Paddyzünk. Természetesen. Mint múltkor.

Laza hat óra alatt lehömpölyögtünk Klagenfurtba, ahol headliner voltunk a városi fesztiválon. Úrrá léve a káoszon (Színpad a tér közepén, se backstage, se egy előkészítő, se egy biztonsági őr. Robi a lépcső mellett rakta össze a cuccot. Öltöző 5 perc sétára), Visszamentem a zenekarért, felnyaláboltunk egy hektoliternyi vizet, és irány a színpad. Csúszás, technikai gebasz, de csak elkezdtük. Road Hog pult, életemben nem dolgoztam vele. Mára is jutott kihívás. Az osztrák kolléga nagyszerűen programozta fel a Hogot, kifejezetten jól sikerült a buli, nagyon élveztem. Ahogy klagenfurti fiatalok, én is végigtomboltam a koncertet.

Zenekar szállásra, gyors berámolás, 5 óra alvás, reggeli, gyerünk. Két órával csúsztattuk az eredeti indulási időt, hogy ne haljunk meg útközben, bár aggodalmamat fejeztem ki az érkezés időbeni kivitelezhetőségének vonatkozásában. :P

Indokolatlan tűzcsap

Nyilván ilyenkor jön három szokásos szombati pályadugó. Forródróton tartottam a kapcsolatot Sarával, aki érthető módon cseppet ideges volt, hogy a főfellépőt felszippantotta a német autópálya. 20:15-ös kezdésre 19:58-kor robbantunk be a Burgba. A stagehand-ek ugrásra készen vártak. 17 perc késéssel kezdtük a bulit, kivívva a helyi brigád elismerését. Már csak a timing betartásában kéne ilyen profinak lennünk. :P

A fonott hajú szőke kislány fülét befogva, kétségbeesetten állt a sörpadon apukája előtt. Hirtelen bevillant, hogy van nálam egy pót-füldugó. A férfi beleszobrászkodta a fülébe, a kislány füldugóig érő vigyorral viharzott el a színpad irányába. Kisvártatva megjelent még egy ugyanolyan kislány, nagyon csalódott volt, amikor kiderült, hogy nincs több füldugó. Apukája megpróbált papírzsepiből gyártani neki is valami fülvédelmet. Ekkor jutott eszembe, hogy van egy vésztartalék a táskámban. Berohantam érte. Innentől két boldog kislány szaladgált az egész koncert alatt körbe-körbe a várban. Ezért már megérte eljönni Burg Satzveybe.

Kidobtuk Düsseldorfban a zenekar kényelmesebb részét, és nekivágtunk a mai 1200 km-nek.  Ahogy Flandriában téptem a hajam az autópályán, majdnem olyan kellemetlenek a kirajzott vasárnapi hollandok a német utakon. Hány holland kell, hogy sebességkorlát nélküli kétsávos autópálya 10 percre 100-ra lassuljon...egy, meg egy busz, amit nem mer annál gyorsabban megelőzni. Az amúgy gyér forgalomban koncentrációjuk ugrásszerűen nő. És pár terepjáróst leszámítva mind ugyanúgy vezet. Éljenek a holland terepjárósok!

Sikerült elcsípnünk életem legviccesebb koccanását. Jó, szegény buszsofőr, elég kínos magyarázkodása lehet a főnökével, de mégis:

- Főnök, van egy kis baj...beleállt a szélvédőbe egy helikopter. :D

A kevésbé szemfüles buszsofőr figyelmét elkerülte, az előtte futó tréleren szállított helikopter farka...Mázlija volt, jobb felső sarkon kandikált be a helikopter, jó 30 centit.

Hétfőn szusszanás, készülődés a szigetes Paddyre. Közben kaptam az infót, hogy jó lenne kiérni reggelre Innsbruckba az Alestorm cuccáért a busyardra...
Program átszervez, Sprinter felvesz.

Amióta a Szigetet megvették az amcsik, szignifikánsan csökkent a magyar zenekarok száma. Azon a színpadin, ahol eddig csak magyar zenekarok játszottak, most elvétve fordul elő néhány. Azok is angolul éneklős fajta. Az még felvet pár kérdést, hogy a magát „Alternative Acoustic Lyrical” műfaji megnevezéssel aposztrofáló Tel avivi székhelyű együttest a Paddy zúzása utánra tették. A keverőállás pedig a Volthoz hasonlóan ismét indokolatlanul közel volt a színpadhoz, holott mögötte volt mégannyi hely, mint előtte. Mintha azt akarnák ezzel sugallni, hogy tökmindegy, ha akarja se lássa az ott játszó bandákat ezernél több ember. Mintha össze is ment volna a színpad tavaly óta...

Mi világosban is lezúztuk a bulit, bár koncert előtt felmerült az ötlet, hogy a 38 fokra való tekintettel inkább az öltözőben játszanak a férfiak, és a kivetítőn közvetítjük. :D

Koncert után elnyargaltam a nagyszínpad FOH-jába meglátogatni Mezei kollégát, aki annyit turnézik, hogy talán december végén lesz ideje egyet sörözni. :D

Összekoffeineztem magam, bevágódtam a Sprinterbe, Bécsben apokaliptikus vihart kaptam, hogy fenntartsa az adrenalin-szintemet. Félúton aludtam egyet. (Előtte megálltam) Azért az elég durva, hogy 3 órája infarktust kaptunk a melegben, most meg be kellett kapcsolnom az állófűtést...
Szezon van, nightlinereket csak nyomokban tartalmaz.

Délelőtt 11-kor a busyardon voltam, berámoltuk a szajrét a sofőrrel, aztán este 20:21 perckor néhány centivel a föld felett lebegve (16 óra vezetés, megfelelő mennyiségű koffein, és nem megfelelő mennyiségű alvás precízen beállított receptjével érhető el a kívánt hatás) beálltam a szekérrel az Alestorm-bázisra, kikötöttem a lovakat és szóltam a kigyúrt roadoknak, hogy lehet pakolni. (A kigyúrt roadok Hartmann elvtárs és jómagam voltunk. :D)

800 üzenetváltás a koreaiakkal, holnap reppenünk. Metal.

Az estlegees elrísákaot nézézetk el nekm, a fetniek mitat. ;)