Itt kezdődik.

Pont naplementekor fordultunk nyugatnak a hegyek felé. Így elég hangulatos utunk volt a kisvárosig, ahol az aznapi buli volt.

A klub egy családi ház átalakítva. Egy jó nagy szoba a koncertterem, 30 emberrel már tele is van.

Szokásos borzasztó késői kezdés, de tele volt a hely, nagyszerű buli volt. Mivel nem fértünk el a szervező srác lakásában mind, négyen ott aludtunk kanapékon, miután sikerült kilökdösni az embereket.

Némi reggeli után néztem délelőtt, besétáltam pár utcára a központ felé. Ugyanolyan érzésem volt, mintha csak Balikesirben (Törökország) mászkáltam volna. Ugyan az a bájos rendezetlenség, ugyanolyan házak – ami nagyon tetszik, hogy minden lakáshoz tartozik egy hatalmas erkély - ha nem beszélgetsz az emberekkel, csak az autók rendszámából mondod meg, hogy nem Törökországban vagy. :D

Szombat dayoff, elnéztünk a közeli tó partjára ejtőzni, aztán egy kis autentikus étteremben koronáztuk meg a napot, hogy aztán a következő 400 kilométert totális kajakómában töltsük Athénig.

Ezt a pillanatot mindenképp meg kell említeni. Nekem leesett az állam, Ruseknek sikerült megörökíteni a nem mindennapi pillanatot. Itt jegyezném meg, 120-szal előztem a pályán, és nem, már nem Macedóniában voltunk. :D

Fotó: Rusek

Este 11-re érkeztünk a környékre, annyit tudtunk, hogy Mike (énekes, Bat Signal) egyik haverja szállásol el minket. Thessaloniki tapasztalatainkból kiindulva némileg kételkedtünk az említett haver létezésében is, aztán amikor megérkeztünk egy igen kellemes, GTA San Andreas hangulatú környékre, és beeresztett Apostolos, több mint megnyugodtunk.

Marcinak különleges érzéke van, hogy mindig benne legyen a képben. :P

Apostolos – tényleg ez a neve! – fiatal művészforma, a nagyszüleitől örökölt hatalmas lakásban él athéni viszonylatban Szentendrén. Gyakorlatilag olyan, mintha egy város beköltözött volna egy fenyőerdőbe és csak a legszükségesebb helyeken nyírták volna ki a fákat. Mint elmesélte, mikor Törökországhoz csatolták azt az északi területet, ahonnan a nagyszülei jöttek, az onnan eltelepített görögöknek itt adtak lakhatást. Aztán elég menő hely lett belőle. Az utolsókból az elsők.

Pár üveg bor társaságában hosszú zenei/politikai/történelmi eszmecserébe borult az este – némelyeknek átfordult hajnalba -, tudván, hogy másnap a szombati dayoff fáradalmait bőven van idő kipihenni. :D

Reggel kora délután elfogyasztottuk tradicionális görög ebédünket egy helyi étteremben, majd némi csillezés után belevetettük magunk a főváros pezsgésébe. (Az átlagosnál egy légypiszoknyival enyhébb délutáni csúcs – vasárnap).

A klub a Kazinczy utcában van; fele olyan keskeny, de ugyanannyi ember, mindenhol szabálytalanul parkoló autók, akiktől nem tudsz kanyarodni. Meg is szenvedtem rendesen a kijutással miután a bennszülöttek hosszas dudálása közepette kiszórtuk a cuccokat a buszból. Még egy kis dugó, még egy izzasztó kanyar, aztán egy sötét utcában találtam parkolóhelyet. Szusszantam egyet és imádkoztam, hogy max graffiti legyen a busz oldalán, mire visszatérek, de a kerekek maradjanak rajta.

Mivel Apostol barátunk naiv kérdésemre közölte, hogy hát haver ez itt Görögország, sose állít meg a rendőr, ha meg részeg vagy, azt mondja, pihenj kicsit mielőtt továbbmégy, hát nem vetettem meg a jó tejesdobozos Sangriát, amit Csabi és Rusek nagytételben bevásárolt egy helyi kisboltban. :D

Mivel a pince még az átlagosnál is hangosabb és füstösebb volt, úgy döntöttem, inkább a buszban józanodok, amíg tart a buli. No graffiti. Aztán kiderült, hogy a másik irányból jóval kellemesebb megközelíteni a helyszínt, de persze már akkor nem voltak se emberek az utcán, se mindkét oldalon parkoló autók. Ízi.

Apostol hazafelé a helyiek buszát vezetve prezentálta, hogy nem a levegőbe beszélt délután: olyan részeg volt, hogy még arra is vette a bátorságot, hogy a sörösüveggel hadonásszon ki az ablakon a rendőröknek. Tényleg nem állították meg. :D

Hétfői dayoffal folytatjuk jövő vasárnapö.