Steve 'n' Seagulls a fedélzeten
Akkor még nem sejtettem, hogy...
Érsi rámírt: kell meló? négy nap, Budapest-Krakkó-Varsó-Budapest. Sprinterrel kell vinni körbe a zenekart. Ó, hát persze, megint egy fizetett nyaralás!
Két nappal később megláttam a naptárban: Stene ’n’ Seagulls. Óóóó jeee! ó, nem is akárkik!
Felcsíptem a bébiszittert, majd zúdultunk Ferihegyre. Ennyi cuccal még életemben nem láttam zenekart repülni. Plafonig raktuk a Sprintert. Dobszerkót is viszik magukkal, de olyan vékony az összes dobtest, amik össze vannak matrjoska-babázva egy tokba, hogy fel lehet adni csomagként. Irány a Barba Negra. Délután rápihentem a bulira, azért meghallgattam közben egy koncertfelvételüket. Este Jani bá nyomkodta nekik a gombokat, keverőállásból néztem végig a bulit. Először láttam őket élőben. Ekkor tudatosult bennem, hogy ezek nem valami finn parasztcountryt nyomnak: vérprofi zenész az összes tag, olyan hangszereléssel, hogy leszakadt az arcom tőle. :D
Barba klip a koncertről:
https://www.facebook.com/BARBA.NEGRA.HUNGARY/videos/442773891188071
Reggel hotel, kilőttünk Krakkónak. Már a reptéren kiderült, ezek a legaranyosabb csávók a világon. :)
Ha a zenészek jóarcságának új SI mértékegysége a Dynazty (Dy), akkor a Steve ’n’ Seagulls kábé 1,5 Dy. :P
Már a barbás koncert után összebarátkoztunk. Odafelé úton megfogalmazódott bennem a gondolat, ha nem leszek agyhalott, mire megérkezünk, felteszem a nagy kérdést.
Egyenesen észak felé, Besztercebányán keresztül mentünk. Donovalyt elhagyva meg-megjelennek azok a kedves, régi gerendaházak, majd a lengyel határon átérve a zebrákat őrző nyalókás kislányok, és mindig megcsodálom azt a jellegzetes mókás tetőformát, amivel máshol nem találkoztam, de változatainak sokaságával tele a környék.
Nem voltam agyhalott-->
„Mit szólnátok, ha fényeznélek titeket a mai bulin?” „Ó, király lenne”. Ezzel meg is beszéltük a dolgot. A Beast in Black elég jó referencia volt ezek szerint.
Mivel hirtelen jött az ötlet, és nem akartam az irányítóközpontot szétkapni otthon, így nem volt nálam saját pult. Itt az alkalom, hogy tanuljunk valami újat. A helyi srác készségesen tanítgatta az MA2-t (jelenleg piacvezető fénypult gyártó), bár bizonyos dolgokkal akadtak problémái. Azért nagyvonalakban sikerült megvalósítani, amit akartam, bár figyelni kellett, hogy a szólókiemelésnél ne mozogjanak a lámpák. Ez az Avo-n (az én pultom) két kattintás. A srác nem talált rá megoldást az övén. (Nyilván van, de hát vatevör).
Barba délutánján gondolkodtam a dolgon, és most is koncert előtt rám tört azért az izgulás. És mindkét alkalommal eszembe jutott, amit mondtál, kedves Adél!
„Jó, jó...csak hát kéne 75%-kal több önbizalom”
És megint benne a van a kezed valamiben...amikor az ember elbizonytalanodik, Isten ujja Adél formájában pöcköli tovább a jó irányba. ;)
Amint a sirályok belecsaptak a húrokba, elszállt minden lámpaláz, boogie a lábban, és mire észbe kaptam vége volt a koncertnek. A fiúk minden egyes kapunyitás után már a mörcsben állnak, és koncert után is azonnal zúdulnak ki a közönségbe. Mindenkivel borzasztó közvetlenek, és rá van írva a fejükre, mennyire hiteles az egész sztori.
