No, év eleji off-időszak után kezdenek ismét felpörögni az események, az Ethnofil-turné után jövő héten már észak felé robogok, ismét az Alestormmal, ezúttal Skandinávia felé. :)

2018. nyara

Samsara fesztivál. Borzalmas meleg, por, rengeteg mosolygós önkéntes. Egyik se magyar. A catering sátor üres, holland áron mérik a pizzaszelet (használd az automatikus tárgyeset), a nagyszínpad áramellátásáért felelős, kisbusz méretű aggregátorral valamikor délután robog be egy terepjáró.

Deley-jel voltunk lent, nyilván borzalmas csúszás, és a beígért kaja hiánya miatt egyszer csak belebotlottunk a hasonló ügyben kavirnyászó Ethnofil zenekarba. Hangmérnökük régi barátom, még tíz éve (már tíz éve) játszottam a keresztényrock bandájában. Azóta az egyik bukott zenész turnémenedzser lett, a másik hangmérnök. Az élet apró csodái. :P

Most pedig, fél évvel később nagyban próbáljuk összekalapálni az infókat az Ethnofil erdélyi turnéjához.

Na de mi ez az Ethnofil, és különben is???

Egy olyan csapat, akiktől első látásra (hallásra) hátast dobtam, mind zeneileg, mind hangszerelés ügyében. Samsara-n álltam és csak annyit tudtam mondani: „Misi, ez kurvajó”. Rögvest eldöntöttem, hogy ha van rá lehetőség, szeretnék velük dolgozni, hátha előrébb tudom kicsit én is lökdösni a szekerüket, mert ez valóban világszínvonalú muzsika. Néha kellemes dallamok, máskor egész elborult jazz, de az egészet összefogja a különböző népzenei motívumok színes kavalkádja, ami a nevükből is sejthető volt azért már.

Mérnöki zsenialitással ötvözik a népi hegedűt, kavalt, furulyát (Okos Viola, Zahár Fanni) a klasszikus-és rockzenében használatos hangszerekkel (fuvola, szaxofon, dob - Okos Gergely), basszus (Kocsis Levente) – néhol Moog van helyette a még elborultabb hangszínekért), az egész alapja Weil Andris (Kistehén, Qualitons) billentyűin nyugszik, amit űreffektekkel és Örsi Bandi szkreccseivel és egyéb nyalánkságaival fűszereznek.

Szóval egy olyan professzionálisan meghangszerelt, rettentő jó muzsika, amivel bátran lehet házalni „nyugaton”. (Járnak is sűrűn Franciaországba és Hollandiába). Jó lenne ha a magyar szakma az ilyen zenekarokra – is –fókuszálna, mint az Ethnofil.

Négy állomásos erdélyi turnéra indultunk a Stairway Booking szervezésében. Temesvár, Kolozsvár, Sepsiszentgyörgy és Marosvásárhely állomásokkal.

Minthogy elég rendesen el vannak látva technikával, haladó Tetris-mesternek kell lenni a logisztikához. (Ezzel nincs problémám :D)

A temesvári Reflektor Venue-t hallomásból ismertük már, a Leecher játszott egy jó teltházas bulit a Bucovinával. Ami jó, hogy szobányi méretű felületre lehet vetíteni, ami rossz, hogy gyenge a fénycucc, és az se volt kompatibilis az enyémmel. Emiatt a koncert felében nem voltak frontfények és csak akkor látszottak a zenészek, ha épp világosat vetített rájuk a vizuál. Szerdától meglepő lelkes közönségünk volt, kellemes bemelegítés. Reggel kilőttünk Kolozsvárra, ahol az Atelier Caféban volt a buli. Nagyon jópofa, csupa kartonbútorral telepakolt, lakásból átalakított klub. Kellemesen tele volt a hely, koncert után hajnalig nyomta DJ-nk a funkyt.

Sepsi felé megálltunk egy pössentésre, a benzinkútnál összefutottunk Balázzsal, a szabadúszó operatőrrel, aki épp hazafelé stoppolt, és azzal kezdte, hogy „Ti vagytok az Ethnofil zenekar?” Jó, Sepsi nem olyan hatalmas hely, ha egy busznyi fura arc megy felé magyar rendszámmal, van rá esély, hogy a város egyetlen aznapi koncertjének fellépői. :D

Sokat mesélt a környékről, igen kellemes utunk volt, plusz mutatott egy tökéletes fotóhelyszínt Zoltánban (Mihai Viteazu). Ennél a kreatívan disznóólként hasznosított kúriánál készültek az új bandafotók. Szomorú, hogy így járnak ezek a több száz éves épületek, de sajnos a többi erdélyi kastély sorsát ismerve nem meglepő dolog. Biztos boldogok benne a disznók.

Sepsiszentgyörgyi Szimpla: nemrég nyílt, jelenleg nem nagyon van más koncerthelyszín a városban, amióta a Hostel bezárt, ahol a Kamikaze Scotsmennel voltunk. Klasszikus romkocsma hangulat, alatta hatalmas pincével, némileg kétes elektromos rendszerrel. Fejleszthettek valamit, mert a srácok nem panaszkodtak, hogy csíp a mikrofon, mint az Anna and the Barbiest egy hónapja. :D

Azért itt már éreztük, hogy a Kárpátokban vagyunk, igen csípős lett az idő estére, de a szervezők egy bogrács alá való gázrózsával jól bemelegítették a backstage-et, és gondoskodtak a megfelelő belső fűtésről is. ;) Miután biztosítottak afelől, hogy ugyan zéró tolerancia van náluk is, de a magyar jogsival úgyse tud mit kezdeni a román rendőr, görögösre vettem a figurát...hát csak nem fagyhatok meg. ;)

Misi vasárnapi melója miatt az utolsó koncert után éjjeli hazaút volt a terv, úgyhogy utolsó teljes estét kihasználva kicsit kiengedtek a srácok, de le a kalappal, hogy reggel 9:05-kor már timing szerint döcögtünk a pékség felé némi reggeli után nézvést.

Húzós nap, először Vásárhely: rádió live session (ez nem olyan egyszerű, amint aminek hangzik, a 20 peres élő felvételért 3 órás előkészület, beállás miegymás. Stáb érkezéséig könnyed ejtőzés, majd kockáskonyharuhás késői reggeli. Mert, mint Bruckner Szigfrid, mi is a nap bármely szakában tudunk reggelizni. Szuperképesség.), majd átrongyoltunk a J’ai Bistrot-ba, ahol már tavaly is játszott az Ethnofil. Ha bepakolsz mindent, majdnem tele is a hely. :D

A vásárhelyi fiatalok nagyon élik az Ethnofil zenéjét, csurig tömött helyen pompás hangulatban telt az este. Laza sör a végén, aztán becuppantunk a buszba, és vidám pálinkázás közepette (nem, a sofőrök pálinka nélkül voltak vidámak) nekilódultunk a Biharnak, hajnali váltás után Andris vitte Pestig a buszt, Misi időben elindulhatott melózni, én meg miután minden cuccot kitettünk, elhúztam a GKI-vizsgámra, hogy utolsó energiatartalékaim bevetve elgörgessem az utolsó akadályt is a következő Alestorm-turné teherautós követése elől. :D

És ha kedve kaptatok hozzájuk, PÉNTEKEN játszanak az Akváriumban!

JEGYEK

Nem, a Skandináv, még sprinteres lesz. Hamarosan jelenkezünk a messzi északról!