Ethnofilék nem először járnak Franciaországban, jó barátságot ápolnak helyi promótereikkel, akik a saját lakásukban szállásolják el őket. Az idei turné kicsit félresiklott, mert a zsírosnak ígérkező hágai bulit elsunnyogták a holland kollégák, és a kölni showcase is elcsúszott. Így pár héttel indulás előtt sikerült a két francia buli mellé egy harmadik strasbourgi koncertet szervezni.

DJ-nk aznapi fellépése miatt csütörtök éjfeles indulást lőttünk be, majd megcsúszott – volna – egyre, mert a dobos kolléga benézte a dátumot, és szegeden játszott. Amiből nyilván hajnali fél három lett. Durván bekávézva zúdultunk ki Pestről, és végül két sofőrcserélgetéssel épp beestünk a klubba beállásra. (1200km)

Épinal kultúrháza borzasztó jó technikával felszerelve. A buli – koffeinben túlfűtött hangulatban – igen jól sikerült, fiatal közönségünk hangosan adta tudtunkra elismerését. Videó itt.

Öreg Phil (rédingi Le Lacin Blanc Phil a fiatal) érkezés után ellátott még egy jó adag helyi finomsággal, előkerült pár üveg jó francia veresbor, és némi helyi illetőségű rum is az asztalon – illetve főként Levi (basszusgitár) belsejében – ért célt :P

Öreg Philék egy óvoda felett laknak. Eredetileg iskola volt, és mint megtudtuk, abban az időben, amikor épült,  Franciaországban az volt szokás, hogy az egész tanári kar - különálló apró apartmanokban – az iskolaépület felső szintjein lakott. Így aztán a lakás is méretes, sok-sok szobával. Plusz a padlás felé igyekezve még egy szint – senki se tudja mi lehet ott, de a legtöbb szoba zárva volt, kivéve egyet, ahol fotózkodtunk. Efölött még a klasszik padlástér, a múlt századi francia ácsok mestermunkája. (Ott is lőttünk egy sorozatot, mert nagyon hangulatos helyet találtunk).

Mondanom sem kell, a szombat – lévén dayoff – erős regenerálódással és hosszúra nyúlt bandafotózással telt. Természetesen Phil és felesége közben igen kitettek magukért, amikor már mindenki pukkadásig ette megát, előkerült a desszert, amit valahogy magunkba tömtünk, aztán jött a sajttál...igazi gasztropornó. :D

Este Phil és kollégája, Rémi átautókáztak minket pár faluval arrébb egy klubba, ahol állításuk szerint koncert zajlott. Érkezésünkkor kiderült, hogy a koncert pénteken volt, a kocsma tök üres, a tulaj fél méterrel a föld felett  lebeg, és egyébként ma játszhattunk volna ott.

Ha már ott voltunk, nyilván lecsúszott néhány helyi sörkülönlegesség, kísérőnek mellé jó francia konyak. Közben beesett még pár helyi arc, de viszonylag hamar megunta a főnök a bulit, így hát kénytelen voltunk Phil rumjával feltenni a cseresznyét a napra. Levi másnap méltatlankodva közölte, hogy itt még másnapos se lehet az ember rendesen. Pedig keményen dolgozott az ügyön.

Vasárnap csillezgettünk, valaki dolgozgatott, Levi szinten tartott, páran elmentünk kirándulni a közeli hegyre, ahonnan csodás kilátás nyílik az iskolánkra és egy Louis Vuitton textilgyárra :D

Hétfőn átgurultunk Strasbourgba. Helyszín: Le Local Bar, láthatóan Steampunk volt az eredeti koncepció, de mintha félúton megunták volna, és egészen alternatív irányt vett a díszlet, ami így végeredményben némileg eklektikus, de cseppet sem kellemetlen élményt nyújt. A cégérben két fogaskerék diszkrét kerregéssel forog nyitvatartási időben. A koncertterem a pincében, csigalépcsőn közelíthető meg. Kis hely, rossz akusztika. Misi csodát tett vele. Falra irányított PAR-lámpáimmal és egy dróttal és tape-pel a plafonra erősített, Philről kapott projektorral hibátlan koncerthangulatot varázsoltunk. Maroknyi közönségünk hétfőt meghazudtoló elszántsággal ropta, nagyszerű koncert kerekedett a mostoha körülmények dacára. Tulajsrác bőkezűen mérte a sört, és biztosított afelől, hogy bármikor szívesen lát minket.

Végre, kedd, nyomassuk. Nem igazán tudtuk mire számítsunk, mivel fiatal Phil bezárta a Le Lapin Blancot, ezért a közeli Sarrebourg kultúrházában rendezték a koncertet. Végre elállt az eső, kellemes, napos tavaszi délutánunk volt.

Kettőkor érkeztünk, hogy ha meglepetések érnének, ne fulladjon a beszerelés kapkodásba. Ellentétben a legtöbb magyar klubbal, ahol vagy pár perccel, vagy egy órával a megbeszélt időpont után érkeznek a helyi erők, legnagyobb meglepetésünkre, bár érkezésünkre kelet felől pirkadatkor háromkor számítottak, már minden be volt készítve, lelkes technikusok álltak mindenben rendelkezésünkre. Színházi derítőkből álló lámpaparkjukat csak szólókiemelésre tudtam használni, úgyhogy 12 PAR-lámpa, plusz a nagyméretű vetítővászon adta a hangulatot. Speciálisan az Ethnofil zenekar igényeihez kialakított backstage-et kaptunk. :D

Videó. 

Szép számban jöttek az emberek, bár inkább az a fajta műértő, figyelős-hallgatós közönség volt, inkább idősebb korosztály, tehát ez is mutatja, hogy az Ethnofil zenéje minden korosztály által élvezhető. :) Cuccot beszórtuk a raktárba, fiatal Philnél aludtunk, kora reggel bepakolás, nyilván május egy...csak a Leecher-turnéról ismerős pékség volt nyitva – de az milyen! – feltöltöttük készleteink majd, hazazúdultunk. Röpke 13 óra múlva fel is értünk Budapestre.