Eszterrel, az Ann My Guard zenekar fronthölgyével egy évvel korábban ismerkedtem meg, mikor az ausztrál The Mis-Made női rockzenekarral turnéztam. (Lehet, később még róluk is lesz poszt.) Miután nyertünk a Cseh Tamás Program külföldi turné pályázatán, lázas szervezkedésbe kezdtünk. (Itt jegyezném meg, sajnos csak dupla vagy semmi alapon működik a dolog, vagy leszervezel egy turnét, aztán reméled, hogy kapsz pénzt, vagy kapkodsz, és hajad tépve próbálsz last minute koncerteket összekaparni. Utóbbit Eszter átélte, és nem kívánja senkinek, meg lehet tőle kérdezni. Előbbibe szintén belefutottam a Sniffyction-nel, ahol kész volt a turné, de nem kaptunk pénzt rá. Hála Istennek kijöttünk nullára, de ez majd egy másik történet.)

Tehát a hajtépős bookingból, és rengeteg hihetetlenül segítőkész ember háttérmunkájával összehoztuk a fenti képen látható turnét. Ezzel el is érkeztünk a blog nyitó sorozatához, aminek esszenciáját próbálom majd nektek kimagozni.

Előkészületek:

Az alapvető probléma ott volt, hogy az áprilisban megjelenő pályázati eredmények tudatában kezdtünk neki a szervezkedésnek, de a turné megvalósításának határideje augusztus 31. volt. És akkor itt jön az első alapvetés: 

Turnét mindig legalább fél évvel előre szervezz (a nyár alapból necces).

Anglia B-terv volt, miután a német promóterünk cserben hagyott. Eszternek sok kontaktja van ott, mivel már megszervezett önerőből egy turnét oda 2015-ben. Repülő nem jöhetett szóba, szintén a már említett késői szervezés miatt. (Drága lett volna a jegy, backline-t [gitárerősítők, dobszerkó] kellett volna bérelni busszal stb.) A legolcsóbb megoldás tehát még így is az maradt, hogy busszal megyünk, még ha hosszú is a ki-be utazás. Ilyenkor persze a megoldás, hogy a Budapest-London tengelyre kötsz le bulikat, csakhogy nem könnyű dolog, pláne nem az nyáron. Mégis összejött egy Prága, Berlin, Gießen, így csak a hazaúton láttam rózsaszín elefántokat az úton magam előtt, de ne szaladjunk ennyire előre.

Ami valószínűleg sokatokat érdekel: a turnébusz. 

Ha az ember hetekre össze van zárva egy dobozba másik 5-6-8 emberrel, nagyon nem mindegy hogy telik az utazás. Szerencsések voltunk, hogy volt keret a Sprinterre. Ez a kategória legnagyobb- és legjobban felszerelt busza. Akkora belmagassága van, hogy ugrálni lehet benne, 9 kényelmes ülőhely, leválasztott raktér és egy igen kellemes ágy. (Ennek még fontos szerepe lesz a későbbiekben.) Gyakorlatilag aki ennél nagyobb busszal turnézik, az már nightliner-rel megy.

Na, ilyennel nem mentünk...még. :D

No, átvettem a buszt, összeszedtem a zenekart és irány Prága. Innen folytatódik a történet. :)