Ez a cikk is kicsit eltér a többiektől, mivel nem turnén vagyok, de némi köze azért van a dologhoz, mivel a FEMME menedzserével jöttem tárgyalni, és ha már kiugrottam Hollandiába, gondoltam csak beleszippantok, a hanyatló Nyugat ópiumába. 

Elképesztően olcsón jutottam hozzá (wizzair discount clubtagságival 6500Ft-ért oda-vissza) a repülőjegyeimhez. Egyéb iránt minden más meg meglehetősen drága, ha valaki arra adná a fejét, hogy kiruccan Eindhovenbe, készüljön fel, hogy a legolcsóbb hostel 32 fős hálótermében 25 euró egy ágy…én 30 ért voltam egy nagyon korrekt másikban, 4 ágyasban. Egyetlen kellemetlensége, hogy a vizesblokkhoz el kell kirándulni a mínusz egyre.

Szóval a hajnali géppel két óra alatt átröppentem Noord-Brabant tartományba. A reptéren egy szimpatikus magyar lánnyal megfejtettük, hogy kell bejutni a városba (401-es busz, 3,98 Euró), bent már én kalauzoltam el a Maastrichtba tartó vonathoz. Hamar asszimilálódok. :P

Hosszas expedíció végén sikerült találnom egy kávézót, ami már 10-kor kinyit. Elég kényelmes népség ez a holland, a legtöbb délelőtt még takarít. Behuppantam feltölteni kimerülőben lévű koffeintartalékaimat, majd a pincérlány meglepetéssörét kortyolgatva dolgozgattam kicsit.

Bevásároltam az ebédemet a Sparban, aztán átmentem az Altstadtba, ahol játszani fogunk a Leecherrel és az Ann My Guarddal októberben. Ton, a fesztiválmenedzser direkt ide szervezte a találkozót. Igen hangulatos klub, pont olyan, ahol szívesen játszik az ember, de még nem túl nagy ahhoz, hogy kínosan nézzen ki, ha nem tudsz 400 embert behozni.

Mire Ton megjött, már kellemesen jókedvű voltam az 5 és fél eurós söröktől. Egyszer élünk. Marha jópofa manus, ő is azok közé tartozik, akik próbálnak nonprofit alapon segíteni egy szubkultúra fenntartásában. Nyilván a metálba is igen sok műfaj beletartozik, ő a női énekes bandáknak ad lehetőséget a régióban. Amióta megszűnt a Metal Female Voices nagy fesztivál, gyakorlatilag a FEMME hiánypótló. Elmesélte, hogy a születésnapjára szervezett egyszer egy bulit, ahol pár banda fellépett, aztán egymás után kapta a megkereséseket és már nem volt megállás. Jelenleg a meghívott együtteseken kívül 4 országban tehetségkutatót is tartanak, onnan is be lehet kerülni a FEMME-re. Miután Tonnal még pár sör mellett megbeszéltünk mindent, ő ment a dolgára, én meg elindultam pénzváltót keresni, mert az Altstadtban nem lehet kártyával fizetni, én meg elettem-ittam mind a húsz euró kápémat. :P

Az Állomáson – Station. Tényleg csak így hívják. Nem kell cifrázni, egy helyen van a vonat és a buszvég is, kicsi város, nincs másik. Így hát csak Station – megtudtam a Western Unionban, hogy a magyar valuta történelmi mélypontra zuhant…364 forintért vettem eurót.

Visszatértem az Altstadtba, ahol a helyiekkel iszogattam még kicsit, aztán – mivel nem fogadott a kb 25 couchsurfingesből, akiknek írtam, egy se, elballagtam a hostelbe. Ott összehaverkodtam norvég szobatársammal, aki az állította, hogy közvetlen a hostel mellett van egy coffeeshop – neem, az nem kávézó ;) – állapotából kiindulva arra a megállapításra jutottam, hogy valószínűleg igazat mond.

