Itt kezdtük, itt folytattuk.

Strasbourgban nagyon jól összerakott helyszínünk volt. Emeleten volt a backstage, és hídon át lehetett átmenni az előtérben a közönség felett a koncertterembe. Drága Adél, reggeli jókedvemet olyannnyira megalapoztad, hogy vidám hangulatom végigkísérte az építést. Jó benyomást tehettem a helyi fényesre, mert a riderből ügyesen kifelejtett 8 beamjét is engedte, hogy használjam. :) A floorsetet ő építette. Felállított konténerekre szerelt sunstripek voltak, négy nagy spot és még négy wash. Atte csak úgy világított a koncerten. Az elővétel alapján nem számítottunk sok emberre, aztán a végére kis híján teltházas koncertet csináltunk, annyian vettek helyszíni jegyet.

• 
• 
• 

Koncert után végre kényelmesen maradt idő lezuhanyozni, jó nagy szunyókálás után keltünk Grenoble-ben a hegyek között. L’Ilyad szintén kultúr center, hatalmas színpad, teltház. Kellemes, hangulatos backstage. Csak a fejedre kellett vigyázni a foteleknél, majdnem mindenki beverte a kobakját aznap este, de a ferde plafon a nyomok szerint igen sok zenekarral találkozott már. ;D

Milánóban borzasztó hidegben érkeztünk és a hatalmas csarnokban sem volt jobb az idő. Viszont mikor elsőnek odaértem, ő fogadott. :D Óriási színpad, jófej helyi brigád, veune eb. Újabb jó koncert.Nick, a Firewind mörcsöse barátkozik a blökivel.

És végre dayoff, ébredés Prattelnben.

Pratteln, dayoff: kebab, blogírás, kebab, Interstellar angolul, holland – senki se tudja miért – felirattal, Adél csengő hangjának hallgatása. Brutális honvágy. Sör. Alvás.

• 
• 

1600 ember, teltház. Úgy kellett átfúrnom magam a keverőállásig. A kissé szellősebb teltházakat jobban szeretem. Mint például megtudtam, hogy van olyan szervező otthon, aki, ha idősebb közönsége van a zenekarnak, akkor alapból kevesebb embernél teltházat hirdet, így mindenki jobban érzi magát. Lóvé, lóvé, de azért néha kellemetlen, ha túl van zsúfolva, olyan hering stílusban. A svájci közönség érezhetően halvérűbb, mint a franciák, vagy a németek. A Firewind megküzdött a lelkesedésükért, de mg a BIB-re se tomboltak annyira, mint máshol.

Ébredés Münchenben. Tonhalle: ex jégcsarnok, valamivel több, mint 2000 fős, hajszál híján teleraktuk. Borzasztó hideg reggel volt, lefagytunk, mire berámoltuk a cuccot. Fiatal, lelkes handeknek ki lehetett osztani egy rakat melót. Megjöttek a vadiúj Geyserjeink, végre teljes a látvány. Azt azért a koncert után meg kellett nekik magyarázni (a handeknek, nem a Geysereknek ;), hogy lehetőleg legközelebb ne húzkodjanak szét semmilyen kábelt a zenekar cuccaiból, mert pl. nem hűltek le rendesen a lámpáim izzóoltás után. Milánóban 5 beamre állítottam a showt, emiatt most szívtam egy csomót a visszaprogramozással. Legközelebb csak kihagyom a középsőt, mint a Himos fesztiválon, mert kétszer annyi munka...
A fényes emberem, mint kiderült, sokat látott öreg róka (nem öreg, negyvenes), az Eluveitinek fényezett például jó pár évig. Jó arc volt, és mindent profin összerakott nekem. Nyilván, ilyen, amikor tudod milyen a másik oldalon lenni.

No, a bajor közönséget nem kellett félteni, brutális tombolás volt mind a két koncert alatt. Lehet Gusnak tegnap is azt kellett volna mondania, mint ma, hogy „ma klipet forgatunk az új számhoz, ti is benne lesztek, úgyhogy ha nem tetszik, legalább tettessétek, hogy de” :D Bár Münchenben nem tűnt úgy, mintha tettették volna. Az Oceandeep alatt két arc lassúzott a tömeg tetején. :D Ismét rendes, kényelmes idő zuhanyzásra, pohár bor, bunk. Vagy hajnali háromig csak forgolódtam, hogy miért, a fene se tudja, de legalább dayoff van Bécs külsőn, szóval ma csillezek. És itt legalább olcsó a kebab.

Az Arena patinás régi gyárban van, de a koncertterem épületéhez hozzácsaptak egy jó nagy, modern kockát, minden kényelmes kiszolgálóhelyiséggel.

• 
• 
• 

A busz be tud állni az épületbe, mindössze egy rámpán kell a cuccot feltolni a színpadra, a keverőállásba meg egyenesen csak kigurítod a motyót. A színpad is egész nagy. A lámpapark kicsit hiányos egy ekkora helyhez mérten, de azért korrektül néztünk ki. Backstage a második emeleten. Tágas közösségi térben a catering, három nagy öltöző, és rengeteg zuhanyzó.

• 
• 
• 

Ramona, a fotós lány a bécsi Seagulls buliról eljött BIB-re is (minden bulin ott van, ami Bécsben van), elintéztem neki, hogy maradhasson a fotós árokban az első három szám után is. Lőtt is pár igen jó képet. Rólam is. :) Koncert után rohantunk, Stuttgartba hosszú az út.

Csípős, de verőfényes reggelre ébredtünk Stuttgartban.

