Newcastle-t elhagyva szintet ugrottunk, vettünk egy Nagy-Britannia autós atlaszt.Úgyhogy innentől jóval bátrabban vágtunk bele az ismeretlenbe, le is tértünk a pályáról nyugat felé, hogy átszelve a szigetet átéljük a sztereotip angol vidék hangulatát. A végtelen pusztákhoz szokott alföldi gyereknek (amilyen nem vagyok) igen szokatlan, hogy a legelők keresztül-kasul vannak szabdalva alacsony kőkerítésekkel. A sziklás talajon szinte csak fű nő, fát csak elvétve látni, egészen olyan érzetet adván, mintha valami magashegységben lennél. Nem tudtunk ellenállni a kísértésnek, egy rövid kanyargás erejéig belevetettük magunk a kőkerítések útvesztőjébe...megérte.

Penrith-nél értük el az M6-os észak-déli pályát, de Kristóf ismét megérzett valamit, és javasolta, hogy tekeregjünk egyet a Lake District Nemezeti Parkban. Sajnos kezdtünk megcsúszni idővel, úgyhogy ebből is csak egy kis kóstolót kaptunk, de ahhoz képest, hogy azt hittem, hogy csak az autópályákat fogom látni Angliából több, mint csodálatos volt.

Az előzetesen posztolt, Psycho Killerrel megtámogatott videó is ott készült. Akkor ismét, hogy ne kelljen visszatekerni érte.

Vezetni is nagy élmény arra, egészen olyan hangulata van az embernek, mintha a Colin McRae Rally játékban autózna. :) De azért pár napot el lehetne ott kirándulgatni.
Legközelebb ha turnézunk Angliában, egész biztos, hogy lesz itt egy dayoff.

Le voltunk nyűgözve a térkép által jelölt 2000-2500-as csúcsoktól...kicsit gyanús volt, aztán rájöttünk, hogy angol az atlasz...lábban mér. :D

Ha szélvédőn keresztül akarsz fényt képezni, célszerű előtte lemosni és eltenni a rózsaszín mappát a műszerfalról...:P

Whtichurch egy rendkívül apró, de annál hangulatosabb kis városka. Nem igazán van ott semmi, de önmagában nagyon kedves kis hely. A hosszú vezetés utáni koncertet végigaludtam a buszban, úgyhogy nem tudok nyilatkozni, hogy milyen volt. ellenben el tudom mesélni a második viktoriánus szállásunkat. Kissé felkavaró élmény volt. Két szobás kis lakáska, a már említett körülbelül két méter húszas belmagassággal. Foszladozó szürkés tapéta, megsárgult függönyök a nappaliban, ahova bepréseltük magunkat hatan. Kristófnak valahogy mindig a konyha jutott. De ami a legfurcsább, hogy a fürdőszobában is padlószőnyeg volt, annak ablakát úgy 15 éve nem nyitották ki. Kissé feketedett már a kerete. Egyébként a szállásadó viking kinézetű arc jófej volt...csak hát...látszott a dolgon, hogy legénylakás. :D