Előző részünk itten olvasható.

Vagy hárommal magasabb fokozatra kapcsolva elzúdultam a közértbe reggeliért, összeszedtem az arcokat és némi havasesős köd masszáján átrágva magunkat visszazúztunk Dominquehoz, még két órát csorogtunk a dugóban Ecquevilly felé, hogy némi késéssel érkezzünk. A klub nagyszerű, csak nincs túl egyszerűen megközelíthető helyen…mint ha Showbarlang Érden lenne egy gyártelepen.

Tésztát főztek vacsorára, ami igen jól esett, tekintve, hogy nem igazán volt alkalmunk főtt ételt enni az elmúlt két napban. Annyi camambert sajtot ettünk, hogy a busz kezdte átvenni a szagát. :D De azért büdös sajtból is megárt a sok.

Az Atomic fénycucca egész jó, csak kéne egy rendes keverő hozzá. Kihoztam mindent, amit lehetett, az előre programozott statikus programok váltogatásával és a stroboszkóppal igyekeztem némi dinamikát vinni a látványba.

Az utolsó zenekar, a Barrakuda egy francia AC/DC koppintás, őrült énekessel, és fekete ritmusszekcióval. Nagyot ütöttek. :)

Valamikor kettő felé összekapartam a kis csapatot, PamPamot és Dominiquet hazavittük, fél négy körül sikerült letámasztani a buszt Párizsban. Szállásunk ugyanaz volt, ahol a Sniffyction-nel aludtunk. Dominique haverjának lakása. Befizettem a parkolást 9-11ig, felkúsztunk a szállásra és eldőltem. 11-re lemásztam újratölteni a tamagocsit, de nem fogata el a kártyám az automata. (Mint később kiderült, elfogyott a hitelkeretem…kínos). Csak bankkártyával, vagy Pahrí kárddal lehet fizetni, és max két órát. A sarki kávézóba beugrottam egy presszóra gondolkodni, majd egy szimpatikus helyi úriember megmutatta merre van a legközelebbi tabak, ahol parkolókártyát lehet vásárolni. A maximális két óra 8 euró. Persze 15 és 40 eurós kártyát árulnak, franciás logikával.

Ennél fogva a szombatom feláldoztam a parkolás oltárán, hosszú csillezés és sörözgetés a szálláson, kétóránként egy-egy sétával megszakítva. Csak, hogy érezzük, milyen jó is melegben sörözni. Nem volt épp az a kellemes csatangolóidő. Fél hatra vittem át a bandát a koncertre.

Párizs belvárosa sokmindenben hasonlít Budapestre (vagy fordítva, ezen most nem akadunk fent), minden nagy sugárút Andrássy.  Viszont, míg a pesti kultúrautós úgy nagyátlagban kezdi megszokni, hogy nem mászunk bele a kereszteződésbe, ha láthatóan nem jutunk ki belőle, ezek nem szaroznak. Egyszerre 20 autó áll keresztben, mikor neked már zöldre vált – nyilván minden kereszteződésben – így teremtve meg annak a bizonyos lekvárnak a receptjét… (traffic jam, érteedö)

Még egy izgalomfaktort ad a buszsáv kereszteződésről kereszteződésre az út külső és belső sávja közti vándorlása.

Sikerült menő, elkordonozott helyre parkolni a busszal a klub elé, ami a Mont Marte aljában van, 5 perc sétára a Sacré Cœurtől. (Lehet 6 és fél, de nagyon loholtam, mert baromi hideg volt.) Amíg ment a beállás, fel is szaladtam, jó volt ücsörögni a fűtött templomban. :)

Dominiquék Alice Cooper bandája mínusz Alice Cooper előtt játszottak, úgy volt, hogy Junkies is lesz, de a szigorú bennszülöttek megakadályozták. Sebaj, már vártak ránk a Dr. Feelgoodban, ahol speciális, tábortűz jellegű akusztikus bulit nyomtunk. A szessön felhőtlen sikert aratott. Ilyet nem sűrűn lát az ember, a franciáknak bejött az egzotikus nyelv. :D Rennesből is jöttek át magyarok a bulira. Lehet legközelebb arra vesszük az irányt, egész nagy érdeklődést hallottam onnan.

