Hradok és Zámekek Csehországban
Ha már nincs turné - de lesz elég a nyáron - mi mást csinálna az ember, mint elmegy előnyaralni a barátaival. Csehországban amiből rengeteg van a sörön kívül, az a Hrad (vár) illetve zámek (kastély). Rá is cuppantunk a témára, a szlovén tótúra és a portugál világítótorony-túra mintájára.
A cseh Svájcnak is nevezett Cesky Raj a lengyel határtól nem messze, Észak-kelet Csehországban található, Turnov, Mladá Boleslav és Jicín által határolt apró háromszögben fekszik, az egy főre jutó kastélyok száma igen magas errefelé. :)
Másik nagy vonzereje a sok eldugott kis völgy hatalmas sziklákkal. Az egészben az a furcsa és sajátos, hogy nem igazán vannak hegyek, amik indokolnák a sziklákat, azok mégis megbújnak a dimbes-dombok között. Bázisunk Turnov volt. A cseh április idén márciusban tört ránk, olyan bolond időt szabadítva a nyakunkba, hogy csak kapkodtuk a fejünk. Nyitó sörünk elfogyasztván a zámek Hrubá Skála igen felemásan felújított éttermében – a kilátás azért kárpótolt –, szakadó esőben vetettük magunk a kanyonba. Gyönyörűen kiépített ösvényeken/lépcsőkön jutsz le a völgybe, majd felmászván egy átlagos fenyőerdőben találod magad, hogy tíz perc séta után egy szinttel feljebb ismét hatalmas sziklák között sétálgass. Mire felértünk a „castle view” pontra, ragyogó tavaszi napsütés fogadott, 10 perccel később brutális hóviharban menekültünk vissza az autóhoz. Gandalf-botom nem kapott beengedtetést az Astrába, így fájdalmas búcsút vettem tőle, majd elzúdultunk zámek után hradot nézni. A Cesky Raj fölé magasodik, szinte minden pontjáról látni a Hrad Troskyt.
Nyilván csak hévégén van ilyenkor nyitva, de mivel fel kellett melegednünk, beültünk a vár alatt megbújó apró, panorámateraszos kocsmába, hogy pár korsó jó helyi nedűvel regeneráljuk szöveteinket. A hamarosan felettünk átvonuló új hóvihart is itt vészeltük át. A vizes kövek eltántorítottak abbéli szándékunktól, hogy bledi mintára vegyük be a várat, csalódásunk enyhítendő elgurultunk a hrad Kostot megcsodálni, ahova nyilván nem jutottunk be filmforgatás miatt. Amúgy meg mindegy is, mert kintről látszik a vár, ha bent vagy úgy nem látod. :D
Tettünk még egy próbát a Sobotkai Humprecht vadászkastélynál, ami nekem borzasztóan tetszett, mert ellipszis alaprajza van. Azért kívülről is elég jó.
Hazafelé vettük az irányt, hogy még egy rövid erdei séta után rátaláljunk az fenyők között megbújó Hrad Valdsteinre. Amint a nevéből is kitűnik, ősi cseh örökség. :P
A Júliai-Alpokban kidolgozott hegyrőllefutós technikával visszazúdultunk, hogy még lássuk a lábunk, mire az autóhoz érünk. Visszamentünk Turnovba feltenni a koronát a napra. Igen. Sörrel. :D
A keddet kicsit lazábbra vettük. Beugrottunk Zámek Sychrovba, aztán megnéztük az apró Hrad Frýdštejnt, majd elkocsikáztunk a Turnovtól 70 km-re fekvő Pec pod Sněžkou síparadicsomába. A Snezkára természetesen nem lehetet felmenni, mert csak hétvégén jár a lanovka.
Másik bázisunk egy síparadicsomi pályaszállás, amit cimborám cseh kafetériájából lehetett fizetni. Kár, hogy nem síeltünk...
Becsekkoltunk, átmentünk a szomszédos hüttébe sörözni, míg ki nem dobtak.
Mint kiderült, a szállodát üzemeltető családon kívül más nincs is rajtunk kívül az épületben, ajándékba adták a szaunát. (Pofátlan lett volna amúgy 1000 Krajcárért), úgyhogy miután kiugrottunk a gőzből, belehasaltunk a méteres hóba. Tudnak valamit ezek az északiak. :D
Szerdán lesétáltunk a faluba a potravinyba, és ha már ott voltunk, hát kipróbáltunk egy hangulatos faház-sörözőt. Közben megcsodáltam a sok furábbnál furább lánctalpas járművet. A kedvenceim a Taxi 3. filmből materializálódott, lánctalpakkal ellátott terepjárók. Itt Dacia Duster! :D
Imígyen öntve bárotságot magunkba, felmásztunk a felvonóig, amivel felmentünk a kilátóhoz, onnan pedig egy kellemes 5 kilométeres sétával a sífutópályán visszasétáltunk az erdőben. Közben megálltunk kivételesen viszkizni egy semmi közepén lévő étteremnél, majd befejeztük a kört a törzskocsmánkban, hol jól megvertük römiben a csaposlányt. :D
Csütörtökön kissé beletapostunk, meglátogattuk a 2. világháborús fort Stachelberg bunkereit, majd Süsü mesevilágába csöppentünk Adrspachban. Gyönyörűen kiépített körtúra vezet körbe, az egyik fele még babakocsival is teljesíthető. A távolabbik részén hosszú lépcsősorokon fel-le juthatunk el egészen a sziklák tetejének magasságáig, üvöltözhetünk torkunk szakadtáig a visszhangot élvezve (szezonban azért ezt megnézném :D), hogy aztán a völgy mélyéig ereszkedjünk vissza. Így, hogy gyakorlatilag nem volt rajtunk kívül senki a parkban, bőven ki tudtuk élvezni a csodálatos látványt. Pénteken visszazúdultunk Prágába, én repültem Isztambulba, mert volt egy régi elintéznivalóm, majd egyszer talán abból még könyv is lesz...
