A drog az rossz!
Junkies - Erdély
Junkies Erdély
A Junkies vagy tizenöt éve nem volt Erdélyben – leszámítva azt a két fesztivált tavaly nyáron – így majdhogy’ szűz terepnek mondható, és mivel valamiért a határon nem szűrődik át a rockzene újabb generációja, megragadtak az ottani népek az Edda-Ossian-Kalapács-Pokolgép ismertségi szintjén, ami igen sajnálatos. Így aztán nem is vártunk hatalmas teltházakat a hétköznapi buliktól. De egy zenekar profizmusát az mutatja, hogy ugyanolyan bulit nyom le néhány embernek, mint néhány ezernek.
Némileg sűrűre sikerült a május eleje is, bár a március eléggé felpörgetett, áprilisban pedig rövid alapjáraton zümmögés után azért akadt még némi levezetés. A Leecher szófiai rapid hétvégéjéről hazatérvén tényleg csak annyi időm maradt, hogy kissé akklimatizálódjak, aludtam egy jót és kedden már neki is vágtunk Temesvárnak a Junkies-zal. A helyszín már a Kamikaze Scotsmen és a sniffys-Gustave tigeres turnéról ismert Manufactura. Már-már hazajárunk oda. :)
Temesvárott amúgy is viszonylag kevés magyar él, ennél fogva a pletykák szerint a Kalapács is csúfos nézőszámokat produkált. :P De hát bárhol belecsúszhat az ember ilyenekbe, pláne, ha a helyi promóció hagy némi kívánnivalót maga után…például, hogy a Barbaró által a Zorall-turnén pár hónapja a helyi emberünk kezébe helyezett párszáz darab plakát sorsát is homály fedi. Minden esetre személyesen nem köszönthettünk egyet se belőlük erdélyi tartózkodásunk során.
No, de minden kellemetlen körülmény ellenére egészen hangulatos, családias bejátszó koncertünk volt, szállás harminc méterre a klubtól egy kis apartman.
Kényelmes reggeli után Szatmárnémeti felé vettük az irányt. A már bejáratott titkos módszerrel ráleltünk a random útszéli étteremre, majd míg a zenekar ebéd utáni szendergését töltötte, kellemes 70-es utazóval átvágtattunk Szatmárba. Őszintén szólva ehhez a szerdához minden elvárás nélkül láttunk hozzá, tekintve, hogy mind a helyszín, mind a helyi emberünk – fogalmazzunk úgy – nem a kellő körültekintéssel állt a rendezvény promóciós oldalához. Ennek függvényében az a pár lelkes rajongó egy saját Junkies-bulit kapott, olyan hangzással-látvánnyal, ami ezen a helyen még nem nagyon fordult elő.
A Hard Club Kolozsvár meglepően sok rock klubja közül az igényesebbek közé tartozik. Nagyon látványos steampunk elemekkel felturbózott hely, és végre van híd, ahova a robotlámpákat fel lehet szerelni. :P Mivel a helyi fényes srácnak nem tudtam megmagyarázni, hogy csinálnám az egész látványt, „négykezesbe” nyomtuk a bulit. :D Ő a helyi cuccot piszkálta, én a sajátomat. Ha meg lesz a fénypult fejlesztés, akkor az ilyen anomáliákat már ki lehet küszöbölni. A látvány így is pompás volt!
Annak ellenére, hogy csütörtök volt, ráadásul egyetemi napok ingyenes bulikkal, egészen sokan eljöttek, nagyszerű buli volt. Last minute foglaltam apartmant, mert nem volt kedvem Vásárhelyre átvezetni koncert után.
Átzúdultunk Marosvásárhelyre, egy jó ebéddel megfelelően megalapozva a jó hangulatot, estefelé értük el Sepsiszentgyörgyöt, ahol már vártak ránk motoros barátaink. A klubházat valami raktárépületből alakították át, jó nagy tér, kicsi belmagasság. Sepsiszentgyörgy egy elég távoli magyar sziget a Kárpátokban, ezért nyilván elég kevés magyar együttes jut el hozzájuk, úgyhogy nagyon lelkesek voltak a helyi fiatalok, hatalmas buli volt! Csillagnézős éjszaka, csodálatos székely panzió, falusias reggeli a kisboltból a forrás mellett, dimbes-dombokkal a háttérben. Agyonstresszeltük magunkat. :D
A Székelyudvarhely felé vezető kis utacskák a legszebb részei a turnénak. Lehet ezért nem nagyon izgulnak az utak állapota miatt: úgyis ráérsz, gyönyörködj a tájban. Ha erdélyi turnéról van szó, a zenekar természetesen a gasztronómiai élvezeteket sem mellőzi a pálinkafogyasztási hagyományok őrzése mellett. ;)
Udvarhely, szabadtéri színpad. Az oldalfedés hiánya akkor ütközik ki, ha kissé szeles az idő…hiába okádta a füstöt két gépsárkány szorgalmasan, eredményként félpercekre néha jó volt a látvány. A székely motorosok riszpektjét elnyertük, akkora tombolás volt, hogy egy 150 kilós hangfal tisztázatlan körülmények között letáncolt a mélynyomóról. Hála Istennek senki sem volt alatta, de a szegény hangos srácoknak sokba fog kerülni…legközelebb kispaniferezik.
Szállásunk a csodás szejkefürdői panzióban volt. Elkortyolgattunk egy sört, majd rákészültem az előrejelzések szerint tíz óránál talán valamivel hosszabb hazaútra. A többiek kieresztették a gőzt, Viktor új barátot szerzett reggelre. :P
Reggeli, csillezés, ebéd Vásárhelyen…sitty-sutty tizennégy óra múlva már Pesten is voltunk.
