Némileg bekavart a Sniffyction hétvégi vajdasági kiruccanásába, hogy Krisztián, a Gustave managere pár héttel előtte szólt hogy mennek egy rövid körre Bécs felé. Így a lányokat lepasszoltam Matyinak, én pedig felcsíptem a Tigriseket a Boxerrel.

A helyszín Bécs belvárosában, az Ann My Guard turné Coventry-i helyszínéhez hasonlatosan egy emelt vasúti pálya alatti árkádban van. Igazi hardcore punk hely, még a hangfalak is félig gitárrack-ből, félig acél szellőzőrostélyból lettek összebarkácsolva. A fejünk felett néha-néha eldübörgő vonat annyira nem is zavaró, a hangrendszer permanens, mennydörgés szerű alapzaja már kicsit jobban. De hát punk. Pici a terem, Dávid nem kíméli a dobot, jól utána is húztak mindent. Füldugóval is kicsit sok volt már.

A Gusztáv előtt egy Angliából ideköltözött srác tartott avantgárd zajbemutatót mindenféle tekergetős cuccal, meg egy vonóval zengetett elektromos gitárral. Az eredmény rendkívül szürreális hangkavalkád, de valahogy mégis elég jól passzolt a hely szintén szürreális hangulatához. Csak akkor nézd meg a videót, ha ráhangolódtál! Sötét szobában, nagyon hangosan. :D

A bulira eljött 30-40 ember majdnem meg is töltötte a helyet. 

A srácok négyen ott maradtak bulizni, aztán az egyik szervezőnél aludtak. Erikának volt egy régi haverja, mi ketten hozzá mentünk. Eléggé a belvárosban bérel egy monarchia-korabeli hatalmas lakást harmadmagával. Ahogy a régi párizsi lakás, úgy ez is magával ragadott. Kár, hogy Pesten kevés maradt meg hasonló eredetiségében.

Gyakorlatilag a fél kilométeres körzetben lévő összes háztömböt végigtekeregtük, mintha PAC-MAN-t játszanánk, hogy az összes utcán végigmenjünk egyszer – inkább többször – mire sikerült végre parkolóhelyet találni.

Hihetetlen analógok ezek a sógorok, kaptunk három parkolócetlit, mindegyik egy órára szól, előre kell megvenni, és beikszelni rajta, hogy mikor indul a parkolásod.

Reggel összekapartunk magunkat, kaptunk egy jóféle kávét vendéglátónktól, aztán átzúdultunk a többiekért. Az alábbi másnapos videóban megcsodálhatjátok a lakást. :)

Bécs második meglepetése: A másik arc olyan, gangos házban lakik, aminek minden emeletén a lépcsőházban van a vécé…a zuhanyzója pedig egy kabin az előszobában. A NYUGAT. :D

Erika szeretett volna elmenni a Carla nevű Caritasboltba féleurós bögrét nézni. :) Ez egy amolyan karitatív bolt, ahova beviheted a kacatjaidat, ők eladják olcsón, a befolyt pénzből pedig csöveseket támogatnak. Erika így mondta. Sikeresnek bizonyult a nézelődés, mindenki talált magának valami rendívül hasznos és nélkülözhetetlen dolgot. Én vettem egy turné-golfütőt…sosem tudhatja az ember, hova keveredik. :P 5 euró volt.

Este hatra értünk Blanskoba, a Brno melletti városkába.

A Gustave kezdte a bulit, Erika szokásos őrült formáját hozta, Csabi is felszántotta a színpadot. Ismét egy ütős artpunk bulival nyitották az estét. A helyi cseh banda kicsit unalmas volt, de az egész este határozottan kiválóan sikerült, a hely majdnem tele volt.

A főzenekar a csodálatos Mayberian Sanskülotts volt – Ezt most olyan kontextusban értsd, mint „the wonderful Skye” ahogy a gitáros mutatta be a Morcheeba énekesnőjét. – Hallottam már őket kétszer élőben, de valahogy nem volt sose olyan a hangosítás/hangulat, hogy átjöjjön. Hát most átjött.

Fotó: Raványi Viki

Az új Twin Peaks évad részeit összefűzi az epizódok végén, a híres Roadhouse-ban játszódó koncertjelenet. Ha  David Lynch ismerné a Mayberiant, a negyedik évadban ők játszanának.

Az én benyomásom róluk: mintha a Cranberries énekesének hangját egy kis Morcheebás alappal kevergetnénk meg. (Remélem ezért nem vernek meg a srácok) Ami borzasztóan hiánypótló számomra, mivel mind a két említett együttes nagy rajongója vagyok, de egyiket se könnyű élőben elcsípni. Dehát itt egy fiatal magyar együttes, akik egyben hozzák mindazt, amit a Morcheebában és a Cranberriesben szeretek. Vincent, örülünk.

A ritmusszekción látszik, hogy összeszokott brigád, kíméletlenül odateszik az alapot. Gallus gitártémái csodásan színezik az Emma által hozott szintiszőnyegeket, az egész tetején pedig ott lebeg Zita, Emma vokáljaival színesített énekhangja. Igen ritkán van olyan élményem, hogy csak ülök, hallgatom a zenét a mélynyomó alatt, és egyszerűen tökéletes. :) Nagyon kevés ilyen muzsika van az országban, aki nem ismerte eddig őket, haladéktalanul zúduljon el a következő koncertjükre! (dec 21. A38, másik új kedvencem, a Csaknekedkislány társaságában)

Mondom mindezt úgy, hogy teljesen józan voltam, nem fogyasztottam semmit, a bőséges catering nyújtotta tudatmódosító szerekből mivel buli után rögvest indultunk haza Budapestre. ;)

Mayberian után összekapartam a jókedvű zenekart, és hazazúdultunk. Vidáman.

Míg én Gusztávékkal csavarogtam, Matyi terelgette a Sniffyctiont a Vajdaságban. Jövő héten az ő vendégposztjával jelentkezünk.