Igazából már a háttérsztori is kicsit mókás, mivel úgy kerültem a Turisassal (finn harcosmetál :D) kapcsolatba, hogy egy jeruzsálemi klubnak írtam, hogy nem akarnak-e Leecher koncertet, akik továbbítottak egy tel-avivi promóterhez, aki közölte, hogy – a fene se gondolta volna – eléggé telített a piac náluk, csak a nagy metál-zenekarokra mennek az emberek, akik majdhogy’ hetente játszanak náluk. Viszont jön a Turisas májusban, oda eléjük be tudna tenni, de nem tud fizetni. Sajnos hétköznap lévén ezt a lehetőséget elvetettem, de rápillantván az oldalukra kiderült, hogy a balkáni turnéjuk egyik vasárnapi állomása Szófia. Rájuk is írtam tüstént, ahonnan meglepően hamar azt a választ kaptam, hogy nekik mindegy, beszéljek a bolgár promóterrel. Ő pedig – úgy látszik megint kifogtam egy jó arcot – azt mondta, hogy jöjjünk nyugodtan. Így hát az osztálypénzt átcsoportosítva a szófiai bulira kezdtünk fókuszálni.
Ráadásul - mint később kiderült - valami félrecsúszott és nem volt helyi előzenekar, így elég jó pozícióból indultunk.

Egyetlen probléma a limitált szabadságokkal van, azt találtam ki, hogy lemegyünk szombaton – és ha már lemegyünk, miért is ne csináljunk egy bulit Nišben odafelé, úgyis aludni kell egyet valahol – és vasárnap buli után éjjel hazazúdulunk. Ennek megvalósításában gyerekkori cimborám sietett segítségünkre, aki közölte, hogy már a múltkor is szívesen jött volna, csak nem tudott kivenni szabit, de most aztán mindenképp. Így lett váltósofőröm, Csabi derekasan végig is vezette az egész éjszakát, míg én hátul szunyókáltam az ősszel épített ágyon.

Gyülekezési pont: BAH, OMV, Kutor 11-re emlékezett. Bosszúból kézzel kellett megennie a gyümölcstorta marcangolt maradékait, amit neki hagytunk. :P

Az első kellemetlenség a határon ért minket: Egy órás várakozással még nem is lett volna baj, de amikor az utolsó láncszem, a szerb vám következett, kifogtuk az egyetlen kretén, hatalommániás, kötekedő vámost, aki ATA carnet nélkül nem engedett át. Elküldött a büróba, hogy vegyek transit documentet, a bürós srác segítőkész volt, de nem sikerült meggyőznie barátunkat. Mondta, abban tud segíteni, hogy soron kívül beküld a cargo-sorba, és 150-200 euró a papírozás. De így is legalább két órát vesztünk. A többiek a senki földjén csillezgettek, amíg próbáltam valami megoldást kiizzadni. Meghánytuk-vetettük a lehetőségeket, és arra jutottunk, az egyetlen megoldás, és talán akkor még este Nišbe érünk, ha egy másik határátkelőn próbálkozunk…

Ekkor azonban jobbra pillantottam a belépő oldalra, ahol Csabi állítása szerint az elmúlt fél órában nagyjából tíz métert haladtak az autók. Nincs mese, ha ma akarunk koncertet, előre kell átjutni. Visszamentem a vámosokhoz, a haverunk eltűnt! Mondtam a kollégájának, mi a helyzet, hatra Nišben kell lennünk, zenélünk. Ő csóválta a fejét, mondtam, tudom, hogy már így is késünk. Dünnyögött valamit egy ősz kollégával, intett, hogy álljunk be a sorba hozzá. 10 perc múlva vígan vágtattunk a szerb autópályán.

