Ezt már rég le akartam fényképezni. Nem vágta senki pofán, gyárliag ilyen alakja van. :D

Ferihegy, Skycourt lounge, Airport Scandic Aviacongress, Helsinki, Finnair lounge. Káosz, késés, Finnair lounge, járttörlés. A Finnair váróban összefutottunk a Nightwish-sal. Mentek FEZEN-re. :D

Következő járattal repültünk Ouluba. Meggyőződésem szerint a műszaki hibának hazudott indok valódi háttere, hogy a napi három belföldi járatból kettőt csináltak, mert úgyis befér mindenki egy gépbe...Hála Istennek így is időben odaértünk a fesztiválra. Este tízkor kezdtünk a koncert végére már kicsit kezdett szürkülni. Jó:)

Összerámolás után Kasperi megkínált egy Longeroval, még egyet a zsebembe tömött, nehogy szomjan maradjak. Jólelkű fiú.A finnek a hotel bárjában folytatták a dorbézolást, én a longeróm kivégezvén röhögtem egyet még a parkolóban felállított bungee jumping darun, és az éjfékor még nagyban gumikötelelző fesztiválozókon, majd diszkréten felkacsáztam a szobámba és beájultam az ágyamba. A reggelit sikerült még a nagy roham előtt abszolválni (tele lévén a fesztiválozók gazdagabbik rétegével a jurta), aztán Mátéval elsétáltunk a messziről világítótoronynak látszó kedves kis, tornyos faépítményt meglesni. Gugli szerint ők kastélynak hívják :P

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

És habár nem világítótorony, azért van egy jópofa kilátója, és a hőn áhított kávéző az aljában. Egyetlen hiba az óceán hiánya, de hát semmi sem tökéletes.
Oulu reptér, Helsinki Finnair lounge, jókedvű hazaút.

Kis nyaralás, következő hétvége: Briensersee fest, Svájc, A fesztivál, ahol trágyaszag van a nézőtéren. Másnap Himos Metal Fest, Finnország. Ahol végre minden adott egy jó fényshowhoz: lámpák és sötét. Egy időben, egy helyen. :D

• 
• 
• 

A Milka-tehenek elbújtak, de sztereotipikusan lélegzetelállító táj, csodaszép faházakkal. Mire a fesztiválra értünk, már erőst hullott az égi áldás. A szervezők rutinosan sátorba rakták a nagyszínpadot. Az idei a 33. fesztivál...ami jelenthetné akár azt is, hogy über profik. Borzasztó aranyosak, de a profizmust nem sikerült kicsiszolniuk három évtized alatt. Pici színpad, megszámlálhatatlan analóg lámpa (világít-nem világít), a helyszínen derült ki, hogy színfóliák nélkül. Aha, szóval van 32 fehér lámpám. A 10 spot úgy-ahogy jó lesz. Az már meg sem ütötte az ingerküszöböm, hogy 4 tök más gyártó belőlük, mert nem volt a szolgáltatónak 10 egyforma...

A washok szintén valami raktár mélyéről kerültek elő, de nem azok, amik a riderben voltak. Rövid izzadás és avo-fórumos kollégák online segítségével sikerült megfejteni, de aztán valami nem volt velük százas, mert a fényerejük erőst hiányos volt...

Beamek hiányát az ipari mennyiségű, de leglalább külön csatorán lévő PAR lámpával próbltam kompenzálni, így sok-sok fényfutással dinamika volt, csak a színek vesztek el...

Néhány óra alvás, hajnalban jött a shuttle. Volt reggel 5 percem körülnézni.

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

Zürich reptér, káosz, kisebb kirándulás, mire megtaláltuk a csomagfeladást. Mivel mindig priority adjuk fel a csomagokat, így nem volt gáz. Ami vicces, hogy amíg Berlinben minden csomagot végigszkenneltek a túlméretes feladásnál, itt a kigyúrt barátunk dobálta fel a futószalagra, címkét se nézett rajta...Ennyi fealdott csomagunk van egy átlagos bereptetős koncerten. 

Biztonsági ellenőrzés négy szinten. Pont jókor jött egy hölgy, elkiabálta magát: „priority, business class follow me”. Ha, hogy itt bemondásra megy? Állat. Gyorsan bent voltunk. Helsinkieben megkaptuk mind a 17 feladott csomagunkat. Nem úgy, mint a svéd Eclipse zenekar, akik mind a két fesztiválon előttünk játszottak. Nekik a hajnali gépről sikerült az egész felszerelésüket elszórni. Röpke három óra múlva már Helsinki ezerszigete felett imbolyogtunk lefelé.