Load out, Novotel. Páratlan voltunk, saját szobát kaptam. Itt jegyezném meg, hogy azt hittem, a nagy zöldülés jegyében kikopó félben van a mindent két milliliterenként becsomagolunk undorítóan pazarló világa, de úgy tűnik, gazdagéknak nem felel meg a falra szerelt tusfürdő. A só nélküli tojásrántotta, amire 1 grammonként csomagolva lehet szórni az ízt, kissé kiütötte a reggeli biztosítékot. És akkor jött minden turnék reggeli rémálma: VIZEZETT NARANCSLÉ. Ezen a ponton végleg leírta magát a Novotel Krakkó, és ezen még a meglepően iható kavé sem tudott enyhíteni. (Morcos, dühös ördögfej + :P)
Laza 3 és fél óra Varsóba. Kisebb, egyetemi klub. Átverekedtük magunk a portáson, felrángattuk az első emeletre a szajrét. Chamsys pult. Zsír, ma is tanulunk valamit. :D A helyi ember borzasztó jó arc, és ért is a pultjához.
Itt ugorj két bekezdést, ha nem érdekel egy pici szakmázás. ;)
Leszámítva, hogy annak olyan apró kijelzője van, hogy minden második alkalommal mellényúl az ember, ilyen közeli összehasonlításban messze veri a piacvezetőt. Persze nekem az Avolites mindent visz, már teljesen ráállt az agyam, de a kis kék doboz, tényleg nagyságrendekkel egyszerűbben programozható, mint az MA.
Ugyebár a hangpultok is másmilyenek gyártótól függően, de a hang, az a hang. Frekvenciákkal, hangeffektekkel dolgozik a hangmérnök. A fénypultok „agya” gyártótól függően teljesen más gondolkodással van felépítve, és bár az alap programozási struktúra hasonló, programok írása, fény-és mozgás effektek generálása merőben különbözik. Az pedig, hogy mit mentesz a faderekre, megszámlálhatatlan lehetőséget biztosít. Hangpulton ott a hangerő. Fénypulton lehet fényerő, mozgás, effekt, szólókiemelés, bármi, amit épp gondol az ember. Így aztán nyilván minden fényes a saját gondolkodása szerint programozza fel a pultját. Ezért is volt egy kis agytorna minden alkalommal, hogy kézre álljon a beállítás. És – ilyen kivételes esetektől eltekintve – ezért járok saját pulttal. No de elég a szakmázásból.
Valahogy úgy éreztem, Szilveszter jobban illik ehhez a brigádhoz, mint a Jinjer. :P
Mikor befejeztem a programozást, indulok vissza a backstage-be, megállít a hangos meg a harmonikás, majd rögtön a tárgyra is térnek:
„Mondd, nincs kedved ősszel velünk turnézni?” :D
Hát már hogy a fenébe ne lenne! Felvázoltam nekik az apróbb nehézségeket, meg, hogy hát azért ezt otthon meg kell beszélni a főnökséggel (If you know what I mean :P), de hála Istennek a főnökség támogató hátországot biztosít, így van esély egy jó, októberi turnéra. Érsi nagyon sok sört fog kapni. :P
No, hát ezek után nyilván jó volt a buli, sokat beszélgettünk a jövőről, mikor visszatért a brigád a mörcsből. Ilyen nagyszerű, és meglepően gyümölcsöző hétvége után megreggelizvén a teljes lengyel Taekwondo szakosztály társaságában, tele hassal kidobtam a zenekart a reptéren, majd képzeletbeli barátommal az anyósülésen (a zenekar is látta, nem csak én :P), mint Kaktusz Pedró, elvágtattunk a vadludak után, hogy röpke 10 óra múlva a backstege-ből mentett lengyel söröm kortyolgatván megpróbáljam feldolgozni azt a sok ingert, ami az elmúlt négy napban értö.
A (jó) képek - nem ez - egy pillanatnyilag anonimitásba burkolózó művész alkotásai. ;)
