Az előző részek tartalmából. Nincs. Olvasd el őket. ;) 3,2,1

Másnap késő délelőtt összekapartuk magunkat és átzúdultunk Djakovóba, Horvátországba. A helyszín szintén kocsma, egész használható méretű. Fejedelmi vacsorát hoztak, a menü a szokásos balkáni csevap és egyéb húsok lepénnyel. Itt jött el az a pont, amikor kezdtem azt érezni, amit fél év után Törökországban a kebabbal kapcsolatban…

A szállás hibátlan, hatalmas apartman. A reggelit ismét elkummantotta a főnök…kezdtem ideges lenni, végül megebédeltük a reggelit délután egykor. Át Zágrábba: végre egy korrekt klub, olyan, amilyennek a klubnak lennie kell. A buli jó volt, cuccokat otthagytuk reggelig.

Most jött a turné – és ebben teljes egyetértésre jutottunk – abszolút mélypontja.

Becsekkoltunk a hoselbe. Felrángattuk a viszonylag kezelhetetlen állapotú Malte-t, aki némi bunyó után belenyugodott, hogy az alsó ágyon aludjon. És ez volt a mákja. Ugyanis John átpakolta a felső ágy matracát az ágyára, hogy kettő kell neki, mert fáj a háta. Majd 10 perc múlva őrjöngve ugrott ki az ágyból, hogy szétcsípkedték a poloskák…Nils se járt jobban. Miután kaptak egy másik szobát, inkább leköltöztek a buszba éjszakára. Mi szerencsések voltunk, a többi ágyban nem laktak a kis vérszívó fenevadak.

Reggel James igen felpaprikázott hangulatban követelte vissza a pénzt, de mivel nem sikerült azonos álláspontra jutniuk a recepcióssal, kihívta a rendőröket, akik köszöntötték születésnapján, majd végül megállapodtak a pénz felének visszatérítéséről. A hostel pedig megkapta a megfelelő értékelést a bookingon.com-on.

Vissza a klubba, berámolás, Bishop ott maradt dolgozni (valamit?), mi pedig közkívánatra megebédeltünk a Mekiben. (Nem, nem vagyok rá büszke, igen, a reggeli ismét kimaradt.) Beugrottam lefénymásolni a turnén gyűjtött blokkokat, mert az öregnek A4 papíron kellett, vissza a klubba, még sok részbaszás, majd át szomszédos Bjelovarba. Most kezdett kijönni rajtam is az influenza, ami átment az egész társaságon, és reménykedtem, hogy megúszom. Mariónál dupla Aspirin komplex. Fél óra múlva pörögtem, mint a búgócsiga. És végre! Pizza a vacsi! 

Igen, szívószállal. :P

Eddig a részig jutottam a nagy pörgésben, de azt azért hozzátenném, hogy egy sör rádobott egy kicsit, valamint amikor megjelent a horvát lány a házipáleszével, hogy kérek-e. Ez kérdés? Magyar vagyok, ne viccelj. De csak, ha te is iszol. Hozott két vizespoharat, teletöltötte őket, kocc, lehúzta a felét, majd biliárdozott tovább. Én inkább kortyolgattam, igen kellemes, olyan közepesen gyenge 40 fokos anyag lehetett. Itatta magát rendesen. 

No, a pörgés ezek után még vagy egy óráig tartott, majd eldőltem a dohányzóból (!!!) nyíló kis szobában aludni. Ahol annyi hely volt, hogy épp befértünk hatan. Mondanom se kell, elég jól aludtam. Reggel frissen, fitten ébredtem. 

A pakolás miatt fel kellett állnom a járdára, hogy ne anyázzanak a szűk utcában közlekedő helyiek. Hibátlan parkolás, csomagtér kinyit...majd ajtó kihajt...pukk. Pont az üveg mögött volt egy betonoszlop ablaktörő kalapács jellegű sarka. Berobbant az egész, de legalább a nagyja még a helyén maradt. Innentől csak én csuktam a csomagteret. (Turné után még Little G Weevilt is ezzel vittük, az ablakra 20 méter tape volt ragasztva.)

Mivel zuhanyzó nem volt fejedelmi szállásunkon, meg előre meg volt beszélve, hogy időre megyünk Bishopék apartmanjába. Ekkor tisztult ki a kép Dudával kapcsolatban. Másfél órát vártunk rá, hogy kitolja a seggét a fürdőből. Mikor Nils már majdnem rátörte az ajtót, csak annyit mondott "I need it". Még pluszban John elmesélte, hogy még érkezéskor kivágta a hisztit a kedves brazil fiú, hogy neki kell a franciaágyas szoba. (Egyedül. A srác egyébkét akkora, hogy a buszban lévő ágyon kétszer elfér.) Lehullt a lepel a dobos igazi valójáról, szépen két hét alatt összeraktuk, miért van Bishoppal már két éve. Zsák, meg folt...vagy mi.