Mivel baromira ráértem, mert csak 11-kor kellett kicsekkolni, miután a többi lakótársam elhúzott hajnalban, nyugodtan lustálkodhattam. Összekaparván magam elbaktattam a 10-kor nyitó törzshelyemre egy jó kávéra, töprengeni a világ nagy dolgain. Miután kimorfondíroztam magam, elbóklásztam megnézni Eindhoven leghíresebb nevezetességét, az életképet ami megörökítette egy bowling-golyó életének legboldogabb pillanatát.

Úgy látszik errefelé a kedd a piacnap, mert a főtér megtelt árusokkal, nagyjából annyi méteráruval, amivel körbe lehetne tekerni Eindhovent – de nem a régi városfal körül, inkább a nullásnál. :D És gigantikus sajtokkal.

Elzarándokoltam a város egyik leghangulatosabb parkjába elfogyasztani sparos ebédemet, közben privát női box edzést néztem. A park környékén kezdődik a sztereotip holland kertváros, alacsony kerítésű, lényegében függönytelen, piros téglás házakkal. Számomra ez a környék maga a nyomasztóan élérevasalt jólét ingerszegény nyugalmának megtestesítője. Hátborzongató. Ilyen dolgokon gondolkozva igyekeztem visszajutni a kocsmákkal bőségesen ellátott civilizációba, amikor…találtam egy kutyaszart a járdán!

Bizonyítékot kivételesen nem mellékelek, rábízom a fantáziátokra a dolgot. Minden bizonnyal valami fiatal, lázadó helyi anarchista műve lehetett, ezzel tiltakozván Mercikkel és Teslákkal teli élete túlságosan rendezett hétköznapjai ellen. Mindegy, majd a porszívós srác – aminek személyiségi okok miatt nem mutatjuk az arcát – felszippantja. Igen, itt nem söpörnek, önjáró porszívóval nyomulnak a Nyugat 21. századi utcaseprői. :D

Exidentli benéztem egy coffeshopba, de olyan fűszag volt már a pultnál is, hogy úgy döntöttem ezt az élményt hanyagolom októberig. :D

Valószínűleg sokan találkoztatok a Szigeten, és egyéb fesztiválokon kirakott panoráma-piszoárokkal...nos, a hollandok TÉNYLEG simán kiteszik ezeket az utcára. :D

Altstadt jól bevált hely, nagyszerűen lehet turnézoknit írni, kellemes zene szól, baromi kedvesek a pultos lányok, és még nem ittam végig a csapoltsör kínálatot, úgyhogy: törzshely B. Körülbelül hatésfél méterre az utca túloldalán van egy kolbászautómata, ahonnan – ahogy a pultos lány mondta – really Dutch - kolbászt lehet venni két euróért. Finom, friss, ropogós, forró. Mint az ötdolláros koktél a Jack Rabbit Slimsben: nem tudom, hogy megér-e 2 eurót, de kurv@jó. :D

A valahányadik sör után összehaverkodtam a tulajjal, egy alkesz rockerrel, meg két lánnyal, akikből ez egyik a tegnapi pultos volt. Egyikük se ismerte a Kis Herceget, még Exupéry nevét se hallották, de amikor lerajzoltam a csukott óriáskígyót, az, aki nem a tegnapi csapos volt, azt mondta, hogy biztos egy tevét emészt. Határeset, elfogadjuk. Van remény a holland fiatalságban. Mondjuk lehet csak különleges kivétel volt. Épp Vintage Trouble koncertre készülődött a Effenaarba. 

Reggel fél óra alatt kint voltam a reptéren. Az a legjobb ezekben a pici repterekben, hogy bár majd' egy óráig tartott, amíg végigkígyóztam a biztonsági ellenőrzésen, kényelmes kanapékon csillezgetve nézheted, hogy a sok hülye sorban áll, aztán odaballagsz, a kapuhoz, ha elfogytak az emberek, és már mehetsz is a géphez. A priority-sek meg 20 percet állnak kint a hidegben. :P

Külön mókás performansz volt, hogy közölték, rosszul lettek kiosztva a helyek, orr-nehéz géppel nem tudunk felszállni, úgyhogy átültettek 10-20 embert a gép végébe. :D Így már sikerült.