Vasárnap buszozgattam az Alestormot, este fényezgettem nekik. A Magyarország nagyot ütött!

Kedden már repültünk Mátéval Berlinbe, ott megvártuk a finneket, aztán 4 óra buszozás a festői Quedlinburgba, ahol a szállásunk volt. UNESCO világörökség városka, a fesztivál a közeli reptéren, de csak másnap, úgyhogy volt fél napom kiegyengetni az idegeimet a koncert előtt. :)

Rock Harz Open Air fesztivál. Hatalmas színpad, 20 napom körbeslattyogni a várost, ami igen kellemesen alapozta meg a délutáni munkát.ezer ember. Volt idő bővel beállítani a cuccokat. Összefutottam egy szlovén arccal, akivel tavaly kétszer is találkoztam Pesten szolgáltatóként. Vicces, a MOM Kultban én nem emlékeztem, honnan ismerős, most ő kérdezte, hol is találkoztunk. Épp Tarja turnémenedzser/backline technikusa.

Changeover (átállás két zenekar között), egy óráig csak mienk a színpad, mert ikerszínpados a fesztivál. Két ugyanolyan színpad egymás mellett, amíg az egyiken megy a koncert, a másikon átállás van. Kevésbé kapkodós, mint a 25 perces átállás, amit le kellett gyúrnunk Csehországban két nappal később, cserébe borzalmas zaj van folyamatosan. A helyi brigád a fesztivál méretéhez mérten profi, csak a technikával volt valami irdatlan nagy probléma. Egy perccel kezdés előtt még kérdéses volt, hogy megszólal-e minden, mert akadozott a kommunikáció a színpad és a keverőállás között. Ennek eredményeképp nem jött meg a timecode jel, a vérnyomásom az egekben, fel-alá rohangáltam a létrán, mint a mérgezett egér (Ekkora fesztiválokon a keverőállás földszintje a hang, mert a földön állva lehet rendesen hallani, minek kell szólnia. Az első emelet a fényeseké, ezzel kiküszöbölve, hogy a keverőállás előtt álló emberek eltakarják a kilátást, és nyilván nagyszerű panoráma nyílik a színpadra. Itt a fejgép is elfért mellettünk, de amúgy a második emelet a fejgépeseké.), de a probléma nem oldódott meg, úgyhogy elengedtem a történetet, és legomboztam a bulit. Szerencsére legalább a nap is sütött, a szél is elfújta a füstöt, így annyira nem voltam csalódott, mintha mindez sötétben történik. It is what it is. Holnap jobb lesz. Megvártuk az autogramosztást, majd visszazúdultunk a szállásra, egy kellemes 2,5 órás alvásra.Fotó: Lars Hoffmann

Három óra a reptérre, zombi állapotban feladtuk a 17 csomagot, amiből a nagyja túlméretes, úgyhogy még egy kör a röntgenkapunál, ahol ezeket külön kell feladni.

A brigád felének Finnair aranykártyája van, annyit repkednek, így mindenki + egy emberrel – szóval az egész csapat – berongyoltunk a lounge-ba egy jó ingyenreggelire. Ez elég király, gyakorlatilag minden reptéren ingyen reggelink van így. :DEz egy olyan tudd, hogy értsd helyzet. Mint a James Bondban. :D

Reppenés Helsinkibe, leszálláskor szépen végignéztem a repülő haskamerájának képén, ahogy pattanunk egyet a kifutón, majd újra felszállunk. Borzasztó nagy köd és szél volt, a pilóta elbénázta a leszállást. Kis hullámvasút és egy kör után másodszorra sikerült abszolválni a műveletet. Rövid csill a reptéri szállodában, aztán bevágtuk magunk a cargo buszba, ami már nem csak több helyen lyukas, de már az eleje is rozzant egy jávorszarvas támadása után. Samival (hang) és Anttival (a Nightwish gitártechnikusa, most épp teljes backline ember, mert Toni, a finn dobtechnikus beteg) voltunk a crew. Hideg, szeles-esős idő Tamperében, Alestorm átállását is megkaptam, szépen beállítgattam mindent...aztán arra az egy órára, amíg játszottunk, kisütött a nap...ja meg jól fel is támadt a szél még a tetejébe, hogy a füstöt is kifújja a színpadról. A buli jó volt, én meg próbáltam kimatekozni a látsszanak a fények versus ne tűnjenek el a füstben a zenészek egyenletet. Mert ha a nehézfüst megindul, az meg van indulva. :P

Este 11-kor indultunk haza, akkor ment le a nap...de sötétedni valahogy nem nagyon akart. Hajnal kettőre értünk vissza Helsinkibe, akkorra már azon gondolkoztam, most ez a naplemente, vagy már a napfelkelte? :P Welcome to the North. :D Jövő héten nagyon északra megyünk. ;)Úgy többé-kevésbé ez a sötét ilyenkor. 

Négy óra alvás, csomagfeladás, lounge-reggeli, két óra reppenés Prágába, 4 óra buszozás, és már ott is vagyunk Vizovicében a Masters of Rock fesztiválon. Este fél 8-kor kezdünk. Épp, hogy nem headliner pozíció. Utánunk a Dead Daisies és a Lacuna Coil. A színpadmester közli, hogy a hátsó híd csak a headlinereknek van, előtte a fekete függöny. Mínusz 20 lámpa. Kösz, hogy ezt megemlítettétek a riderben. Mindegy, legalább annyival kevesebb pozíciót kell korrigálni. Szokásos egyenes fényhidak helyett a két híd középen kettévágva, kb 50 fokos szögben volt felrakva, sok állítgatást akasztva ezzel a nyakamba. A Dead Daisies emberével leboltoltam, hogy még egy átállás alatt tekergethessem a robotlámpákat. Így volt háromnegyed órám összesen.Mókás víztorony-ház Csehországban.

És láss csodát: Hála Istennek borult maradt az ég, minden működött és a végére még sötétedett is. Egy igazán jól sikerült koncert így a végére. Összerámolás után kicsit beboroztunk, kis lazítás. A slusszpoén a végén, hogy mivel Vizovice félúton van Prága és Budapest között, Máté kibulizta, hogy a shuttle egyenesen házhoz vigyen Pesten, ne Prágába. Örülünk, Vincent! :DFotó: Lukáš Urbaník Photography Teltházas Masters of Rock 20 ezer embererrel.

És mire összeszedtem az agyam, hogy zoknizzak, már reppenünk is újra Finnországba. Folyt. Köv.