East Feszttel nyitottunk, lerobogtam a Junkies-zal Mezőtúrra, tűző napon lenyomtuk a bulit, Straszi csodát tett a borzalmas helyi cuccal, nagyszerűen szóltunk. Nemsokára bedriftelt a Paddy-crew-busz, felkészültünk a turbóátállásra, mert a Dorothy még úgy is 20 perc csúszással állt be, hogy a Junkies 9 perccel hamarabb befejezte. Rendkívül bonyolult lehet azt a három csajt hangosítani...

A szokásos borzalmas helyi fénypult eredményeképp, bár jól nézett ki a Paddy-koncert, ennek ára az volt, hogy Pongi és Lecsó sűrű füst homályába veszett, és úgy a színpad baloldalán zúzó Sam nem sokat látott a – részleges combizom-szakadással hősiesen küzdő – Gézánkból. Lezúztuk a bulit, berámoltam a maradék Junkiest a buszba, hazazúdultunk, hogy 12 órával később már a FEZEN-en telepítsem az Alestorm gejzírjeit. (gejzír=magából függőlegesen füstöt okádó füstgép)

Fehérvárott Paddyékkel nyitottunk, a 30 fok és tűző nap ellenére népes tábor pogózott. A szessön csúcspontja a Tavaszi Szelet Paddyvel duettben éneklő félmeztelen fiatalember volt, érces baritonja vidámsággal árasztotta el a hallgatóságot. (Igaz, nekünk eléggé fájt).

Az az Alestorm következett, akiknek a turnéjáról decemberben egy egész sorozatot írtam. Akikről azt kell tudni -  talán páran emlékeztek -, hogy Bodor Máté a gitárosa, booking ügynökük pedig, Hartmann Kristóf. Igen erős magyar sikersztori. ;) Akkor sofőrként, most pedig már a fénypult mögött. Eléggé izgultam. :)

Gyors átszerelés – és a háttérvásznat tartani hivatott híd motorjának cseréje (azt ügyes alpinisták művelték) - után nagy mennyiségű koffeinnel a szervezetemben pörögtem a fénypult mögött. Fedge benyomta az intrót, és elindult az őrület. Nem könnyű dolog a lenyugvó nap beszűrődő sugaraival versenyezni, de szeretem a kihívásokat. Végigugráltam a bulit, a lámpák vadul villogtak, a gejzírek gejzírkedtek, az emberek megőrültek. Fülig érő vigyorral az arcomon köszöntem meg Gyufának a segítséget, majd bevetettem magam a Boxerbe, hogy a Paddy-stábhoz Pesten csatlakozva száguldjunk Berlin felé, ahol szombat reggel a zenekart felvesszük Schönefelden.

Laza 3 óra tovább, a Rostocktól 30 km-re lévő fesztiválra. Délután a végkimerülés közelében dőltünk le aludni az esti buli előtt. Ekkor kaptam a hírt, hogy némi adminisztrációs probléma miatt – a kolléga elfelejtett repjegyet venni nekem – valahogy másképp kell megoldanom a hazajutást, mint a zenekar. Végül kellemes ötórás utazással Düsseldorfból, Varsói átszállással jutok haza.

Ötödik buli. Gyönyörű észak-német tájakon kanyarogva értük a farmra, az egyik irányban szélerőművek, a színpad mögött birkák. Borzasztó kedves helyi emberek, nagyszerű catering, az öltöző istálló volt valaha. Ott voltak még marhaitatók a falon. (Azért kaptunk poharat is :D) A helyi ember az ékes bizonyítéka annak, hogy lehet rendesen használni egy Philips pultot, a campusos barátunkkal ellentétben. Lezúztuk a bulit, beleégettük a Paddy and the Rats-t a német punkok agyába. :D

Reggel kilőttünk Hollandia felé, hogy aztán szokás szerint különböző német autópályákon araszoljunk. Ezek a németek nagyon szeretnek vasárnaponként autópályán parkolni. Eddig azt hittem, csak szombaton...de tévedtem.

Reggeli tojás :D

Ulft (ez a város neve) - Achterhoek Spektakel Toer (ez meg a fesztivál neve :P)

40 perccel koncertkezdés előtt, csikorgó gumikkal faroltunk be a színpad mellé. Végül 6 perc késéssel bele is csaptak a húrokba a művész urak. Az a fajta egész napos holland típusú vasárnapi, összművészeti fesztivál volt, ahol az átlagéletkor 60+, és ezt is csak az itt-ott szaladgáló gyerekek húzzák le. Volt pár Elfiából ismerős törzsrajongó, de egyébként kortól és nemtől függetlenül mindenki ott tombolt a színpad előtt, a nehezen mozgó korosztály hátul üldögélt. A két szett között egy „színpaddal” arrébb francia szerecsen artistacsoport atristáskodott. A főnit nem zavarta, hogy Hollandiában van, szépen konferált franciául, az udvarias helyi közönség pedig udvariasan bólogatott, mintha értené. :D Majd szólóprodukcióként, amíg a többiek szusszantak két gúlaépítés között, különböző csomókat kötött magára a kiscsávó, végül egy húr nélküli teniszütőt is következetesen végigkanyargatott minden irányból magán.

Keresd a kakukktojást :D (Csobánczi elvtárs elvegyül)

Mikor a franciák befejezték a bemutatót, az egész közönség székestül visszavonult hozzánk, és még nagyobb őrületben tombolta ki magát a második etapban.
Említést érdemel még az a négy, ’30-as évekbe öltözött hölgy, akik feldolgozásokat játszottak két háború közti stílusban, egyikük Paul McCartney basszusgitárral, másikuk gitárral, a harmadik baritonszaxofonnal, a főhősnő pedig állva dobolt és éneket középen. A Belleville randevú című szürreális francia rajzfilm hölgyei jutottak eszembe róluk. :P

Elindulván haza, Düsseldorfban kitettek a hostelemnél, ahonnan reggel varsói átszállással, röpke 6 óra alatt már otthon is voltam. A többiek Dortmundból reppentek haza egyenesen Pestre, csak a fent említett szervezési probléma miatt nekem már nem maradt hely azon a gépen.

A fesztivált egy, Millenáris-szerűen - csak annál jóval stílusosabban - újjáálmodott százéves gyártelepen rendezték. Külön építészeti témájú cikket érdemelne.

Szerdán Norbival repültek vissza Dortmundba, onnan két fesztivál (egyik a Wacken ;)), én meg épp a Mastercard Lándzsban lazulok, Hamburgban váltom Norbit és megyünk tovább fesztiválozni Gössnitzbe holnap.

Folyt.köv.