Egy kis félreértés miatt szerdán 11-kor kint álltunk a megbeszélt helyen, aztán rájöttünk, hogy elképzelhető, hogy ők este 11re gondoltak. :D Mindegy, ha már kint vagyunk gyors reggeli a KFC-ben…nem volt más nyitva, nem vagyunk rá büszkék, meg nem is esett jól. :D

De ha már felkeltünk, nyakunkba kaptuk a várost Viktorral és Vilkóval. Andris visszament aludni Attilával a szállásra. :D

Toronyiránt lesétáltunk a Dunához (közmegegyezés szerint minden, várost kettészelő folyó Duna :P). A parton holland minőségű és infrastruktúrájú bicikliút halad végig, felette hatalmas betonpilléreken – néhol a folyó felett – van az autópálya. Ott volt hely neki. A bicikliutat néhol egy-egy indokolatlan street workout játszótér, vagy kosárpálya szegélyezi.

Amikor meguntuk a sétálgatást, felcuppantunk a metróra, hogy hamarabb eljussunk egy véletlenszerűen kiválasztott másik városrészbe.

Választásunk jónak bizonyult, egy utcányi autószerelő műhelyen átbandukolva megtaláltuk ezt az autentikus kapuval elválasztott negyedet.

Apró betonházak, rengeteg színes felirat, autentikus éttermek, mindenféle boltok, ronda ismeretlen állatok akváriumban, ruhaszárítón csöpögő hínárok, random Maseratik, német felségjelzésű, de koreai rendszámú BMW…az egésznek erőteljes Balkán hangulata volt. Villanyszerelők rémálma a fejünk felett, bármerre néztünk. És az utca végén három apró felhőkarcoló adta meg a kontrasztot, diszkréten jelezve a negyed végét. Alapvetően ez jellemzi Szöult, egy darabka 20. század közepétől néhány utcára egy darabka 21. század. Ahogy a gugli street view képeit összevetettem a műholdképpel, rögvest feltűnt, milyen dinamikusan változik a városkép. Mindössze pár év eltérés volt a gugliautó által készített képek és a frissített műholdképek között, azonban az alatt egész negyedek változtak toronyházakká.

Az aluljáróban megtaláltuk a bennszülöttek kedvelt gyorsbüféjét. Pár kevésbé gyanús ételt ki is próbáltunk, amint azt a mellékelt ábra mutatja.

Következő programpont egy masszív épület megtalálása volt.

Ottjártunkkor már szerkezetkész, de még nem adták át. A Lotte World Tower 555 méteres magasságával a világ 5. legmagasabb épülete.

https://en.wikipedia.org/wiki/Lotte_World_Tower

De hol vannak az emberek?

Bármerre mentünk, legyen az 4 sávos főút, melós utca, folyópart vagy pláza – igencsak szükségét éreztük egy jó kávénak és a hozzá tartozó egyéb tevékenységeknek – mindenhol csak elvétve lézengő embereket, vagy épp a műhelyben dolgozó szerelőket láttunk. Mégis felmerül a kérdés: hova tűnik 25 millió ember? Hova tud elbújni ekkora embertömeg, még ha egy pestmegyényi területen is? Lehet, hogy csak a statisztákat küldték ki délelőtt? Pár órával később megkaptuk a nem túl meglepő, bár budapesti élethez szokott embernek furcsa választ: dolgoznak. :D

Igen, valószínűleg Budapest a vállalkozók városa, mert valahogy mindenki ráér, teljesen indokolatlan időben tud dugó lenni, legyen az délelőtt 11, vagy este 10. Hát Szöulban nem. Ott az emberek úgy általában dolgozni járnak napközben, és délután öt felé meg is kaptam az áhított ázsiai nagyváros életérzést a metróban. :D

Itt ugyan nincsenek metrókocsiba embereket tuszkoló munkatársak, mint Japánban, de ha megindulnak a milliók haza, az meglátszik. Ellenben fegyelmezetten megy mindenki a dolgára, senki nem lökdösődik (Isztambul), senki nem anyázik, kiabál (Budapest). Viszont az emberek 99 %-a kussol a metrón, és piszkálja különböző magas színvonalú, kijelzővel ellátott elektronikus készülékeit. A metróállomások peronját üvegfal választja el a sínektől, az emberek libasorban várakoznak az ajtók mellett kijelölt sávban. A metró +- 30 centi pontossággal jó helyen is áll meg.

Miután visszatekertük a nyakunkat a helyére, elmetróztunk a város másik felére, hogy közelebb kerüljünk a TV-toronyhoz, ami az Itaewon Dong feletti Gellérthegyen van. Nem bízván benne, hogy megtaláljuk a megfelelő buszt, taxiba cuppantunk, ami 3 buszjegy áránál kicsit kevesebbért vitt fel minket a libegőig, amivel a toronyba lehet reppenni igen látványosan.

Csak üvegen keresztül lehet nézelődni a Seoul Towerben, így erőst az üvegre cuppanva csodáltuk Szöul esti fényeit. A panorámabudi azért elég jó fejlesztés. :)

Párszáz méter séta után megtaláltuk a buszmegállót, feltöltöttük készleteinket a piroskupakosból, majd kiderült, hogy a busz majdnem házhoz visz.

Andris és Attila, miután kialudta magát, elment a NATY-val bepolipozni. Aztán diszkrét sörözés után Itaewonban együtt folytattuk az estét.

Esti látkép a hostel tetejéről.

 Hosszú nap után pihenő: folyt. kövö.