Finnairt választottam. Nem mintha bármiféle érzelmi kötődésem lenne a légitársasághoz, ez a jegy volt olcsó és különben is azt írták a keresőoldalon, hogy British Airways...aztán kiderült, hogy operated by Finnair. Mindenesetre a gépen nincs Angry Birds (igen, ez egy fontos szempont :D), a számítógép bosszantóan lassú, és két mono-jack-es a füles. Amit nyilván kidobnak utána, tehát borzasztó pazarlás, de legalább te se tudod otthon használni. A kaja borzasztó. Meg lehet enni, de jóízűnek mondani erős eufemizmus lenne, és közepesen kavarog utána a gyomrod. Ráadásul a második sör után közölték, hogy a következőért fizetni kell. Azért ez elég pofátlan. A LOT-nál meg a Korean-nál kimerülhetetlen csapokból ömlött az életmentő nedű. Szóval nem voltunk tökéletesen elégedettek az északiak szolgáltatásaival.

Grönland végtelen hómezei után a borzasztó szögletes Amerika még 10 kilométerről is nyomasztónak hatott. Sakktábla-földparcellák, nyílegyenes utak. Mint, ahogy az államhatárokat is meghúzták volt.

A kör alakú szántókat végképp nem sikerült megfejteni. :D

Közepesen nagyon összegyűrve érkeztünk Szentferencgrádba. Csak gyanúnk merült fel, hogy a probléma az útlevélellenőrző-automata által készített képpel volt, mert hármunk x-et kapott és átküldtek a NAGYONHOSSZÚSORBA. Két és fél órán át kígyóztunk, hogy az Új Világ kapujáig tartó rettentő 10 méteres légvonalbeli távolságot leküzdjük.

Miután átevickéltünk a nehezén, bevágtuk magunk a Dodge Grand Caravanba, és már csak egy 24 órás ébrenlét utáni gyors, amerikai közlekedésbe való asszimilálódás, és összecsuklottunk az Airbnb szálláson. Nagy alvás, és jöhet a turistáskodós dayoff.

Autóbérlés: neten lefoglalod, 10-%-ot kifizetsz, San Franciscoban külön vonatmegállója van a reptéri vasútnak a car rental-nál. Adatfelvétel, kártyás fizetés, és már viheted is a verdát. Kaució nulla. Látszik, hogy az autó az alapja a közlekedésükek, minden nagyon gördülékenyen megy.

Itt laktunk Oakband-ben.

A délelőtti forgalom már nagyobb kihívások elé állított. A legfontosabb, hogy bátor legyél, és nyomjad neki, különben véged. :P Részletesebben majd Los Angelesben kifejtem a tapasztalataimat.Az Oakland bridge két szintes, irányonként öt sávos, az Oakland felé vezető irány az alsó szinten halad.

A kötelező Golden Gate hidas képek legyártása után lementünk a kikötőbe, beültünk egy meglehetősen drága (fish and chips=panírozott halrudacska sültkrumplival 20$), de valóban finom tengeri ebédre (Barbaróék igazi gourmet-k :)), aztán Attilával és Edittel nem tudtunk ellenállni a kísértésnek, hogy bemenjünk a hajómúzeumba.

Minden gyerek álma, hogy egyszer egy háromárbócos vitorlásra felmenjen. Több mint 30 évet kellett rá várnom, de eljött a pillanat! Az első egy régebbi, fatestű hajó, a második egy még nagyobb, acéltestű vitorlás, le lehet menni egészen a fedélközig, be van rendezve a rakomány, megnéztük a kapitány kabinját, a legénységi szállást, egészen bejárható a hajó. Csodálatos! :)

Ha nem vagy a gépészet megszállottja, ugorj két bekezdést. ;)

A következő egy igazi gépészeti csemege, a Hercules vontatógőzös volt 1907-ből. Itt még a gépház is látogatható, és egy készséges szoldzsör elmagyarázza az összes technikai részletet. 3 hengeres gőzgép hajtja, ami még működőképes! Sorban helyezkednek el a hengerek, és ugyan az a gőz hajtja őket, ezért – mivel a fáradt gőznek kisebb a nyomása, a második és harmadik dugattyú annyival nagyobb, hogy ugyanakkora erőt fejtsenek ki a főtengelyre mindhárman. Zseniális megoldás, a kor lehető leghatékonyabb energiafelhasználása. A fáradt gőz utána egy hőcserélőn keresztül kondenzálódik, így kerül vissza a kazánba, a rendszer zárt, nem pazarolja a vizet, és a kazánba visszavezetett meleg vizet kisebb energia ismét gőzzé hevíteni.

Mikor megemlítettem, hogy gépészmérnök vagyok, barátunk megmutatta a dugattyúk korabeli kenőrendszerét, elmesélve a történetet, hogy mivel – főleg a viharos tengeren – a gravitációs kenés viszonylag kevéssé volt megbízható, a gépész kézzel ellenőrizte a megfelelő olajozottságot. Így aztán a huszadik század eleji hajógépészek onnan voltak felismerhetők, hogy karrierjük során ujjaik száma szép lassan a nulla felé konvergált.

Desszertként felszaladtunk a hatalmas lapátkerekes gőzösre, aminek hajtásáról egy három emeletnyi himbás mechanizmus gondoskodott. Belsejében – mivel kompként szolgált – korabeli autók is felsorakoztak. A harmadosztályon ücsörögve vitorlát varrogatott egy önkéntes lány. Boldogságban úszva behuppantunk hűséges paripánkba, és tovaszáguldottunk a meredek utcákon.

• Ezen hogy mennek fel, ha hó van? Ja, itt nem esik hó. :D

Ezt is megfejtettük. A híres villamost, amin kötelezően fürtökben lógnak az emberek, most csak kívülről néztük meg. Beültünk egy jó californiai sörre, majd felzúdultunk a Twin Peaksre (nem, sajnos ez egy másik Twin Peaks, de gyönyörű kilátás van a városra).

Legurultunk a Golden Gate hídhoz, mert hát naplementében is meg kell nézni, ha már itt vagyunk. Megérte. :)

Kialusszuk a jetlag-et és folytatjuk.