A napirend a szokásos: korán kelés, cserébe sok rézbaszás, Lildlis reggeli, sietés. Az eső egész nap szakadt, át kellett kelni Szlovénián és Ausztrián, hogy České Budějovicébe érjünk. Gyakorlatilag egész nap a buszban ültünk, változatosságot csak a pályán lévő dugóban eltöltött cigiszünet, és egy fizetőkapunál sört osztogató részeg szlovén jelentett. A Laskót hazafelé megkapta Dénes. Már biztos nagyon unja a cseh söröket.

Kezdett kínossá válni a Bishop nagy segge alatt széjjelkopott jobb első fék. A probléma a turné elején is jelentkezett, de megnéztük a szerelővel, és semmi hibát nem találtunk. Mivel csak tele busszal jelentkezett. A lényeg, hogy intenzív fékezésnél karistolt. Na, ez odáig már odáig fajult, hogy gyakorlatilag motorfékkel jöttem végig az utolsó ezer kilométert. Még szerencse, hogy volt benne rutinom, egyszer átjöttünk a Biharon a T3-assal csutkára kopott fékekkel. Igazából a megállással így se lett volna gond, csak nem akartam, hogy parázzon az öreg mellettem. Itthon derült ki, hogy csak a jobb első fék kopott vasig, már a tárcsa vállát is lereszelte. Fékhatás bemérve, egyetlen magyarázat az maradt, hogy Bishop felette ült, és sok volt neki. :P (Esetleg anyaghibás fékbetét) 

A koncert - bár szombat volt - ismét fergeteges nézőszámot produkált. Az Audiowolf már este hazaindult volna, mert Drezda közel van, de végül maradtunk éjszakára, azzal a feltétellel, hogy hajnalban húzunk, mert nekik még vasárnap fel kell menni Hamburgba. Dudát nem engedtük este zuhanyozni, :P (Ez alkalommal csak Bishopnak volt szállodája, a rabszolgái is velünk aludtak.) valamint finoman jeleztük neki, hogy ha reggel nem lesz kész időben, akkor törölközőben fogjuk betenni a buszba. Medzsik. Időben elindultunk. 

Drezdában 5 különböző valutában megkaptam a hazaút költségét, majd lepattantam Prágába, hogy Dénesnél pár jó cseh sör mellett leülepítsem az elmúlt két és fél hetet. Hétfőn frissen zúdultam haza Budapestre.

És akkor elérkeztünk a turnénak ahhoz a részéhez, amikor leszűrjük a tanulságokat...

Szarajevóban emailben - hogy nyoma maradjon - jeleztem Bishopnak, hogy ha nem küld egy igazolást, hogy átutalta a buszbérletet, akkor Pesten magyarázkodhat Vörösnek. Erre a manus küldött egyet emailben. Csakhogy egy héttel később kiderült, ez csak egy megbízás volt a bankjának, amit bárki küldhet, de ha nincs pénz a számlán, akkor nem utalnak. Nyilván. Így aztán ez a kretén csak elérte, hogy hazajusson, a gázsi pedig azóta is lóg a levegőben. Így két hónap elteltével azt sikerült elérni, hogy a pénz harmada jusson hozzánk, azt is csak úgy, hogy amikor Bécsben játszott, közöltük vele, hogy meglátogatjuk, ha nem fizet. Fosott a csávó, és küldött egy kis aprópénzt. Jelen pillanatban is kardozunk vele emailben, és erőst közeleg az a pont, amikor megbízzuk a megfelelő szakembereket, az ügy lebonyolításával...a manus pedig meg van győződve róla, hogy mi vagyunk a szemetek, valamint nem érti, hogy miért baj, ha szépen beállít a sor végére. A várólista ezek szerint nem rövid...

Zárásképp még annyit hozzátennék ehhez a cikkhez, hogy nem szoktam én senkit fikázni, amúgy is inkább szépülnek az emlékek, ha valami rosszul sikerül; megesik, tanulunk belőle, túllépünk rajta. DE ha valaki paraszt/seggfej/bunkó stb. és még ki sem fizet...arról csak simán leírom az igazságot. Se többet, se kevesebbet. 

Thank you Mr. Bishop to be part of your wolrd. It was a pretty enlightening experience. Next time? NO, thanks.

Jövő héten ismét egy jó Gustave Tiger turné. Sokkal vidámabb hangulatban. :D