasabb szintén kigyúrt, kopasz…mörcsös srác. :D Régebben ő volt a szekus, de megunta, azóta pólókat árul, és segédezik a pakolásban a technikai személyzetnek. Akik: FOH (Front of house) hangmérnök, monitorkeverős (valószínűtlenül nagy monitorkeverővel), két gitártechnikus, egy fénykeverős és az ő technikusa (egy rendkívül csinos huszonéves leányzó). Az egész csapatot koodrinálja Gala, és Katie, a turnémenedzser. Rajtuk kívül van még egy táncoslány, és négy sofőr, kettő-kettő a nightlinerre és a teherautóra.

Azért, hogy rávilágítsunk a hiányosságokra is: furcsa, amikor egy ilyen profi csapat vezetősége annyira lesz@rja a technikai brigádot, hogy a runner (én) bulizik ki nekik "bármi csak hideg legyen" folyadékot, hogy ne haljanak szomjan. Az A38 szervező és Akvárium menedzser rendesek voltak és megszánták őket. :)

Mindenkinek van adóvevője, így rendkívül hatékony a kommunikáció. És ez még egy viszonylag kis helyszínnek számít. Amikor egy sportcsarnokban játszanak, teljes káosz lenne, ha szaladgálni kéne az emberekért. Katie egy perc alatt összeszedte, hogy kinek milyen burgert hozzak vacsorára. :D

Slusszpoén, hogy mikor elindultam a zenekarral az A38 felé, szembe jött a nightliner. Na ők nem kommunikáltak Katie-vel. :D Mondtam a srácoknak, nem baj, átmegyünk a Lánchídon, így megcsodálhatták a várost esti pompájában, aztán az ötperces városnéző túra után kitettem őket az Erzsébet téren. Elbúcsúztam a csapattól, aztán hazazúdultam, mert holnap Braindogs-turnéra megyek Erdélybe.