Előre is bocs, ha nem lesz túl sziporkázó ez a cikk, a jövő heti atomabb lesz, de ez alatt a pár nap alatt nem nagyon volt agyam. :P

Ha lemaradtál volna a bevezetőről vagy a román kalandól. ;)

Kidobtam Elődöt a buszvégen és elkacsáztam Bohinjba. A bledi tó mellett vezet végig az út. Gyönyörű vidék. A Winter Days of Metal fesztiválon játszottunk. Igazából megint csak a buli végére mentem be, mert éjjel le kellett zúznom Milánó mellé 600 km-t. Ebből megtettem 200-at hajnal négyig, aztán eldőltem feltöltődni. Hála Istennek az olasz ráérős népség, csak délre kellett odaérni a világ végén lévő klubba. 11:56-kor parkoltam be a nightliner mellé.

Borzasztó hideg a backstage

Azt hiszem eljött az első mélypont. Általában két dolog csodálatos együttállása hozza ki belőlem a letargiát. Az egyik, ha borzasztó fáradt vagyok. Pipa. Az elmúlt hat napban 3 óra volt a leghosszabb, amit egyhuzamban aludtam. Tegnapról mára virradó 600 km rátett még mindig egy lapáttal. És ugye ezt is mind a Sprinterben. A másik a hideg. Itt márpedig kurva hideg van, meg az öltözőt se tudták befűteni. Ma éjjel Róma 570 km. Muszáj valahogy feltöltenem magam. Most úgy vagyok, mintha majdnem szárazra merült akksira 10-20%-okat töltenének rá.

És ez mindig bejön. Aludtam, máris visszatértek a pozitív hullámok. Maga Csodabogár se csinálta volna jobban. :P

Ma is erős 570 a táv, de legalább már nem az őrült kelet-nyugati észak-olasz autópályán. 

A római Orion egy elképesztően király klub, kár, hogy ott nem nagyon van metal-élet. Így nem csináltunk teltházat, de a közönség nagyszerű volt. Az izlandiak élő adást csinálnak majd’ minden buli után, egészen komoly kis mozgó stúdiót hoztak magukkal. Még indulás előtt biztos ami biztos, egy gyors kerékcserét megejtettek. Jó cég ez a Fairline, csak átnézhetné a buszait mielőtt turnéra küldi őket. :P A kompresszor haldoklása miatti kézi ajtónyitást már megszoktuk. :D Csak kicsit hideg van, ha elfogy a levegő és nem marad csukva az ajtó...

Firenze

Marcival még felderítettük a közeli reggeli teendőkre legalkalmasabb helyet, aztán bepakolás után már végkimerülés közelében voltam. Érdekes, hogy hiába próbáltam, ha egy órát aludtam ma, mégis estére tök rendben vagyok. Valószínűleg ebben is van némi picológia: Bologna 90 km, reggel hétkor indulunk, ma egész éjjel alhatok szinte. Remélem sikerül, mert van mit bepótolni. :)

Ergün szerezett egy új kompresszort, végre működik az ajtó. :D

Bolognában kellemes tavaszi időnk volt, a backstage nagyobb, mint maga a közönségtér. Kb 200 ember, sold out, nyilván. Fél napot végigaludtam. Koncert fergeteges volt. Néha kicsit úgy érzem, mint a Taking Woodstock című filmben, amikor a srác azon a farmon melózik, ahol a fesztivál megy, de nem lát belőle semmit. Aztán persze az utolsó nap belemerül az LSD-tripbe. Most nem utóbbira gondolok. :D Sebaj, majd eljön a nap, amikor én menedzselek egy turnét, és alhatok éjjel a nightlinerben ringatózva. :D

Zágrábban valamiért nem csináltam képeket...ja, megvan. Mert végigaludtam az egész délutánt, csak vacsorázni másztam be. Aztán az egyik kedves roadunk egy, az ablakra mért erőteljes ökölcsapással diszkréten jelezte, hogy load out van. Arra keltem. Pedig az egyik legjobb buli volt a turnén, sebaj, majd holnap Grazban.

Such a laundry day.

Dom im Berg, egy a világháborúban a lakosság védelmére épült barlang a hegyben. Ezt alakították át rendezvényhelyszínné. Egyrészt Graz csodaszép belvárosában van, másrészt az egész igen különleges. Egyszer visszajövök még, mert van egy kisvasút is, ami bevisz a hegy gyomrába.

Ennek hátulütője, hogy nem lehet megközelíteni a nightlinerrel, úgyhogy itt jön a crossload. Az Orpheumnál kaptunk parkolóhelyet meg áramot, az én szajrémat átvittük, egy 15-ös dugókulccsal meghekkeltük a merülőoszlopot, így be tudtam állni a bejárathoz. A barlang egy 50 méter hosszú alagúton közelíthető meg – felfelé. Amihez van egy olyan mozgássérült-lifthez hasonló teherfelvonójuk, ami felfelé megrakva 10 percig megy. Ez némileg lelassította a load int. Koncert után a srácok végül kézzel hozták le az Alestorm konténereit, pedig épp előtte mesélte el a helyi emberünk, hogy egyszer valami barom elhagyott fent egy 100 kilós konténert, ami egyenesen a tér végéig zúzott le. A mi rutinos roadjaink megoldották, de beleizzadtak rendesen.

Eljött a nap, amikor kezdtek vészesen fogyni a ruháim, és pont a sarkon volt egy automata mosoda, úgyhogy Ergünnel elszórakoztunk ott egy órát. Első nap a mosodában. :D Eddig csak amcsi filmekben láttam olyat, hogy emberek mosodába mennek, de marha mókás, ráadásul csinos lányok járnak oda. :D Fontos megjegyezni, hogy ha csak fekete ruhád van a turnén, akkor nem lehet baj a mosással. :D

Ausztriában ilyen Krampuszokat lehet kapni Mikuláskor :)

Éreztem, hogy kezd kijönni rajtam a már a fél társaságot gyötrő taknyozás, úgyhogy jól beneocitránoztam, aztán aludtam a nap többi részében. Geiselwind erős hatszázas, de legalább nem kell sietni, dayoff van, addigra érek oda, amikorra akarok. Kellett is, mert hiába álltam meg a szokásos alvásomra, az uccsó 400 végére úgy éreztem, az agyam kezd kocsonyásodni.

Reggel konstatáltam, hogy elég jó helyet találtam. Így kellemes a kávé. :)

Geiselwind gyakorlatilag egy autópályaparkoló mindenféle étteremmel, itt az Autobahnkirche, ellensúlyozza egy szexbolt 200 méterrel arrébb, középen meg egy szálloda a hatalmas, hangár méretű rendezvényhelyszínnel. A németnek mindegy hova autózik 100 kilométert, pálya mellett van, kényelmes.

Marcival elmentünk regenerálni a szöveteinket az egyik jóféle bajor étterembe, rátoltam egy sört és egy glühwine-t és nyolc órát aludtam. Este 11-kor felébredtem, átugrottam a nightlinerbe, még egy darabig beszélgettünk Mátéval, még egy korty Jack Daniels, aztán még hat óra alvás éjjel. Asszem most behoztam némi lemaradást. :D

Fesztivál jó kis koncertképekkel: