Legördülvén a kompról némi kanyargás után nem megszokott baloldalon találtam magam. Balkormányos busz Angliában, első fordított-közlekedésbeli vezetés. Ráadásul útfelújítás, szűkített sávok, ideiglenes minikörforgalmak. Mindez 500 km vezetés után, frissen, fitten. :P

Zárójeles megjegyzés: A kb. egy évvel korábban jogtiszta Európa-térképpel vásárolt IGO szoftveres Navon GPS-emen nem volt Egyesült Királyság térkép...lehet ott már előtte sejtettek valamit. Elindultunk a nagy zöld szigeten, (mást nem mutatott a GPS) maradt az Európa atlasz, két oldalinyi Angliával. Becsületükre legyen mondva, igen korrekt a kitáblázás.

Egyébiránt úgyis pont a nyár eleji Alpok-túrán mondtam, hogy ki kéne már megint próbálni az analóg módszert, úgy sokkal izgalmasabb. :D

Fotó: nem Kristóf

Eszter ötlete folytán az amúgy ingyenes autópálya helyett - azért az üzemagyagárakkal bőségesen pótolják az útdíjakat - a tengerparton igyekeztünk Portsmouth-ba. 50 km után azonban apró országutakon mentünk (értsd: alig szélesebb egy bicikliútnál :P), ami különösen izgalmas volt a Sprinterrel. Mivel az első 100 kilométeren még annyira nem éreztem a verda jobbját, inkább a bal tükörrel zúztam a sövényt, mint, hogy valaki lepattanjon rólunk. (Egyben maradt a tükör.)

Portsmouthban óriási fordulat állt be az életemben, mikor megállítottunk pár helyi tinédzsert a pub után kérdezősködve, és kiderült, hogy az angol nyelvkönyv cédémelléklete valóban egy létező dialektus. :D

A Golden Eagle pont olyan sztereotíp pub, mint amit az ember Angliában játszódó filmekben lát. A benne lévő emberek egytől egyig gentleman-ek voltak. (Leszámítva, hogy a sört azért kifizettették.) De az aznapi 800 kilométer után leírhatatlan élmény volt elkortyolgatni azt a nem egészen két és fél decit. :P

Fotó: Scholtz Kristóf

A főnök megkérdezte, hova megyünk másnap, mikor megtudta, hogy Newcastle, gúnyosan elvigyorodott és kijelentette, hogy ne is próbáljuk őket megérteni, még nekik se sikerül. Rögvest beugrott a nagy klasszikus...

Pláne, mikor másnap Allan Newcastle-ben megjegyezte, hogy ja, azok ott DÉLEN elég sznobok. :D De ő jobb fej volt, úgyhogy ha már választni kéne inkább az északi köcsögök, mint a déli buzik. :P

Szóval ezek szerint a jó öreg Guy Ritchie nem csak viccből szőtte bele a Ravaszba ezt az észak-déli ellentétet, valóban van némi társadalmi alapja. Habár elég az autópályán a kiírásra rápillantani...hja, akinek észak-déli irányban hosszúkás szigete van, végül is logikus. :D Minden esetre ezek a kis apró részletek teszik Angliát különlegessé. (Persze, ha már megszoktuk, hogy rossz oldalon vezetnek és hülye mértékegységeket használnak...nem, a hülye mértékegységeket képtelenség megszokni egy hét alatt.) 

Fotó: gugli

Prágához hasonlóan akusztikus koncertet adtak a srácok, majd még egy diszkrét százas Guilfordig, ahol Zsolti fogadott be minket, aki az előző turnén végig sofőrködött Eszteréknek. Esti delíriumomban elvétve egy pályalehajtót egy egészen érdekes éjjel rallizásba torkollt a nap. Aztán végül csak megérkeztünk. 900 km. 

Fotó: Scholtz Kristóf - Ne szólj be a sofőrnek 18 óra vezetés után.

Newcastle-ben valóban némi problémát okozott az "északiak" dialektusa, no meg a GPS hiánya. Aztán jó fél óra kavargás és egymásnak ellentmondó információk után Kristóf kiszúrt egy rockert "Na, Ő biztos tudja hol a klub...egy sarokra voltunk tőle. :)

Meleg ételt hoztak nekünk a koncert előtt, ez volt az első és utolsó angolok által készített melegétel, amit a turnén ettem (Micsoda megváltás volt a Torchban a jó magyar gulyás...), egész jó lett volna, ha só nem csilit használnak só helyett is. De sót nem lehetett sehonnan se szerezni. (note: Angliába vigyél magaddal a turnézokni mellé turnésót is.)

Fotó: nem Kristóf

Koncert után Allan szállásolt el minket, igen kellemes sörözés lett a vége. Végre. A sofőr is jól járt. Csak azok a Viktoriánus házak...lehet az angolok százötven éve mikor ezek a házak épültek, még törpék voltak, de az biztos, hogy nem Márton-kompatibilisek. Kívülről tök cukik - bár kissé nyomasztó, hogy az összes pont ugyanolyan - de belülről minden irányból épp a kellemesnél kisebbek. Bár ez még a nagyobb házak közé tartozott, két szintes volt, és nem értem el a plafont a tenyeremmel, mint Whitchurch-ben másnap.