Kis késéssel értük el a dél-szerbiai városkát, a Black Stage-ben balkáni lazasággal fogadtak, az egyetlen offisöl ember a főnök fia volt, akitől legalább pár sör fogyasztást sikerült elintézni. Hangmérnök nincs, de egy épp ott iszogató helyi zenész srác segített belőni a cuccot. Borzasztó hangtechnika, monitor sincs, de még így is gerjed az ének, mert a PA a zenészek mögött szól…hála Istennek hoztunk fülmonitort a lányoknak. Késői kezdés, a csapos lánynak kellett volna szednie a jegyet. Sejtettem, hogy annak nem lenne jó vége, úgyhogy Csabink elintézte beengedést. 25 fizetőnk volt, akik széttombolták a termet, ami valami csoda folytán meglepően jól szólt, én félálomban villogtattam a lámpákat nekik, és a legszebb az volt az egészben, hogy utána teli vigyorral a fejükön jöttek le a színpadról, hogy milyen jó buli volt. És tényleg. :) Igen jól megágyaztunk ezzel az estével Szófiának.

Kialudtuk magunkat, elmentünk egy jót reggelizni a helyi Váci utcába, ahol Csabi, a kis trükkös, sunyi módon kifizette az egész számlát. Mit csináljon az ember, ha olyan barátai vannak, akik eljönnek egy hétvégére ingyen melózni, és még szponzorálják is a zenekart? :P

Induláskor kiderült, hogy Ági születésnapi héliumos lufijai hancúroztak az éjjel a buszban…

Kicsit ellazultuk az időt, ezért nem maradt városnézésre, de majd pótoljuk a következő, nightlineres turnén. :P

Abban a Mixtape5-ben volt a koncert, ahol a Sleepmakeswaves-szel voltam három éve, csak most a nagy teremben. Úgy kell elképzelni, mintha a Lehel téri aluljáróban lenne a klub. Kicsit tré a load in, de kaptunk segítséget a bepakoláshoz.

Ott volt a bolgár szervezőnk német barátja, aki úgy néz ki, mint Anton, az Arkona turnémenedzsere. :) Nagyon sokat segített, fejedelmi ellátást kaptunk, mondta, hogy a három méteres vinyl molinót elkérhetjük buli után, csak beszéljünk a főnökkel. Amikor viccelődtünk, hogy milyen király lesz a próbateremben, elvigyorodott és bólogatott. Ekkor megfagyott a levegő:

-Te értesz magyarul???

-Jaaa, persze, faterom magyar. De csak egy kicsit beszélek.

-Ja, bocs :D

Amikor valakinek a testbeszédéből rájössz, hogy érti, amit mondasz. Borzasztó vicces. :D

Nagyon profi volt Szófiában minden: szervezés, fény-hang, a háttércsapat. Olyan hangmérnök volt, hogy ha lenne rá pénzünk, őt vinnénk mostantól, senki mást. Összesen egy ridert kapott előzetesen, és úgy megkeverte a hangot, hogy leesett az arcom. A zenekar nagyon felpörgött, olyan profi produkciót láttam tőlük, amit eddig még soha, pedig az Arkona-turnén is rendesen odatették magukat. A Turisas közönsége a második szám után már őrjöngött, a koncert végén pedig nem akarták leengedni a srácokat a színpadról. Miután kimentek a mörcspultba – ahol Csabi, aki ipari mennyiségben ad el pertolkémiai termékeket a Molnál, és megkérte a Turisas, hogy az ő cuccuk is árulja, olyan forgalmat csinált, hogy a turnénk költségvetésének a fele kijött belőle, és akkor ne beszéljünk a Turisas bevételéről – fél órán keresztül osztogattak autogramokat, és fotózkodtak a rajongókkal.

A finnek úgy odab*tak, hogy az agyunk elszállt, végig is buliztuk a koncertet, majd kaptak egy Anett által hozott jóféle házi páleszt hálánk jeléül, amitől erőst fulladoztak is. :D

Itt lehet még nézegetni pár dalt tőlünk élőben.

Aztán miután kifújták magukat, kijöttek a mi öltözőnkhöz dumálgatni. Nagyon jópofa, közvetlen figurák, remélem ezzel a találkozással beloptuk magunkat a szívükbe, és lesz folytatása a közös turnézásnak.

Összerámoltuk magunk, be a buszba, és reggel tízkor fent voltunk Pesten. Mindenkit kidobtunk a home-office-ban, majd hazatántorogtam rápihenni a másnap kezdődő erdélyi Junkies-turnéra…