Lacával (Pál Utcai Fiúk/Hiperkarma basszusgitár) összefutottam a gesztenyéskerti PUF koncerten, jól meg is beszéltük, hogy Erdélyben végre pótoljuk az eddig vezetés miatt együtt el nem fogyasztott alkoholmennyiséget. Amilyen csodálatos szállást kaptunk, a hangulat adott volt, bár a vacsora után volt egy pillanat, amikor meginogtunk, de az első feles pálinka meggyőzött, hogy ráérünk még agyunk alfa állapotba állítani.

A Braindogs erdélyi kiruccanása inkább tűnt hétvégi csillezésnek, mint melónak – csak aztán a főnök meg ne nyirbálja a gázsit, mert túl jól érezzük magunkat :P – Ahogy amerikai barátaim mondták, én 450 kilométert eszek reggelire, úgyhogy szombaton jól is laktam, mire a Kolozsvár melletti szállásunkra leszállítottam a supergroup ráérősebbik részét, meg a cuccokat. A többiek röppentek, Livius a buli előtt fél órával esett be. A koncert vasárnap egy faluval arrébb, Gyalun, a Várkert Fesztiválon. Aztán hétfőn haza. Igazából szakmai kihívást a 30 fok meleg és 3000 %-os páratartalom alatt izzadva, Livius motyójának fotók segítségével való összerakása támasztott, de leküzdöttük.

Előttünk a Kaláka játszott, hirtelen fiatalodtam 20 évet. A Gryllus testvérek úgy néznek ki, mint mikor gyerek voltam, csak szakálluk őszbe csavarodott. Elképesztő, hány generáció nőtt fel rajtuk, nem tudtam kihagyni, hogy csináljak egy fotót a mesterrel. :) Aztán persze az apukák is beálltak a sorba, az ő gyerekeik most nőnek fel a Kalákán. :)

No, de mi is ez a Braindogs? Egyáltalán mi az a supergroup? Mikor nagyszerű híres zenészek összeállnak és jókedvükből rettentő jó zenét csinálnak. Valahogy így lehetne egy mondatban összefoglalni. És itt ugye akadnak bőven: Kiss Tibi és Livius a Quimbyből. A hiperkarmás-PUF-os Varga Laca és Frenk alkotják a ritmusszekciót, amit Livius perkája tesz teljessé. Ilyen erős alap mellett csak úgy tobzódunk a kiválóbbnál kiválóbb szólistákban, mint: az osztrák Ripoff Raskolnikov, aki már félig magyar, Mischa den Haring Hollandiából, a legendás Ian Siegal, a billentyűk mögött pedig Nagy Szabi, akit sokan többek között Hobó koncertekről ismerhetnek.

Ja, és, hogy mit játszanak? Tom Waits dalokat. Ripoff, Kiss Tibi, Ian és Livius is énekel olykor, így aztán az átlag 2-két és fél órás műsor egy pillanatra sem válik unalmassá. Rendesen oda van téve a só. Üvöltenek a karcosabbnál karcosabb vintage Fender kombók, a road szorgosan pótolja a színpadon nagy mennyiségben fogyó jóféle veresbort, hozzásegítve a művész urakat a katarzis eléréséhez.

Koncert után a szálláson folytatódott a diszkrét, úrias kikapcsolódás, amit vezérszónoka, a kissé kábult közönségét még a másnapi reggelinél is folyamatosan szóval tartó hírhedt perkás kolléga kormányzott bele a napfelkeltébe.

És igen, játszanak július 18-án Budapesten a Kobuciban. Ne hagyjátok ki!