Három óra buszozás, és ott vagyunk a várva várt Himos fesztiválon. Este tízes kezdés, ötezer fős sátor, és JÓ TECHNIKA! Kijelenthetem, hogy az emlúlt két év munkája ezen a napon ért be végre. Rettentő aranyos helyi fényes lány nagyon segítőkész, több, mint egy óra lámpállítgatás. Minden szépen működik. És végre ugrálok a keverő mögött. :)

Három szám után Toni (dobtechnikus) rohan, hogy Atte nem látja a dobot az agydurrantó black outjaimnál...fix, lekapcsolhatatlan frotfény Attéra, oda a teljes sötétség. Sebaj, legalább kompenzálom a Pakkahuone-bulit. :D Persze, az élet nem egy habostorta...Yannis két percig Captain Shadowként beszél a színpadon, mert beragadt egy timeline...hirtelen sokk, persze, hogy nem jut eszembe az egy gombos megoldás. Mindazonáltal ezen kívül nagyon oda volt téve a buli, youtube-on megtekinthető. ;)

• 
• 
• 
• 
• 
• 

A backstage-ben volt szauna, úgyhogy először életemben kipróbáltam az igazi finn szaunát, és rájöttem, hogy szemüveg nélkül az se zavar, ha pőrén kell beülni. :D A kollégák a tóba is beugráltak utána, de én még kezdő finn vagyok, maradtam a zuhanynál. Kis sörözgetés, illatos fenyőház szállás, buszozás, Finnair lounge, összefutottunk a nyaralni induló Antonnal és barátnőjével. Longero, jókedvő hazaút.

Kis pihenés, bécsi reptér meló, runnerkedés a Lamb of God, Kreator bulin, Soul Light hakni, és itt a huszadikai hétvége.

Reggel mentem a buszért, Barba Negra. Sabaton megérkezett két busszal, két kamionnal. Avatar nightlinere már bent állt. Dynaztyért én mentem a reptérre. Kis állítgatás a színpadon, fél hétkor a Dynazty kezdte a bált. Utána rohantam a buszhoz. Sabaton szálloda, crew szálloda. Taxi haza, három óra alvás, taxi a reptérre. Swiss Air, Zürich. Kirándulás, csomag végre megvan. Jean Pierre jött értem a fesztiválról. Vidám bajszos, idősödő franciasvájci úriember. Jót bszélgettünk az úton, elmesélte a fél életét. Dugó Zürichben, már olyan zenre fáradtam, hogy nem izgultam, mikor érünk oda. Mesélte, hogy egy kisebb szigethegy van a völgyben, ott van a fesztivál a tó felett, amúgy a nagyapjának itt volt szőlője, csak eladták, mert nem folytatta senki a családi bizniszt, de ő még a 200 éves családi házban él. Gyönyörű kőépület. Hagyományosan szőlőtermesztő vidék, mesebeli falucska, a házak aljából is szőlő nő ki az utcán. Beugrottunk Sheldonért, kicsit morcos volt, hogy elfoglaltam a helyét, de lepacsiztunk, és megbékélt a hátsó ülésel is.Érkezés, derágláttunk, hogyvagy? Ja mi se aludtunk.
Egy kávé, két Redbull. FOH, programozás, Dynazty koncert. A világ legviccesebb backline cége: 

Kis éledezés, újabb programozás, mert a BIB programja olyan bonyolult, hogy nem mertem beleprogramozni mást, úgyhogy a másik showfile-t használom a Dynaztyra. Még egy kis koffein, kaja, jöhet a BIB.

Összerámolás után végre kis lazulás, shuttle a hotelbe. A teraszon találkoztunk a dynaztys gitárosokkal, buzliztunk kicsit, aztán eldőltem. Ők a reggeli géppel repültek haza. Már úgyis minden mindegy alapon hajnalig ittak. :D
Sóher svájci reggeli, shuttle Zürichbe, búcsú a finnektől, reppenés haza. 

Most meg várjuk a gépet a Radiorock Cruise után a Finnair lounge-ban. Csak a szokásos. Lehet ezt, a nyári szezont lezáró bulit is összekaparom a fejemben, hogy hamarost beszámolhassak róla. A Steve 'n' Seagulls turné október végén indul, addig hébe-hóba rentálozok, hogy fenn maradjunk a felszínen. Holnap BME napok, Kisszínpad, három éjjelen által.