Az LKA Longhorn szép nagy, 1500-as csarnok. A backsage a terem oldalában, a galérián van. Borzasztó jópofa megoldással műgyantába öntötték a koncertplakátokat a padlón. Úgy érzed magad, mintha egy színes dobozban lennél. Vagy képregényben. 

• 
• 

Valahogy így tudom elképzelni a lányomat születése előtt...feleségem leírása alapján. 

• 
• 

Sajnos a színpad egyrészt el van tolva a középtől egy lépcső és egy oszlop miatt, ráadásul méretéhez képest nagyon kevés lámpa van, összesen egy hídon. Így ma némileg visszafogott látványt sikerült produkálni. Sebaj, Oberhausen kárpótol. 

A Turbinenhalléban a kisebb, 1500-as teremben játszottunk, de jövőre biztos nagyterem lesz belőle a teltházas buli után. Szépen felújított hatalmas, régi gyárépület. A teherlift egy belső daru. :)

Vigyázat, szakma! ;)

Kicsit későn kaptam meg a ridert, és nem volt már erőm kiverni belőlük a hiányzó washokat. Fura, hogy beameket hoztak, meg 16 nagyon brutális VL2600-as spotot, de washokat nem. Kicsit elrontotta a kedvem ez a kellemetlenség, de Hála Istennek volt két sokkoló tartalékba, a segítőkész brigád fel is szerelte nekem az oszlopokra, így szépen meg tudtam világítani a háttérvásznat. Tartottam tőle, hogy nem lesz elég színes a színpad, de olyan sok-és jó fényerejű spotom volt, hogy igazából csak számok között éreztem kissé a washok hiányát. Cserébe nagyon szépen tudtam festeni a meglévő lámpaparkkal.

• 
• 
• 

Két perccel kezdés előtt elszállt 3 spiderem. Szóltam Saminak, átverekedtem magam a tömegen és nekiálltam vadul cserélgetni a kábeleket. Sikerült hamar megtalálni a bűnöst és öt perc csúszással onnan simán lement a buli. A catering olyan bőséges és finom volt, hosszú ideig csillogó szemekkel gondolunk rá és elmorzsolunk egy könnycseppet, hogy még az aftershow kaja is belőle került ki. Mentettem egy jó snitzelt (pont, mint az otthoni rántott hús :D) a holland dayoffra.Épp jókor ébredtem, Stan megállt egy kúton, mert úgyis csak a reggeli dugóban állnánk az autópályán. Lelki békém elnyervén ballagtam visszafelé, amikor a szimpatikus belga házaspárral találkoztam, és még azt is megengedték, hogy reggeli kutyát küldjek neked, drága Adél! :)

Ilyen nagyszerű panoráma nyílik a városra, ha közönségként látogatod meg a mellékhelyiséget a Patronaatban. :P

• 
• 
• 

Haarlem. Ezek a hollandok borzasztóan szeretik lehúzni az embert. Markusnak kellett vernie az asztalt, hogy 10-kor bemehessünk, stagehandek nincsenek, a helyi technikusok – akik amúgy nagyon normálisak voltak – délután 1 előtt nem nyúlnak semmihez. Így hát, miután megengedték (??), hogy hamarabb berámoljunk - magad uram, ha szolgád nincsen - felszórtuk a cuccot a színpadra. Dimitri, a fényes srác már napokkal előtte rám írt, hogy nagyon kíváncsi a showra, miután az Avolites kitette Instagramra az egyik képemet a müncheni koncertről.

Szakmázás warning!

A technika káprázatos, máshol kétszer ekkora helyeken van feleennyi cucc. Szó szerint. De hát ez Hollandia, itt adnak az ilyenre. Ha a hozzáállás tré is promóteri irányból, a technikával és a személyzettel mindig barátságot kötünk. Négy hídon 16 spot, 16 Robe LED beam, 6 Robe Spiider hídon, meg még négy oldalt, amivel gyönyörűen telibe tudtam küldeni a hátteret. Catwalkról állítottam az ipari mennyiségű analóg profile-t, így frontfényekkel is rendesen el voltunk látva, és 5 perc alatt kész voltam vele. Tánctér feletti 4 spot és négy beam is belekerült a showba, gyönyörűen kiterjesztettem vele a látványt, nagyon szépen néztünk ki ma. Örülönk, Vincent. :D

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

Apró mókás szösszenet, mikor load outnál vinném fel a liftet a színpadhoz, erre lemegy a mínusz kettőre, ahol egy másik koncert volt, és beszáll két, enyhén szétcsúszott, csenevész holland gyerek. Nézek rájuk. „Komolyan lehívtátok a liftet a load outunk közben, mikor többszáz kilós konténereket rámolunk, mert lusták voltatok lépcsőzni?” Erre néznek rám borzasztó buta fejjel. Majd Dani meséli, hogy találkozott velük egy emelettel feljebb, amikor a gardróbos konténert vitte volna le, és megkérdezte tőlük ugyanezt...

Pár perccel később két betépett holland fiú búskomoran ballagott lefelé a lépcsőn. :P

Vacsora – valami holland fura fasítszerű cucc, nem rossz, de az összetevőiről senkinek, semmi fogalma – némi veresbor, zuhany, buscall, majd egy darabig Anttival beszélgettem, aztán, mikor elfogyott az Abszint, gyorsan elmenekültem aludni. :D Így látnak a többiek Abszint után. :P

Dayoff, Haarlem. Szálloda. Mellett. Hideg szél fúj. Mátéval átnéztük a tegnapi videót, mit kéne rajta fejleszteni, aztán süppedés. Holnap Liége, onnan 8 buli egyben, ebből 5 UK, egy Dublin. Kemény menet lesz, rá kell pihenni.