Vasárnap vanö, itt a hétfői dayoff. (Itt elkezdtük, itt meg folytattuk utunk.)

Összekapartuk magunkat, elslattyogtunk a sarki pékségbe egy jó autentikus reggeliért, aztán elmentünk a Hotelbe, amit Gergő foglalt a belvárosban. Szerencsére a hotel melletti garázs előtt pont volt egy busznyi hely, és a jó üzleti érzékkel rendelkező tulaj természetesen kiadta a buszunknak. Érdekes, hogy a parkolóházba senki nem mehet be, 2-3 ember van rá, hogy folyamatosan ki-be parkoljon az autókkal. Kulcsot le kell adni a manusnál, aki ad egy cetlit cserébe.

A recepción nagyon kedvesek voltak, elláttak bőven jó tanáccsal, pl, hogy visszafelé este inkább ne menjünk át a belvároson. Athén...több helyi forrásunk is állította, hogy a „downtown”-ban nem érdemes mászkálni sötétedés után. Még jó, hogy amikor a buszt letettem, vagy tíz percet mászkáltam arra. Egyébként ez olyan, mintha az ötödik kerültben nem lenne érdemes sötétedés után az utcára menni.

Felsétáltunk az Akropoliszra, ami nyilván bezárt fél órával előttünk. De közben Erika bevásárolt egy szuvenírboltban, ahol három generáció sürgölődött. Mosolygós nagyi ül kint az ajtó előtt.

-Jó nápot, mágyárok? Én voltam Budapest, negyvennyolcban. Angyalföldi bútorgyár. Mentem el háború. Éltem ott három év. :)

De van egy elég jó sziklás kilátópont, ahonnan az egész város látszik – még az Pantheon is – ráadásul ingyen van. Némi logisztika után sikerült összefutni a görög metal arccal, aki Trikalában fesztivált szervez. Beültünk sörözni-borozni, megbeszéltük a görög metal-szcénát, aztán kissé dülöngélve elkísért a szállásra a biztonságos útvonalon.

Reggel hamar indultunk, hogy időben odaérjünk a Thessaloinikitől délre 100 kilométerre lévő kis halászfaluba, ahol a félúton megpihenős szállás volt. Balatonszemes szezonon kívül. Öreg autentikus bácsi fogadott minket. Átvettük a szállást, aztán áthúztunk a szomszéd faluba, ahol még  a gugli ígért egy nyitva lévő éttermet. Az étterem az ígéret ellenére nem nyitott ki, de a mellette lévő kocsmában megvacsoráztunk. A busz reflektorával megvilágítva készítettünk egy buldózeres bandafotót, megvártuk a tulajt és visszaralliztunk a mi falunkba. Házigazdánknak kisboltja is van a szállás alatt, nyilván kinyitották nekünk, ha már ott vannak, így az esti bor is meg lett. Jött a tulaj felesége, meg a nagyi is. Rettentő aranyosak voltak.

Mondta a nő, hogy az öreg egész életében halász volt, nagy boattal, aztán most már nyugdíjas, csak kis boattal megy – ami ott is feküdt szépen a parton – ha szép az idő, kicsit halászgat.

Agyonstresszelik magukat, hogy Barbaró Attila mondaná. :P

Kiültünk a partra iszogatni, és mivel görög barátnőm épp online volt, elmeséltem neki a tengert, mire azt mondta biztos nem megyek be, hideg. Nyilván kihívás elfogadva. :D Egyébként nem volt hideg. Reggel úsztam is egy jót. 

Az a törölköző Hófehérkés, csak úgy mondom. :P

Összerámolás, aztán zúdultunk tovább. Este koncert Nišben, 550 km, meló van.

Black Stage club, ahol a Leecherrel is játszottunk a Turisas-bulira tartván. Igen, szerda volt. Nyilván nem volt senki. Ez eléggé letörte a társaságot, amit a hatalmas pljeskavicaburger csak kis mértékben tudott enyhíteni. Szállás pompás, belváros, apartman IKEA-stílusban. Ben Affleck átadta a szállást, megmutatta hol lehet parkolni, aztán még egy sör mellett eldumálgattunk. A sör segített. :D Belgrád jó közel van, bőven ráérünk másnap. 

Az apartman a Váci utcára nyílik, kiültünk a Tramvajba reggelizni. A kávézóban van egy komplett villamos, meg egy másik bele. :D Egyszerűen hibátlanul kinéző hely, vasútbuziknak kötelező! :)

Amilyen nyár volt eddig, Belgrádba érve visszakaptuk a szokásos közép-európai lucskos, szitálós őszt. Gergő jó padawanom, az ő általa foglalt szállások kivétel nélkül hibátlanok voltak. Belgrádban is belső udvarral, szépen megcsinált apartman. Jól be smackelveseztünk, csilleztünk egyet, aztán átmentünk a foglaltházhoz.

Nem olyan lepukkant gyár, mint Zágrábban a Reciklaonica, inkább a Sankt Gallen-ire emlékeztet. Szépen rendben van tartva. Valami művház lehetett kialakításából ítélve. A lépcsőházban kirakott fényképek alapján úgy tűnik, borzasztóan le volt pukkanva, a srácok kipofozták, karbantartják, cserébe mindenféle művészeti tevékenységet folytathatnak benne. Kiállítások lent, koncertek fent. Páran ott is laknak.

50-60 emberrel heringbuli volt, ez azért eléggé kárpótolta a szerdai szétcsúszást. Csakhogy meglepő módon itt is MINDENKI cigizett, úgyhogy már a Gusztávot se vártam meg, két szám után leléptem a buszba, mert tényleg fulladás volt.

A belgrádi parkolás a szabadkaihoz hasonlóan káosz, sms-ben lehet csak megoldani, nyilván csak szerb számról. Ezért aztán nem mertük a verdát ott hagyni, elengedtük a városnézést. Amikor megálltunk, a többiek elhúztak kajáért, jött egy manus, nála tudtunk fizetni. Szabadkán beültünk abba a vasútállomással szemközti gyönyörű szecessziós étterembe, amit már kipróbáltunk egy előző macedón kirándulásra tartva. 

Először az újságos csávó intézett mobilparkolást – nyilván csak a másik, délben bezártban lehet kapni azt a papírcuccost, amit ki kell ikszelni, hogy mikor parkolsz. Ez a nagyszerű rendszer csak olyan balkáni országokban él, mint Ausztria. Lassan csinálok egy összefoglaló cikket ’Parkolás Európában’ címmel. :D

Attilához felmentünk, és mivel mindenki tök ki volt, igazából az egész társaság azonnal el is aludt. Este felcuccoltunk a Studio11-ben. Nyilván másfél óra csúszás, a buli jó volt, valahogy hajnalban hazavergődtünk. Elég tré befejezés egy turnénak, de másnap nagy pesti Junkies-bulim volt, kénytelen voltam legalább 4 órát aludni valahogy.