Éjfél felé visszaevickéltünk a buszhoz, amit 10 perc sétára még így is csodával határos módon sikerült legális parkolóhelyen hagynom. A szállásnál mákom volt, és végre: holnap vasárnap, nem kell fizetni. Fel a szállásra, egy kis whisky Riki literes készletből, aztán agysejt-regenerálással készültem a dayoffra.

A turnémenedzser irodája :P

Miután mutifunkcionális gyógyszertári viaszfüldugómmal sikerült kirekesztenem a külvilág Junkies részét privát szférámból, meglehetősen kellemesen telt az éjszaka. Viszonylag korán ébredtem, személyes Párizs-tanácsadóm tanácsait követve felpattantam a buszra, és beslisszolva a misére igyekvők fast lane-jén épp keresztvetésre zuhantam be a tízes gregoriánra a Notre Dame-ba. Az esztergomi ferencesben eltöltött évek felkészítettek az egyszólamú szertartásra, egészen nosztalgikus élményt adott a francia mellett egy kis latin zene. Nem, nem olyan latin. Latin latin. :P Isten fizesse meg helyett mehszí möszijőt mondanak, úgyhogy elpocsékoltam 200 forintot és 20 centet. :P

Bakancslistámra felkerült egy orgonakoncert a Notre Dame-ban. Mivel ugyebár a gregorián misében viszonylag kevés az orgonás ének. Ami volt az is inkább amolyan avantgárdos dübörgés.

Amióta kint voltunk, elég hideg volt, ezt most kellemetlen, homlokhorpasztós esőszitálás is tovább kellemetlenítette, úgyhogy miután az instrukcióknak megfelelően meglátogattam a híres boltot a színes sütikkel – kaptam ingyen kóstolót, minden bizonnyal mert nagyon szimpatikus ember vagyok  - némi random séta után megtaláltam egy kellően turistátlan, kellemes kávézót, ahol a Párizsban elronthatatlan presszó elfogyasztása után (2 euró 40 cent) úgy érzem, kénytelen vagyok meginni valami jóféle konyakot is, persze kizárólag gyógyászati jelleggel. És most egy teljesen felesleges videó.

Felmelegedés után tovább bandukoltam, átsétáltam a Louvre-hoz fényképezkedő turistákat fényképezni, amúgy meg csak úgy bóklásztam, mert gyönyörű házak vannak, bárhova téved az ember.

A színház melletti eldugott kis kávézóban ismét melegedtem egyet, kávé után visszasétáltam még egyszer megnézni a Notre Damot, megkeresni a Púpost, de minden bizonnyal szabin volt. Elég fárasztó lehet főállásban púposnak lenni.

Az addig nyirkos, hideg időből elkezdett permanensen folyni kifelé a lé, meg a lábam is lejártam, úgy döntöttem, inkább visszahömpölygök a szállásra. Délután ötkor értem haza, a többiek akkor keltek. S mivel az általam szolgáltatott időjárás-jelentés nem győzte meg a csapatot, inkább elmentek sörért és megnéztük a Brand New Testament című zseniális belga filmet. :P

Kora reggeli kelés, reggeli dugó, miután elértük a szökési sebességet, vissza a rendkívül közeli reptérre. A visszaút még a Ryanair elképesztően kényelmetlen Boeingjén is gyorsan elszökött, taxiba vágtuk magunkat, mert egy csomó csomag volt, és remélem, hogy a CSTP-nél el lehet számolni útiköltségnek. :D

Legközelebb a Sniffyction és a Leecher közös erdélyi turnéjával jelentkezek. Addig is cuppanjatok a facebookra!